A szertartást a Szentkirályi Baráti Társaság felkérésére dr. Mészáros István atya tartotta, akit örömmel nyújtott segítséget a hagyományőrzéshez, értékmentéshez.
A szentmisét még ünnepibb köntösbe öltöztette, hogy Szent István királyunk ereklyéi is az oltáron álltak, valamint hogy a társaság tagjai hagyományos népviseletben álltak az oltár körül.

A Szentkirályi Baráti Társaság tagjai a pataji tanyai hagyományok ápolásának elkötelezettjei, ők készíttették el a kalocsai mintákkal díszített Szűz Máriát és Szent Józsefet ábrázoló lobogók mását.
Ezek újraírását Romsicsné Szarka Vera, a népművészet mestere végezte. Míg a kézi és gépi hímzés, valamint a teljes elkészítés Markóné Fazekas Ildikó és munkatársai nevéhez fűződik – tudtuk meg Mészáros atyától.

A templomigazgató néhány adatot is megosztott olvasóinkkal Szentkirály múltjáról.
- Szentkirály pusztán bő 50 évvel ezelőtt még eleven élet folyt. Iskolák voltak tanítóval, s vasárnaponként a kisharang misére hívta a népet. Ma elvadult facsoportok jelzik a hajdani otthonok helyét. Az írások 1406-ban már említik Szentkirályt, 1920-ban pedig, biztosan tudjuk: 169 fő lakott Szentkirály pusztán. A kékesi plébánia látta el lelkipásztorilag.
Tanítás 1933-tól folyt a településen, 1936-tól pedig abban az iskolában melynek tantermében kialakították a kápolnát, és Pavelkó Pál, a puszta ügyes kezű parasztembere faragta az egyszerű oltárt. 1966-ból ismerjük a két átadási listát is, melyeken az örjegi és szentkirályi templom ingóságai bekerültek Nagykékesre – az iskolát és a templomot lebontották, elmúlt a pusztai élet, elmúlt a tanyavilág...
Az oltár a Dunapataji Múzeumban várja a felújítást, a két lobogó pontos másolatára pedig most kérte a Szentkirályi Baráti Társaság az áldást.


A fotókat Viczay Lajos készítette.