A szokásos forgatókönyvön, a családi fotóalbumokból szemezgetett portrékon, életképeken keresztül történő múltidézésen persze Simon Zoltán sem változtatott. Ám hogy az elmúlt ciklus alpolgármestere hivatása mellett mennyire sokoldalú, az még az őt közelebbről ismerők körében is meglepetést okozott.



A tanár úr előadását azzal indította: a prezentációra készülve számára is élmény volt, hogy családja történetét időrendbe állíthatta, előjöttek azok az emlékek, élmények, amelyek minden ember életében meghatározóak. A Simon család azért is kuriózum, mert tagjai három generáción át a „nemzet napszámosaiként” nevelték, oktatták a felnövekvő generációkat. Nagyapja Kiskunfélegyházán volt igazgató, nagyanyja ugyanabban az iskolában tanított, a családban mindhárom gyerek, köztük édesapja, Emil is a pedagógus pályát választotta.

Simon Emil, a Szent István Gimnázium, a Kereskedelmi Iskola egykori igazgatója és tanára a világháború előtt az örmény származású, jó módú földbirtokos Donovák családba nősült, így ereikben örmény vér is csörgedez. A Szegedi Tudományegyetemen végzett édesapja a híres-hírhedt Horger Antal tanár úrnál doktorált, és olyan csoporttársai voltak, mint a professzorról versben megemlékező költőzseni, József Attila és Radnóti Miklós.



Otthonuk hosszú éveken át a kalocsai gimnáziumban volt, így a nemrégiben elhunyt, közismert dr. Simon Emil állatorvos bátyjával, valamint a Brazíliában 35 évig élő Simon Márta, óvónő végzettségű nővérével már kisgyermek korukban magukba szívták az iskola, a pedagógia szeretetét.

A kis Simon Zoltánnak a legendás Ének-Zenei Általános Iskola első osztályában Pécsiné Ács Sarolta volt a tanítója, de más pedagógusoktól is sokat kapott a kötelező zongoraoktatást és az összhangzattant is tantervébe iktató intézményben.
Mint később bebizonyosodott, az ott megszerzett zenei tudásnak később is hasznát vette, ám e mellett a népi tánc tanulás, az állatokért való rajongás is színesítette a gyermekkori éveket.

A Szent István Gimnázium (régi nevén I. István Gimnázium) első két éve nem volt egyszerű számára. A sors úgy hozta, hogy a városban elmaradhatatlan csokornyakkendőjéről ismert édesapja lett az osztályfőnöke, ezért neki mindenképpen bizonyítani kellett. Az osztálytársai között mások mellett ott volt Vinczellér Imre festőművész és kollégánk, Tamás Ferenc, a Kossuth Zsuzsanna Középiskola tanára.



Újabb fordulópontot az jelentett, amikor 15 évesen megalakították a Delfin zenekart. Az együttest az akkori zeneiskola igazgatójának két gyermeke, Aszalós György és Aszalós Zoltán, valamint Gyarmaczki Endre és Kóré Dezső alkották, ő dobosként vett részt a közös zenélésben. A több tehetségkutató műsorban sikeresen szereplő, emlékezetes bulikon zenélő Delfin tagjai komolyan vették a könnyűzenét. Mindenki képezte magát, és a fellépésekhez előírt képesítéseket is megszerezték.

A katonaságra Simon Zoltán a kiváltságokkal járó ezred, zászlóalj írnoki beosztása ellenére nem szívesen emlékezik. Az előfelvételisek 11 hónapját kitöltve a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola biológia, földrajz szakán kezdte meg, majd fejezte be tanulmányait. Házasságkötése Kolozsi Ildikóval, két gyermekük, az immár jogász végzettségű Zoltán és a felsőfokú egészségügyi végzettséggel is rendelkező Ildikó persze nemcsak a katonaéveket, hanem a pályakezdés nehézségeit is feledtették.



Az eltelt évtizedek alatt választott hivatása is sok örömet okozott. Szakmai tudására a város határain kívül is számítottak, 17 iskolának volt a tanulmányi felügyelője. Alig volt 32 éves, amikor a Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadója lett. Másoddiplomáját is ezen a szakterületen szerezte. Az akkorra már politikamentes iskolai úttörőmozgalom, a gyerektáborok vezetése máig ható sok élménnyel, tapasztalattal gazdagította.

Aztán a zenélés után, mellett jött a másik nagy szerelem, a kutyázás. Vállalkozását is erre építette, a megyében elsőként kapta meg a külkereskedelmi jogot ezen a területen. A vállalkozásnak Kalocsán, Kaposváron és Mezőberényben volt telephelye, de nemcsak kereskedett a fajtiszta, többnyire óriás snauzer kutyusokkal, hanem tenyésztésükbe is belevágott. A többnyire olasz partnerek miatt tanult meg olaszul, aminek aztán a család külföldi nyaralásain is hasznát vette.



Simon Zoltán igazi édesapaként, nagyapaként beszélt gyerekei karrierjéről, azokról az emlékezetes napokról, órákról, amelyeket az állatokat szintén kedvelő unokája társaságában tölthet. Nem kis büszkeséggel számolt be arról is, hogy a városi bajnokságban 17 éve focizik együtt fiával, mindketten hátvédek.

Amint azt a tartalmas előadás közben sejteni lehetett: Simon Zoltán annyira összefogta élete fontos és érdekes állomásait, hogy kérdés már aligha lehetett. Ezek híján képviselőként megköszönte a választók bizalmát, és hogy ilyen sokan megtisztelték érdeklődésükkel.