Nem akármilyen fontos mérkőzésre utaztunk a távoli Nagykanizsára. Egy négy órás út után szálltunk le a buszról a mérkőzés előtt 45 perccel, teljesen „elmacskásodott” végtagokkal, tehát a mérkőzés előzményei nem voltak számunkra felemelőek. Ehhez jött még hozzá a csarnok új burkolata, ami inkább jégpályához, mint parkettához hasonlított. Szóval ilyen körülmények között léptünk pályára ráadásul ellenfelünknek ugyanannyi pontja volt, mint nekünk. A meccs első félidejében aztán nem látszott együttesünkön a hosszú út okozta fáradtság, és lépést tudtunk tartani ellenfelünkkel, amely nem igazán találta saját játékát, és valószínű ők is úgy gondolták, hogy gyorsan „elintéznek” bennünket. Az első játékrészben Karaszi jó és megbízható kapusteljesítménnyel rukkolt elő, támadásban, pedig igyekeztünk türelmesen, gólig kijátszani helyzeteinket. Ezt nem igazán tudták a kanizsai - fiúk elviselni, hiszen több játékosunkat is elkezdték provokálni, aminek az lett a következménye, hogy nem figyeltek a mérkőzésre. (13 -13)

A második félidőben természetesen jött a két „feketerigó”, akik úgy gondolták, hogy ideje eldönteni a mérkőzést a házigazdák javára. Persze itt már rajtunk is kezdett kijönni a mentális fáradtság, és nem tudtunk parancsolni az indulatainknak. Ennek következtében négygólos előnyre tett szert a házigazda csapat, ami azért nem volt nehéz, mert volt olyan, amikor három(!!!) mezőnyjátékosunk volt a pályán. Érezni lehetett, hogy ettől ellenfelünk megnyugodott, hiszen még a játékvezetőket is maguk mellett tudták: úgy gondolták, itt már nem lehet baj. Mi viszont, ha már ennyit utaztunk, szerettünk volna valami emlékezeteset produkálni. Csapatunk a mérkőzés vége előtt 3 perccel még 31 – 28-as hátrányban volt, és innen sikerült megfordítani a találkozót. Történt ugyanis, hogy Karaszi Zolinak innen már nem lehetett gólt dobni, Juhász Peti, pedig zsinórban lőtt hármat, amikor 31 – 31 állt az eredményjelzőn. Szűcs edző ekkor időt kért, ami alatt próbáltuk megbeszélni, hogy hogyan tudunk gólt lőni, hiszen ekkor nálunk volt a labda. Húsz másodperccel a vége előtt aztán egy jó bejátszást követően Juhász Gábor belőtte a győztes gólt, ami után még Karaszi egy bravúrt bemutatva a lelátóra rúgta a labdát. (31 – 32)

Dicséret illeti az egész csapatot, hiszen küzdeni tudásból, és győzni akarásból ezen a délutánon jelesre vizsgázott. És még mindig nincs vége a nehéz sorozatnak, hiszen szombaton hazai pályán fogadjuk a Kecel csapatát, akik természetesen ott vannak a nyomunkban, de ha sikerül győzni, nagy lépést tennénk céljaink elérése felé. Minden kedves szurkolót szeretettel várunk december 1-én szombaton 18. 00- kor a Városi Sportcsarnokba, ám előtte 16. 00.tól a két ificsapat méri össze tudását.

IZZÓ SE NAGYKANIZSA – KALOCSAI KC 31-32 (13-13)

Nagykanizsa, vezette: Csányi Tibor, Zörgö Róbert.

Kalocsa: Karaszi Z. – Nagy D.(1), Béres T.(4), Dávidházi S.(2), Juhász G.(5), Beszedics R.(7), Juhász P.(11). Csere: Bolvári A.(k), Csóti R, Szvétek B.(2), Papp D, Rimai R, Balla G. Edző: Szűcs László.

Hétméteresek: 4/4 ill. 4/3. Kiállítások: 10 perc ill. 12 perc.

J. Gábor