A találkozó gyászszünettel kezdődött, a télen elhunyt Rátkai László emlékének adóztak a mérkőző felek. Támadásban kezdett a Kalocsa, a szép számú közönség pedig várta, hogy a fiúk érvényesítsék a papírformát. Sajnos, mint kiderült, sok technikai hibával, igen pontatlanul és a játék dinamikáját tekintve is haloványabban játszott a KKC, az „idény eleji forma” közhely igazán ráillett csapatunk játékára.
A 10. percre így is vezettünk 6–4-re, ám jött egy üresjáratunk, így a 16. percben már 6–9 volt az állás. Nem találtuk a támadás-befejezéseknél a kontaktust az irányító és beálló, az átlövők és a beálló összjátékában, de a lövők is rendre kaput tévesztettek. A félidő finisére Romsics Laci három szélről lőtt gólja is kellett ahhoz, hogy felzárkózzunk egyre (13–14 a 25. percre), ám további szarvashibáink miatt három egymást követő vendég gól következett (13–17). Elmondható, hogy a félidei három gólos hátrányunkból mindenki egyaránt kivette a részét, köztük a gyenge napot kifogó kapusaink is.

A második játékrészre aztán feljavult a kapusteljesítményünk és a találkozó 45.percében utolértük a Balaton-parti gárdát (20–20), sőt a befejezés előtt nyolc perccel már mi vezettünk 22–21-re, ami ugye a 9–4-es második félidei eredménynek volt köszönhető. Az addig is kárunkra tévedő bírópáros egyre többször sújtott bennünket érthetetlen ítéleteikkel, így a végjátékban a vendégek fordítottak és megnyerték a találkozót.

Kalocsai KC – Alsóörs 24–26 (14–17)
150 néző, vezette: Hornyik. Lábadi
Kalocsai KC: Lakatos – Romsics 3, Papp 2, Szabó L. 7, Balla, Szvétek 5, Juhász P. 6. Csere: Kanalas, Béres T. 1, Juhász G., Bolvári (k.), Tóth, Szűcs, Baksa.
Edző: Kolics János
Az eredmény alakulása: 10.p.: 6–4, 16.p.: 6–9, 25.p.: 13–14, 37.p.: 17–19, 52.p.: 22–21.
Hétméteresek:7/4, illetve 5/5. Kiállítások: 10, illetve 6 perc.

MESTERMÉRLEG
Kolics János edző: – Egy kötelező győzelmet engedtünk ki a kezünkből, de talán a „kötelező győzelemnek” is volt betudható, hogy azt hittük, mivel jóval előrébb állunk a tabellán, ez majd önmagában elég lesz ahhoz, hogy hazai pályán nyerjünk. Az első félidőben nem volt eléggé koncentrált a védekezésünk, és hiányzott a már megszokott gyorsabb, dinamikusabb támadójátékunk is. Tulajdonképpen ellazsáltuk az első félidőt, és biztos voltam abban, hogy ha a második félidő elejét nem tudjuk hatékonyan megfordítani, akkor a végjátékban – főleg egy ilyen játékvezetés mellett –, akár alul is maradhatunk. Ennek ellenére rögtön hozzáteszem, hogy nem a játékvezetőkön múlott, sokkal inkább önmagunkat vertük meg.