Az Ágai Adolf szerkesztette Borsszem Jankó a dualista Magyarország első nagy hatású politikai-közéleti élc-, és humorlapjaként a polgárosodó városokban élő különcöket, politikusokat és sajátos figurákat éppúgy tollhegyére tűzte, mint a Pató Pál-tempóba beleragadt vidéki bírákat, ügyészeket, vagy közigazgatási embereket.

A lap gyilkos szatíralapként szerzett magának egyre több és több hívet, és kultúrtörténeti hatása, a demokratizálódó nyilvánosság megteremtése érdekében végzett küldetése, illetve a közéleti irónia megteremtésének nóvuma Önmagában a magyar kultúrtörténet szerves részévé teszi.

A kor alkalmazotti grafikai műhelyeként is tekinthetünk a Borszem Jankóra, innen indul ugyanis számos nagy hírnévre szert tevő grafikus és festő. A Borsszem Jankó kíméletlenül tartotta a tükröt olvasói elé, működése során sok köszönet a karikírozottak részéről nem volt.

Állandó figuráivá a kor sztereotip alakjait tette meg, így többek között: Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella-át (dúskeblű honleány, szélbali honhölgy), Mihaszna András-t (rendőr), Mokány Berci-t, dömbszögi és bugaczi nömös (vidéki földesúr),
Sanyaró Vendel-t (köztisztviselő), Spitzig Iczig-et (ischmeretesch hazaphi), és Tömb Szilárd-ot (professzor).

Bányai Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat elnöke megnyitóbeszédében a büszkeség tárgykörét írta körül. Arra kérte a jelenlévő jánoshalmiakat, hogy legyenek büszkék, hiszen van nívós kulturális örökség, melyre büszkék lehetnek a szülőföldjükön; kiemelte, hogy a Borsszem Jankó korának meghatározó sajtóorgánuma volt, és ezt a jánoshalmi születésű Ágai Adolfnak köszönhette. Majd beszédének végén Ádám Nikolett és Kis Márta részére könyvajándékot nyújtott át, amit a két kisiskolás az Ágai Adolf emlékére kiírt irodalmi pályázat győzteseiként vehetett át.

A Magyar Kultúra Bács-Kiskun Megyei megnyitóján, a jánoshalmi Tisztikaszinóban Bányai Gábor a nemzetek himnuszait vette sorra beszédében, majd a hallgatóság figyelmébe ajánlotta, hogy csak a magyar nemzet himnusza kér az egész közösségnek, vagyis minden magyarnak jókedvet, bőséget és áldást. Az elnök összevetése szerint a magyar Himnusz igazi kuriózum a maga nemében, és ma is csenghetnek a harangok a fülünkben, melyek Erkel segítségére voltak, hogy megzenésítse a nemzet imáját.

Az elnöki köszöntőt követően a Tisza-parti Általános Iskola Gyermekkórusa mutatta be műsorát, s ezt követően az autentikus népzenéé volt a főszerep: Ivánovics Tünde és Fábri Géza a magyar népzene gyökereihez kísérte a hallgatóságot, majd ízelítőt mutatott be a moldáv, bunyevác és román népzene széles tárából is.

A népzenei kirándulásról Ruttkay Józsev szabadszállási vers-, illetve Duduj Zsolt lajosmizsei mesemondó vezette vissza a líra és a próza világába az ünneplő jánoshalmiakat.

A színpadi kulturális műsorokat követően Bányai Gábor kiállítás-megnyitóra invitálta a jánoshalmiakat, és a Honvéd Tisztikaszinó kiállítótermében megnyitotta Ötvös Géza fotóművész önálló tárlatát.