Amint arról korábban beszámoltunk, az ország számos pontjáról érkeztek a Kalocsai Alkotótáborba képzőművészek, csakúgy, mint a városból és annak közvetlen szomszédságából. Vasárnap jött el a pillanat, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa annak a kéthetes műhelymunkának a gyümölcsét, amely eddig a Hunyadi Kollégium falai között érlelődött.

A szeptember első hetéig látogatható anyagban garantáltan mindenki talál magának valót, hiszen a szemet gyönyörködtető „kalocsai szeletektől” az egészen absztrakt festményekig, plasztikákig és szobrokig minden került a kiállítótérbe – még az idei Eurovíziós Dalverseny botrányhős győztese, Conchita Wurst szobra is, aki – divattervezőként jól ismerve az aktuális trendeket – stílusosan kalocsai motívumokat „öltött magára”.

A megnyitó felütése is formabontó volt, hiszen nem klasszikus zenemű, hanem Fehérvári Zsóka és Szabó Dániel előadásában Bartók Eszter „Elefántos dala” csendült fel, majd Tamás Eszter művészettörténész, táborszervező köszöntötte a szép számmal megjelenteket és adta át a szót Kiss István művésztanárnak.



– 1993 nyarán Kovács László fazekasmester ötletére, Bukor Tibor festőművésszel, tanítványaival és felnőtt alkotókkal, valamint Asperján Istvánné és Perity Istvánnal, a Művelődési Ház akkori vezetőivel elültettük az első Képzőművészeti Alkotótábor csemetéjét, amely az elmúlt 22 évben terebélyessé nőtt – kezdte beszédét az ünnepi szónok.

– Mi a közös és mi a különböző bennünk, alkotókban? Egy kis csoport együtt gondolkodása emberről, tájról, a természetről és mindennapi életünkről. A különbözőség az, hogy ugyanarról egyéniségünkön át szőve, a szabadság igaz értelmezésével, másképpen vallunk a művészet törtvényei szerint gondolatokat, érzéseket, szépséget, rútságot, keménységet, lágyságot, szerelmet, a valóságot, de egyben a megfoghatatlanságot, a rejtélyt, amely egyszerre van jelen égi és földi dimenziókban. Az időtlenséget sugárzó képi alkotások épp az idő folyamatát próbálják ábrázolni, szétterülve minden irányban – mondta Kiss István, majd a huszonkettes szám misztikájára építve, a kiállított alkotásokra célzó huszonkét megjegyzést, felkiáltást, kérdést fogalmazott meg – a válaszok és a tartalom pedig ott van, bármikor a saját szemével győződhet meg róla a Városi Galériában.