Az eperföldi Szent Imre plébániatemplomban 9 óra 30 perctől Kaló Krisztián plébános celebrált szentmisét a Don-kanyarban 72 esztendővel ezelőtt elhunyt hősök emlékére.
A misét követően a templomból és máshonnan érkezőket a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekara fogadta az alkalomhoz illő zeneszóval, majd Fekete Antal konferanszié rövid köszöntője után az ő előadásukban hangzott el a Himnusz, a megemlékezés lezárásaként a Szózat, és a koszorúk, mécsesek elhelyezésének idején is ők adtak zenei aláfestést.



A Himnusz hangjai után Dóra Krisztián, az Eperföldi Általános Iskola 8.B osztályos tanulója szavalta el Ady Endre Imádság háború után című költeményét. Felkészítő tanára Szvétek Klára volt.



A továbbiakban dr. Magóné Tóth Gyöngyi emlékező beszéde hangzott el. A szónok részletekig menően fölidézte a történteket, a drámai végkifejlethez vezető előzmények bemutatásától kezdve az áldozatokra, sebesültekre, hadifoglyokra és más hadiveszteségekre vonatkozó számadatok ismertetéséig. A mai kor számára a Don-kanyar üzeneteként azt fogalmazta meg, hogy ne a köztünk lévő különbségekre figyeljünk, hanem arra, ami közös, ami nemzeteken, országokon, vallásokon keresztül is összeköt, és ne engedjük, hogy a gyűlölet ékeket verjen közénk!



Ezt követően Halasi László evangélikus lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, mielőtt sok tízezer derék magyar katona jelképes sírjaként megszentelte az emlékművet.
Beszédében egyebek mellett rámutatott: az óriási veszteségekkel járó katasztrófához vezető folyamatok nem azon a télen kezdődtek, nem is a II. hadseregcsoport fölszerelése, vagy a Szovjetunió elleni offenzívához való csatlakozásunk során, hanem már Versailles-ban, ahol a nálunk „trianoni” néven emlegetett, igazságtalan békediktátum kényszerhelyzetbe hozta hazánkat.
Védelmébe vette a ’47-ben háborús bűnösként kivégzett Jányi Gusztávot, aki katonaként nem tett mást, mint amit tennie kellett, ezért emelt fővel vállalhatta sorsát, amikor a népbíróság ’46-ban halálra ítélte: nem is kért kegyelmet, mert úgy vélte, azzal bűnösségét ismerné el. A Bibliára utalva hozzátette: a legnagyobb barátság, ha valaki életét adja felebarátjaiért. [A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára a Legfelsőbb Bíróság 1993. október 04-én jogilag felmentette Jányt az ellene emelt vádak alól – A szerk.] A lelkipásztor végül megáldotta az emlékművet, amelyet ez után az egybegyűltek megkoszorúztak, illetve amely előtt elhelyezték az emlékezés és a kegyelet mécseseit.



Kalocsa Város Önkormányzata nevében – Magyar Honvédség kecskeméti, 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis Díszelgő Alakulata díszőrsége mellett –a Kinyóné Lakatos Melinda alpolgármester, dr. Angeli Gabriella, valamint Bolvári Ferdinánd képviselők alkotta háromtagú delegáció helyezett el koszorút az emlékmű lábazatán. Ezt követően más képviselők, a pártok és más társadalmi szervezetek, köztük honvéd hagyományőrzők helyi egységei, valamint a kisebbségi önkormányzatok küldöttei, továbbá a megjelent magánszemélyek adóztak az áldozatok emléke előtt koszorúkkal, virágokkal, gyertyákkal.



Végül a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar az Il Silencio (Takaródó) dallamával, utána pedig a Szózattal zárta a rendezvényt, amelyen az ’56-os Magyar Nemzetőrség díszelgő alakulata is díszőrséget adott.