Az egykor kies, de manapság általában elhagyatott Árnyas Camping már napokkal a buli kezdete előtt fölbolydult. A területet a tulajdonos dunapataji önkormányzat engedte át a találkozó idejére a motoros klubnak, kisebb karbantartási munkálatokért cserébe. Először a fűkaszák berregtek, takarítottak a fiúk, aztán fölállították a rendezvénysátrakat, berendezték a kocsmát, pultot, színpadot ácsoltak a huszadik születésnapját ünneplő Pirates Family MC tagjai és segítőik, majd rengeteg padot, asztalt helyeztek el, no meg a két gulyáságyút, bepakolták és föl töltötték a hűtőket, kábeleket fektettek és beállították az áramfejlesztőt, gurigatták a több tucat hordó sört, és dekorációt készítettek.
A hatalmas rendezvénysátrat az egyik szponzor bocsátotta rendelkezésre támogatásként, de volt egy jó ötven méter hosszú sörsátor is, amelyet bérel a klub. A kemping bejáratától befelé vezető út mentén árusok standjai, ahol motorosruhákat, kellékeket, alkatrészeket, ékszereket lehet kapni.
Délutánonként játékos vetélkedők, motoros ügyességi versenyek tarkították a programot, este hat órától pedig mindhárom napon koncertek és buli hajnalig. A kakaó negyvenezer watt (!), mint a hőskorban sokszor nemzetközi koncerteken sem. Volt itt ezen kívül katonai hagyományőrző kiállítás, hennafestés, és az íjászatba is bele lehet kóstolni. De a sok nem mindennapi járgány már magában is nyújt elég látnivalót, hisz a gyönyörű, csillogó, modern, gyári motorok mellett sok szépen karbantartott matuzsálemet és egyedi építésű gépet is láthattunk, a ’81-es Simson Schwalbe-tól, az Enduro-ból átalakított ’chopperen’ és a mattfekete, pókot imitáló formájú, elejére fölcsavarozott döglött patkánnyal díszített motoron át a vagy négy méter hosszú háromkerekűig.

Első nap

Csütörtök este még elég szellős volt a kemping, hely akadt bőven. Ez azonban nem jelentette azt, hogy lézengenének a fesztiválozók: a napijegyesek, zömében környékbeli fiatalok, elég jól megtöltötték a teret. A koncertek alatt a nagysátorban tömeg, de közben majd minden asztalnál is ülnek, mások a sörsátorban beszélgetnek rég nem látott ismerőseikkel. Az aznapi első fellépő a Zöldkereszt nevű banda, akik a magyar rock klasszikusait játsszák, méghozzá nem is rosszul. Az együttes énekese a kalocsai Szabó István. Műsoruk kiváló bevezetője volt a háromnapos ünnepnek.
Az első este legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye mégis a Beatrice ’70-es-’80-as évek hangulatát idéző koncertje. A tagok közül ugyan már csak Nagy Feró az eredeti, de ő nagyon. A baboskendős csapat műsora után a hazai rock egyik legnagyobb fenegyerekével a színpad mögött váltottam néhány szót.
– Feró! Rendszeresen visszatérő vendég vagy ezen a motoros találkozón. Mit jelent számodra ez az alkalom? Egy hakni? Vagy már régi barátaidhoz jössz ide? Esetleg az év egyik nagy bulija, amelyet jó előre beírtok a naptárba?
– Amit elmondtál, az mind, hát ne viccelj már! Először is egy fellépési lehetőség, ez az egyik. A másik dolog, hogy én 1967-ben szereztem motorra jogosítványt, tehát q*a rég. Nagyon fiatal voltam, és nagyon örültem, hogy sikerült. Szóval én eleve szimpatizálok a motorosokkal.
– De klubtag nem vagy sehol?
– Nem, és nem is akarok, mert a klubok között azért lehetnek ellentétek, úgyhogy a magamfajtának jobb ebből kimaradni.
– Ha belépnél valamelyik klubba, a többiek esetleg meg is haragudnának rád...
– Nem, nem amiatt, de szerintem nem szabad részt venni a politikában, és ebben sem, mert számomra ez is valami hasonló.
– Egy kis pálinkát? – szólal meg egy érdes hang Feró mögül.
– Nem, kösz, én jól vagyok – válaszolja a Nemzet Csótánya és már folytatja is:
– Másrészt, ugye, a Fekete Horgonynak [a klub eredeti neve – A szerk.] ez a húsz éves jubileuma, ami nem  kis dolog. Számunkra óriási megtiszteltetés, hogy itt lehettünk, hogy gondoltak ránk, és meghívtak bennünket, ráadásul a nyitónap főműsorszámának, amit ezúton is köszönünk!
– Én pedig neked köszönöm a beszélgetést!

Ami azt illeti, a Beatrice nem volt rossz választás a szervezőktől, mert bár egy nyárvégi, de tikkasztó csütörtöki nap fáradt éjszakáján vagyunk, a rendezvénysátor szinte teljesen megtelt emberekkel, miközben a sörös pultnál is mindig akad, aki italra vár.
A nap utolsó fellépője egy fiatal, de tehetséges keceli csapat, a Blacksys. Pontosan, szépen játszanak vérpezsdítő zenét – alighanem hallunk még majd róluk. A koncert után pihenő, mert lassan már hajnalodik, és holnapra is kell az erő!


Folytatjuk