A sok évtizedes, hagyományokkal rendelkező kalocsai képzőművészet mellé (Rökk Károly, Gábor Lajos, Benedek Péter, a Kákonyiak, Pintér Imre, hogy a régiek közül néhányat megemlítsünk.) lerakták a legújabb kor művészeti ágának útmutató alapjait. A fogékony kalocsai közízlés jóvoltából és segítségével immáron kötetet is jelentetett meg a kör „Lelkünk húrjai” címmel – első bemutatkozásként. Az utóbbi időben szaporodtak az egyéni kiállítások, melyet Bedi Gyula emberközeli és Polgár Tibor kiváló természetfotós kezdtek el a Kalocsai Színház előcsarnokába, és most a kör alelnöke Regényi Gábor lépett a fotó iránt érdeklődők elé. A közel félszáz alkotás, ahogyan az alkotó is aposztrofálja bemutatkozó szösszenetében: az utóbbi idők, a nyugdíjas évek erőteljes termése. Vagyis a mai világunk sokszínűsége, mozgalmas, olykor feszült, másszor üde, esetenként a fények fölvillanásának és sötét tónusainak mozgalmas pillanatban megragadott képei mondanak „regényies” vallomást. Egy suhanó ruharedő a fényben, egy már-már frivol rikító színekkel mázolt épület-fal ablakában álló kacéran csinos nő, bizony a mai bátor és rohanó fiatalság gátlástalanságát hozza közelünkbe. Kifejezetten a mai fotóművészet útkeresésébe illő, figyelemre méltó alkotás. Arrébb egy tudatosan fotografikára épülő libbenő szoknya vetíti elénk a XXI. századi nő nem törődöm pikantériáját. Regényi Gábor észrevette. A fotóban is mindig újat kereső alkotó a természet-fotózással is „kokettált”, s miért ne, hiszen a természet egyik nagy csodája a repülés. Leonardo óta tudjuk, hogy izgalmas emberi téma. A büszke sas repülését csak csodálni lehet, ám amikor a természet törvénye küzdelemre kényszeríti a repülés királyait, magunk is meghökkenünk. Regényi kioldógombját megérintette a hatalmas madár karma. Időben kattant a zárszerkezet, és a pillanat csodája megmerevedett mementóként mindannyiunk számára. Az már csak véletlen, hogy a kiállítás egyel lejjebbi sorában egy széparcú fiatalos üdeség oldja a természet örök küzdelmét – a maga csöndességben.

Igazán figyelemreméltó kiállítás mind mondandójában, mind kifejező erejében, hiszen tudatos képszerkesztése, kompozíciói, gondolati mondandója egybe esik az alkotó Regényi Gábor gondolati, érzelmi habitusával. Emocionális gondolatok ezek képről-képre. És ezzel valóban a pillanat művészetének megragadásával vonzza a tekintetünket fotóról-fotóra, mi több megállásra is késztet az alkotó, mert elgondolkodtat a mai világunk fölfokozott képi dzsungelében. Ember! Ugye van szépsége az ezredmásodperces expozíciós pillanatának – kérdeznek vissza a vonalak és villanások.

A kiállítást Péjó Zoltán a Dunatáj Fotókör elnöke vezette be, majd Kiss István művésztanár méltatta a művészeti ág sokszínűségét némi humorral a kezdetektől máig, hiszen valóban nincsen a fotómasinában a festék és a pemzli, csak az emberi látás, mint a legnagyobb kincsünk egyike. És igaza van Kiss Istvánnak: a művész nagydolgokra képes, különösen, ha megfogadja a kölcsönvett idézetet: „Legyen előtted mindig út, melegen süsse arcod a Nap, hátad felől fújon a szél, langyos eső mossa kertjeid, s ha pedig újra találkozunk, hordozzon tenyerén a jó Isten!”

A kiállítást bevezető hangulatát Szollár Rezső zenei összeállítása emelete meg, aki bebizonyította, hogy az igazi hangszerkereskedő közel áll a zene lelket melengető és érintő világához is.

A kiállítás december 24-ig tekinthető meg a Kalocsai Színház előcsarnokába 10-18 óra között. Higgyék el a recenzensnek – valóban nem csalatkoznak, mert az alkotó