A Himnusz közös eléneklése, valamint a Szent István Gimnázium diákja, Tóth Tamás szavalata után, Török Ferenc Kalocsa város polgármestere lépett a pulpitushoz.

„Szabadság, bátorság, büszkeség és összefogás. Napjainkban e szavakkal lehet igazán jellemezni 1956. október 23-át, amely olyan közös nevező volt a magyar nemzet életében, amely szabadságot, megtisztulást, nemzeti összefogást és egy új, boldogabb jövőt akart.” – kezdte beszédét a polgármester, aki az ’56-os kalocsai történéseket is felelevenítette, mely során a tüntetők a börtön előtt gyülekezve követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását. A tömeg feloszlatására kiküldött katonák először megtagadták a tűzparancsot. Később a Nagy Ignác őrnagy által kivezényelt újabb egység sortüzet adott le a levegőbe. Ezzel egy időben a börtönőrök és a börtönt védő katonák bentről a tömeg közé lőttek. Tiszavölgyi Ferenc meghalt, hat ember pedig megsebesült.



„Sokan még ma is emlékeznek arra, amikor a diktatúra maga alá próbált gyűrni mindent és mindenkit. Megnyomorították a falusi gazdákat, üldözték a gondolkodó embereket. A papok és hívők tízezreit börtönbe zárták. A megalázott, kirabolt és fogságba vetett magyarokat nemcsak hazugságra és lelkes éljenzésre kényszerítették, de kiszorították Európából is.

1989-ben úgy gondoltuk leszámoltunk az elnyomással. 33 év után először, úgy tűnt értelmet nyert 1956 áldozata. A változás, az európaiság útjára léptünk. Úgy éreztük szabadok vagyunk, ami fontos érték, de mindez nem volt képes megtisztítani a magyar társadalmat. Mára bizonyossá vált: ez nem volt igazi rendszerváltás. A demokrácia alapjait nem sikerült mindenhol maradéktalanul letennünk. Az elmúlt 20 év történései sokszor nem az egységről, az összefogásról, hanem a széthúzásról, az önös érdekek előtérbe helyezéséről szóltak.” – hangsúlyozta Török Ferenc, aki szerint hosszú út vezetett odáig, hogy ma egy nemzetként, szabadon, bátran és büszkeséggel ünnepelhessünk október 23-án.



„A forradalmak és szabadságharcok egyedülálló és nagy teljesítményei egy nemzetnek. 1956-ban a magyarok készek voltak mindent megtenni az igazságért. Mindent megtettek, hiszen tudták és ma is tudjuk, a szabadságra csak azok méltók, akik nem adják fel az igazságot. Sokan ezen eszmének köszönhetően haltak hősi halált. Ők ezt csak lélekben szabad emberként hagyományozták az utókorra.” – hangsúlyozta Török Ferenc, aki szerint hősi áldozatuk ahhoz kellett, hogy az országból haza, lakóhelyből szülőföld, lakosokból polgár, népből pedig nemzet épülhessen.

„1956 szellemiségének az útján kell tovább haladnunk. Erre az útra rátévedni nem lehet. Ezt választani kell. Szabadon, bátorsággal és büszkeséggel. A kalocsaiak ezt választották 20 év után, 20 nappal ezelőtt.” – mondta a polgármester, aki arra kérte a jelenlévőket, hogy az ünnep kapcsán szorítsák háttérbe a hatalmi ambíciókat.

„Azon értékeket helyezzük előtérbe, amelyek összekötik és megerősítik bennünk az együvé tartozás nagyszerű érzését. A nagy kihívások kapujában, amelyben most is állunk, továbbra is összefogásra van szüksége Kalocsának. Arra van szükségünk, hogy kalocsai polgárként építsük városunkat, hazánkat, szülőföldünket, nemzetünket, mindazon eszméket, amelyért oly sokan vérüket áldozták.” – zárta ünnepi beszédét Török Ferenc, aki a Diákönkormányzat újonnan választott polgármesterével, Bolvári Katalinnal helyezte el az emlékezés virágait a börtön falán lévő 1956-os emléktáblánál.



D. Edit