A rendezvény kezdetén egykori tanítványa, Kalocsa polgármestere, Török Ferenc köszöntötte a művészt és az érdeklődőket, majd méltatta Vinczellér Imre munkásságát. Egykori rajztanárát hatalmas nyugalmat árasztó, minden szavában és mozdulatában polgári értékeket közvetítő embernek, emellett a város egyik legjobb kulturális nagykövetének nevezte, hisz – mint mondotta – az egész világon ismerik, és ahol csak teheti, büszkén hangsúlyozza kalocsai kötődését.

Török Ferenc köszöntője után a házigazda, Tamás László könyvtárvezető szólalt meg. Elmondta, hogy amikor megkapta kinevezését a könyvtár élére, mások mellett Vincellér Imrével is beszélgetett arról, hogy milyen programokkal lehetne fölpezsdíteni a könyvtárban folyó kulturális életet. Ekkor került szóba, hogy olyan, Kalocsáról származó személyiségeket kellene meghívni és bemutatni az érdeklődőknek, akik saját szakterületükön ország-, világ előtt sikereket értek el, így erősítve a várossal és annak népével való kötődésüket, esetleg előmozdítva azt is, hogy tekintélyüket, tudásukat Kalocsa érdekében is kamatoztassák. Így született e rendezvénysorozat gondolata. Ekkor adta neki a festő az ötletet, hogy legyen a rendezvény címe „Hazanézőben”, ezért Vincellér Imrében a programsorozat névadóját is tisztelhetjük.

Ezt követően maga a művész beszélt fordulatokban gazdag életpályájáról. Fölidézte gyermekkorát, ifjúságát, mesélt családjáról, az onnan kapott szellemi, kulturális örökségről. A jelenleg is évente legalább hat hónapot Kalocsán élő és alkotó művész mesélt a kalocsai Hunyadi középiskolai fiúkollégiumban vizuális nevelőként eltöltött időszakról és a gimnáziumi tanítás éveiről is, amikor a rajz és a művészettörténet oktatóként tevékenykedett. Természetesen beszámolt ismertté és elismertté válásának történetéről, az ahhoz vezető küzdelmekről, és budapesti művészéletet élő alkotóként szólt a pezsgő fővárosi művészeti közéletről, és a magyar művészeti élet „vízfejűségéről”, valamint hétköznapinak kevéssé nevezhető hétköznapjairól is.


Vinczellér Imre „festészetében családja kultúrtörténeti emlékeit, művészi tradícióinak tárgyi és szellemi fragmentumait idézi szürrealisztikus megfogalmazásban. Zenei tanulmányai alapján készítette a kortárs (főként Bartók) zenére festett, intenzív színvilágú adaptációit. Gyakran alkalmaz monokróm zöld és vörösesbarna koloritot, hangvétele olykor groteszk, a harmónia és diszharmónia kérdéseire keres választ, festészete ugyanakkor tradicionális alapokra épül." [Kortárs Magyar Művészeti Lexikon]

A videót a KalocsaTV készítette.