A leendő Astriceumnál, az érsekség kincseit, a föltárások, mindenekelőtt a Főszékesegyház területéről előkerült gazdag leletanyagot bemutató múzeum építkezésénél kezdtük sétánkat.



Itt a bontási munkák után már az építés is megkezdődött. Ebből ezen a képen ugyan még nem sok látszik, de legkésőbb jövő év június elsején mindenképpen megnyílik a múzeum – tudtuk meg Vörös Mártától, a munkálatokat vezető érseki főépítésztől.

Összeérnek a munkaterületek: Az egykori paplak udvarával közvetlenül szomszédos közterületen az önkormányzat projektje zajlik. A munkát egyrészt nehezíti, hogy a területek megközelíthetősége, a logiszotkai műveletek akadálytalansága érdekében a kivitelezőknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell egymáshoz, másrészt arra is volt már pálda, hogy éppen fölszabadult munkagéppel, munkaerővel egymás munkáját segítették az építők.

A belvárost úgy ellepték a munkagépek, mint a burgonyaföldet a krumplibogarak. A fönti képen négy gép is nyüzsög egyszerre. Az alábbin pedig egyikük épp egy szennyvíz-elvezető csövet emel a helyére.



Ha az elem a helyére került, következik a szintezés. A cső két vége közt négy centiméter szintkülönbség szükséges. 



Az alábbi képen látható gép éppen valahonnan jön...



... emez valahova megy, ...



... ez pedig épp csinál valamit. 



Mégpedig árkot ás.
Ebbe történetesen ivóvízvezeték kerül, de a munkafolyamat lényege a szennyvíz- és csapadékvíz-elvezető csatornák, valamint a talajba süllyesztett elektromos, vagy gázvezetékek létesítésénél is ugyanaz.



Ez a gép végül az árkot némi kézi segéderővel betemeti.
Ez után a talajtömörítés következik.



Az alábbi képen pedig az látható, hogy milyen lesz, ha elkészül.



Mármint az aznapi munkaadag.
Az utolsó simítások még odébb vannak.

Árkok vágják keresztül az Asztrik-teret, nemcsak az előbbi képen látott helyen, hanem emitt, az út mentén is. Ezek az árkok nem mindenütt a korábbi közművek helyén futnak, így sokszor hatolnak be eddig bolygatatlan talajba.



Az ilyen szakaszok különösen értékesek a régészek számára, mert a rétegek egymásra halmozódása miatt jól meghatározható az egyes rétegek, illetve leletek kora. Ez a máshonnan előkerülő leletek esetében is referenciát jelent.



Ilyen rétegekben áll városunk történelme. A kirakójáték sok fejtörést okozhat még a régészeknek és a történészeknek, mivel lépten-nyomon előkerül valami érdekes.

Például kövek, amelyekről a tudomány feladata lesz kideríteni, hogy hogyan és mikor kerültek oda, ahonnan előbukkantak, illetve, hogy kik és mikor hozták ide, mivel e kettő nem föltétlenül esik egybe.
Ami biztos: nem dunai üledék.



Szorgosan dolgoznak is a régészek, akik minden árkot, minden négyzetcentimétert alaposan átnéznek, a kiemelt földet pedig fémkeresővel is pásztázzák.
Úgy tudjuk, hogy nemcsak a közműépítés által érintett területeken, hanem azoktól függetlenül is végeztek célzott kutatásokat.



Úgy látszik, itt is találtak valamit.



Elő a fényképezőgéppel, centivel, jegyzetfüzettel, készülhet a dokumentáció!

Minden információra szükség lesz, mert a mostani kutatásoktól sokat vár az utca embere és a szakma is. Sok félreértés és tévedés tisztázódhat, és sok sötét folt kerülhet megvilágításba a begyűjtött információk földolgozása során, nemcsak a Szent István nevével fémjelzett államépítéstől kezdődően, hanem attól akár évezredekkel régebbről is, hiszen korábban is került már elő itt neolit kori lelet, és valószínű, hogy ez a környék azóta lényegében folyamatosan lakott volt.

Az eredményeket izgatottan várjuk, mivel azokkal kapcsolatban – hosszas, eredménytelen faggatózás után – mindössze annyit sikerült kihúznunk a kutatásokat vezető  Rosta Szabolcs régészből, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatójából, hogy az egész területen sok tárgyi leletet, valamint a talajban megőrződött nyomokat találtak. Ezek megerősítik, hogy ezen a helyen egy kiterjedt kelta település állott. Ennek építményeit egyelőre nem, csak a település létére utaló másodlagos nyomokat sikerült föltárni. Nagy számú lelet került elő a római korból is, ami nem föltétlenül utal az esetleges római jelenlétre. Szintén gazdag leletegyüttes mesél majd a korai és késői Árpád-korról éppúgy, mint a középkor több szakaszáról.

Ám a következtetések levonása, különösen közlése most még korai volna, hiszen az utólagos leletvizsgálatok, műszeres mérések, ahol lehetséges, kormeghatározások, és az így nyert adatokra épülő elemzések még hátra vannak – mutatott rá a szakember.