Azért ez a „nem kívánnak élni” szóösszetétel bővebb magyarázatra szorul, ám aki jártas a sportág honi történéseiben az tudja, hogy az NBI/B jóval többet jelent szimpla osztályváltásnál. Ugyanis a magyar kézilabdázás második vonalának számító NBI/B-ben már olyan vérprofi egyesületek hadakoznak egymással, amelyek mind financiálisan, mind játékerősségüket tekintve teljesen más dimenzióban járnak a „félamatőrnek” számító NBII-nél.

A magasabb osztályban a csapat költségvetését is szinte alapból kellene megduplázni, sőt esetükben legalább féltucat „jó kaliberű” játékost is igazolnunk kellene, akik „menedzselése” ismét csak jelentősen megnövelné a klub kiadásait. Ám igazán érthetően (szakmailag igen megalapozottan – A szerk.) a vezetőedző Kolics János így fogalmazta meg egy esetleges osztályváltással kapcsolatos gondolatait:

– Mi rövid és hosszú távon is azt a fő célt határoztuk meg, hogy legelsősorban is kalocsaiakból álljon ez a csapat. Minél kevesebb idegenlégióst foglalkoztassunk, és minél több helyi fiatalt építsünk be. Nos, ebbe a koncepcióba nehezen férne bele az a szemlélet, hogy egy NBI/B-s indulás esetén akár öt-hat nagy kvalitású játékost igazoljunk. Erre az anyagi fedezetet is nagyon nehéz lenne a klubnak előteremteni, és ha ez nem valósulna meg, akkor ebben a roppant nehéz NBI/B-s bajnokságban nem hiszem, hogy reális esélye lenne annak, hogy magasabb osztályban induljunk.

Ennek tükrében ugye már egészen más értelmet nyer a fenti, a „nem kívánnak élni” a feljutás lehetőségével megfogalmazás, ugyanis körbejárva a klub jövőbeli kilátásait elmondhatjuk, hogyha mégsem ragaszkodnának az eredeti célkitűzésükhöz, akkor többet veszítenének a réven, mint nyernének a vámon. Azaz vezetőnek, játékosnak és szurkolónak egyaránt jobb a „józan realitás” talaján maradnia és a jövő kihívásait karöltve úgy megvalósítani, hogy megmaradjon a város sportpalettáján a Kalocsai KC legendásan nagy családja, amely példaértékű a régió sportegyesületei előtt.