A küldöttségnek Méhn Imre, a vállalat ügyvezetője mutatta be az üzemet. Mielőtt a vendégek megtekinthették volna a kazánt és a kapcsolódó rendszerezet, a vezető először magáról a projektről és az attól várt eredményekről beszélt. Elmondta, hogy a hőközpont 40% támogatással valósult meg, az önerő nagy része pedig banki hitelből, míg körülbelül egyötöde lakossági hozzájárulásból tevődött össze. A megtérülési idő a számítások szerint nyolc év lesz, ami igen kedvező, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az itt termelt hőt csak fűtésre használják, használati melegvíz előállítására nem, így évente csak hathónapnyi üzemelési időről beszélhetünk. A megtérülési számításokat azonban még befolyásolhatja az energiahatóság a távfűtés hatósági árára vonatkozó döntése is. A Kalocsán kiépülő rendszerben viszont használati melegvizet is termelnek majd, tehát a fűtési szezonon kívül is részben kihasználjuk majd a fűtőmű kapacitását, így itt még kedvezőbbek lehetnek a megtérülési kilátások – mutatott rá Méhn Imre, aki azt is elmondta, hogy a beruházásra itt egy új hőszolgáltató vállalatot hoznának létre, hiszen itt még nem volt távfűtés. Az előzetes megállapodások szerint az új vállalatban – előre kialkudott, szerződésben rögzített áron – Kalocsa Város Önkormányzata akár többségi tulajdont is szerezhet majd.



Az ügyvezető szólt az üzem kapacitásáról is. A fűtőműben előállított hő a miskolci hőszolgáltatónak egy ezerszáz lakást fűtését ellátó alhálózatába kerül. A biomassza fűtőanyagot égető hőközpont beindítása előtt mintegy egymillió-négyszázezer m3 gáz elégetésével tudták fedezni az igényeket. Az új fűtőmű a számítások szerint körülbelül egymillió m3 fosszilis tüzelőanyag kiváltására lesz alkalmas. Mivel a külső hőmérsékleti viszonyok függvényében változik a hőigény, vannak időszakok, amikor önmagában ez a fűtőmű ellátja a fogyasztókat, de csúcsidőben gázzal hozzá kell fűteni – mondta a szakember. A telephelyen, amelyre most várják a végleges használatbavételi engedélyt, összesen hét munkatárs dolgozik. A fűtőanyagot – faaprítékot, szalmából készült brikettet, pelletet – teherautókon szállítják ide. A napi szükséglet két teherautónyi anyag [és a Kalocsára tervezett központé is hasonló lesz], tehát nagy forgalomnövekedést nem okoz.
A próbaüzem utáni első lakossági visszajelzésekről is beszámolt a vezető. Elmondta, hogy a beruházás előtt nagyon sok félelemmel, ellenérzéssel lehetett találkozni. Főleg a zajterheléstől és a kibocsátott füsttől, portól és koromtól tartottak ez emberek.
A próbaüzem utáni visszajelzésekből viszont már az látszik, hogy elégedett a lakosság. Az üzem teljesen csöndes, ugyanis a fűtőanyagot előkészített formában hozzák ide, a kibocsátás pedig minimális, az is többnyire vízgőz.



Török Ferenc megköszönte a lehetőséget az üzem megtekintésére, majd örömét fejezte ki, hogy a kalocsai távhőrendszer alapjainak lerakásánál közreműködhet. Úgy vélte, ez nagy előrelépés a városnak, mert amellett, hogy a Kalocsára tervezett rendszer jelentős megtakarításokat hozhat a városnak, környezetvédelmi szempontok is alátámasztják, mint például a kazán jó hatásfokából és a megújuló energia használatából fakadó előnyök. De a távfűtés is gazdaságos és korszerű megoldás, nem véletlen, hogy a fejlett országokban is mindinkább ebbe az irányba haladnak – mutatott rá a polgármester.



Portálunknak nyilatkozva dr. Réfy Miklós, a Szent Kereszt Kórház orvos igazgatója üdvözölte a beruházás tervét. Úgy vélte, mivel a kórház igen nagy fogyasztó, a fűtési és használati melegvíz költségeknek – előzetes közlések szerinti – csaknem egyharmadának megtakarítása hatalmas előrelépést jelenthetne a kórház anyagi helyzetében. Arra is rámutatott, hogy a melegvíz- és hőellátás a kórház esetében különösen lényeges kérdés, ezért – mivel hazánk gázból nem, de biomasszából képes lehet ellátni magát – az ellátás biztonsága szempontjából is előnyös lehet a tervezett beruházás.

Ezután az üzemlátogatók végigjárták a hőközpont helyiségeit.
A fűtőanyagot szállító teherautók a mázsálón keresztül a hatalmas, fedett és zárt tárolóba viszik az anyagot. Itt a faapríték a felhasználásig sokat veszít nedvességtartalmából, így nagyobb hőfelszabadulással ég el. A tároló a fűtési szezon mintegy harmadára elegendő tüzelőt képes befogadni. Innen az anyag az előkészítőbe kerül, amely lényegében egy hidraulikus gépekkel működtetett adagoló. A fűtőanyag innentől már csövön, teljesen zárt rendszerben jut be a kazánba.
Érdekesség, hogy a begyújtás – az egész technológiai folyamatban szinte egyedülállóan – teljesen manuális: a „fűtő bácsi” bemegy az égéstérbe, ott rak egy kisebb tüzet, amelyet gyufával elgyújt, s ha már szépen ég, akkor kezdődhet a tüzelőanyag fokozatos betáplálása. Maga a kazán egy szobányi berendezés, amelynek működése részben automatizált, részben szabályozott, a normális üzemelés alatt emberi beavatkozást alig igényel.  A rendszer egy – a hozzáférési jogosultsággal rendelkezők számára – interneten is követhető monitoring rendszerrel is össze van kapcsolva, ami szavatolja az üzembiztonságot.

A szükséges fűtőanyag csigák segítségével jut be a kazánba a szintén automatizált előkészítőből. A füstjáratok rendszeres tisztítása is automatikusan történik előre beállított, szükség esetén egyszerűen változtatható időközönként. A keletkezett salakot és hamut csigák távolítják el az égéstérből, emberi közreműködés nélkül. A teljesen zárt rendszer a szennyezőanyagokat egy hulladéktároló konténerbe gyűjti, amelynek cseréje és ürítése körülbelül kéthetenként esedékes. A tűztérből távozó füst egy filterbe kerül, ahonnan a füstgázokat utóégetésre visszajuttatják a kazánba, a szilárd szemcsék, a pernye pedig egy másik, kisebb tartályban gyűlik össze. Sem az összegyűlt pernye, sem a hamu és salak nem számít veszélyes hulladéknak, sőt másodlagos hasznosításra kerül: a pernye talajjavításra szolgál, a salak pedig útalap-adalékanyagként kerül fölhasználásra.

A hatásfokot is javítja és a környezetterhelést is csökkenti, hogy az a távozó elsődleges füstből a még sok éghető anyagot tartalmazó füstgázokat visszavezetik az égéstérbe, ahol szinte teljesen elégnek szén-dioxiddá és vízgőzzé. A küldöttség tagjai is láthatták, hogy a kéményből sokszor teljesen láthatatlan „füst” távozik, néha csupán fehéres gőz teszi láthatóvá, szaghatás pedig egyáltalán nem érezhető. A tájékoztatás szerint a kéményből származó füst károsanyag-tartalma az európai normákban meghatározott határértéknek csupán egy tizede. A környezeti szempontokkal kapcsolatban az üzem szakemberei elmondták, itt tüzelőként faipari, erdészeti melléktermékeket és hulladékokat használnak föl, a kazán pedig – megfelelő előkészítés után – szinte bármilyen éghető növényi anyagot hasznosítani tud, ezért úgy tűnik, attól sem kell tartani, hogy emiatt erdőket vágnának ki.


A videót a KalocsaTV készítette.