Mi érinti ebből Bács-Kiskun lakosságát ?

Ön szerint, mint volt európai parlamenti képviselő, lehetséges valóban, hogy a vidéki közösségi felzárkóztatás programjainak zömét a kormány a tervezéskor - az Európai Bizottság jóváhagyásával - elszabotálta illetve forrásait megkurtította?

Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Elöljáróban azt nagyon fontos leszögezni, hogy itt egy olyan szakkérdésről van szó, amit a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat is hivatalosan csak kívülről figyel. Sem hatáskörünk, sem illetékességünk nincs, csupán lakosaink az elszenvedői a folyamatnak.

Arról van szó, hogy az EU közös agrár- és vidékpolitika reformjának gyorsításáról 2003-ban hozott luxemburgi döntés a gazdálkodóknak kifizetett támogatást a megtermelt terménymennyiség helyett egyre inkább a gazdálkodás rendszerétől, annak minőségi, biztonsági, környezeti valamint társadalmi teljesítményétől teszi függővé. E döntés következménye a mennyiséghez kötött, un. "1. pilléres" támogatások átcsoportosítása a vidékfejlesztési "2. pillér" javára. Ez utóbbi aránya az EU 2000-2006-os agrárköltségvetésében még csak 10,5% volt, ám a 2007-2013-as tervciklusban már 25%-ra nő.

Igaz-e, hogy a támogatások nagy részére csupán a működő gazdaságok töredéke jogosult ?

- Az európai agrármodell tehát többfunkciós, a gyengébb adottságú területeken is jelen levő "területfedő", és a kis, közepes méretű családi gazdaságok dominanciájára épülő mezőgazdasággal számol.

- Úgy növeli e kisebb mozaikok gazdasági versenyképességét, hogy támogatja összefogásukat, beszerzési, feldolgozási és értékesítési szövetkezésüket. Az EU költségvetésében a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló évi mintegy 10 milliárd eurós keretből Magyarországnak évi 500-580 millió eurónyi, évről évre növekvő európai forrás jut, így a 20%-os minimális nemzeti társfinanszírozással számolva is, évente mintegy 150-180 milliárd

Ft áll a vidékfejlesztés támogatási jogcímeinek rendelkezésére.

Mi köze ehhez a kormánynak ?

A magyar kormány 2007. február 21-én nyújtotta be Brüsszelnek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (ÚMVP-t). A program előkészületei kormánykörökben - a nyilvánosság és az érintett társadalmi csoportok kizárásával - már az európai vidékfejlesztési rendelet megjelenése előtt, 2005-ben elindultak. A magyar közvélemény minderről úgy értesült, hogy az előkészítő anyagok és döntések kiszivárogtak, és a vidékfejlesztési terveket felügyelő Monitoring Bizottság (MB) elé kerültek.

Ám a kormány a konkrét terveket és főleg a forráselosztási elképzeléseket, vagyis azt, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi keretekből mely intézkedésekre mennyit kíván szánni, a program brüsszeli benyújtásáig, 2007 februárjáig nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni. Így azokat sem az érintett társadalmi csoportok, sem magyar törvényhozás, az Országgyűlés nem ismerhette meg.

És mit tett erre az EU?

Az Európai Bizottság 2007. május végére készült el a program vizsgálatával, és 59 fejezetben mintegy 240 kérdéskört érintve fogalmazta meg kifogásait, aggályait illetve kérdéseit.

A magyar kormány ezt a kritikai anyagot azóta sem tette közzé, ám 2007 júliusára elkészítette az ÚVMP-nek az Európai Bizottság észrevételei alapján átdolgozott változatát. A közel 500 oldalas anyag - amelyben a korábbi változathoz képest végrehajtott módosításokat nem jelölték, azaz az olvasónak kellett kitalálnia, hogy mi változhatott - megítélésére négy munkanap állt a partnerek rendelkezésére úgy, hogy ez alatt a testületi álláspontokat is ki kellett volna alakítaniuk.

Az eljárás, továbbá a program tartalma és forráselosztási aránytalanságai ellen többek között kifogást emelt az Európai Bizottságnál az Élőlánc Magyarországért mozgalom, a WWF és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ). Ennek ellenére az Európai Bizottság szeptember végén, a következő ütemezett tárgyalási forduló előtt - a magyar és az EU bürokrácia nyilvánosság előtt ismeretlen alkuja következtében - jóváhagyta az ÚMVP átdolgozott változatát.

Mit tartalmaz ez az anyag ?

A jóváhagyott program változatlanul a tömegtermelés kapacitásainak bővítésére és ezen belül is a fizikai tőke fejlesztésére, a beruházások támogatására és infrastruktúra-fejlesztésre szánja a források közel 40%-át. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a pályázati feltételeket úgy alakították ki, hogy azok kizárják az e jogcímekre pályázók közül a regisztrált, élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységből élő 220 ezer gazdaság 78%-át, továbbá az összes (mintegy 500 ezer) részfoglalkozású gazdálkodót és őstermelőt is. A Magyarországon elosztható európai uniós agrár-vidékfejlesztési támogatások nagy része tehát egy szűk, nagybefektetői klienscsoport forrásigényeinek kielégítésére szolgál.

Mindeközben az EU támogatott vidékfejlesztési intézkedései közül a kisebb gazdaságok helyzetbe hozását, összefogását valamint a minőségi szerkezetváltást elősegítő támogatási jogcímek egy része megszűnik.

Igen, a többire pl. a fiatal gazdák induló támogatására, az idős gazdák korai nyugdíjazására, vagy pl. a termelői csoportok létrehozására) pedig alig jut forrás. Törölték a programból egyebek mellett a mező- és erdőgazdálkodási szaktanácsadó szolgálat létrehozását, az új termékek, eljárások és technológiák fejlesztésére irányuló együttműködést segítő intézkedéseket, a mezőgazdasági termelés és termékeinek minőségét biztosító

intézkedéscsoportot, benne az EU környezetvédelmi, állatjóléti és -higiéniai követelményeinek való megfelelés támogatását is.

Ez utóbbi forráskeretét annak ellenére vonták el, hogy saját kormány-előterjesztéseikben is megállapítják: az állattartás katasztrofális mélypontra süllyedt, és az állattartó kis és közepes gazdaságok zöme éppen azért megy tönkre, mert forrás hiányában nem tudja tartástechnológiáját korszerűsíteni, így nem tud megfelelni az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek. Törölték az élelmiszer-minőségi rendszerekben részt vevő termelők támogatását, továbbá a termelői csoportok élelmiszer-minőségi termékmarketingjének elősegítését célzó

támogatásokat is. A minőségi szerkezetváltás helyett tehát - a meghirdetett miniszteri program szerint - 30-40% volumennövelést, tömegtermelést szorgalmaznak, a kis- és közepes egyéni gazdaságok támogatása helyett pedig a nagy tőkés társaságok támogatása valósul meg.

Mindez visszalépés ?

Mindenféleképp! Ráadásul a gazdasági diverzifikációra és a vidéki életminőség javítására fordítható európai összeg a felét sem éri el annak, amennyit a már említett beruházás-támogatásra költ a program. Egy tételt, a "3.2.1.: alapvető szolgáltatások fejlesztése a vidéki gazdaság és társadalom számára" elnevezésű intézkedési területet különösen érdemes kiemelni. Erre a vidéki közösségek megtartásában kulcsszerepet játszó területre a forrásoknak csupán 2,14%-a jut, és ahelyett, hogy megerősítenék a vidéki alapszolgáltatásokat, felszámolják azokat.

Bács-Kiskunban is a posták bezárnak, a vasúti szárnyvonalak megszűnnek, az iskolákat a kistelepüléseken megszüntetik stb. Pedig ez az eszköz lehetőséget kínálna arra, hogy az e szolgáltatásokat fenntartó piaci szereplők jövedelmét közpénzekből kiegészítsük, és így e szolgáltatások mégis fennmaradjanak. A program nem törekszik erre, s ezzel gyorsítja a vidéki közösségek szétesését, a vidéki kistelepülések elnéptelenedését, a szociális népvándorlás elindulását. Hogy ez milyen méreteket ölthet, elég megemlíteni, hogy a különösen veszélyeztetett - 1000 fő lélekszám alatti - települések száma meghaladja az 1700-at, a magyar települések mintegy felét. Nálunk ez több mint 40 település. A mögöttes kormányzati szemléletre jellemző, hogy az Államreform Bizottság egyik vezető szakértője Mihályi Péter szerint "a falu középkori hagyomány, miért kellene fenntartani? [.] a magyar települések többsége életképtelen!" Véleménye szerint az állam feladata éppen az, hogy ösztönözze az embereket, "mozduljanak el onnan, ahol vannak!" Ez ellentétes azzal, amit az európai vidékfejlesztési elképzelések céloznak.

Tehát Bács-Kiskun megyében is zavarra kell számítani ?

- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a fentiek alapján leszögezhető, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program jelen formájában nem alapul társadalmi közmegegyezésen. Forráselosztási arányai nem tükrözik a magyar agrárium és vidék tényleges problémáiból fakadó teendők forrásigényét.