A megnyitón Köhler Péterről Kiss István elmondta, hogy szabadságszerető nyughatatlan szíve Németországba, Olaszországba repítette, ahol több évet kemény, szívós alkotómunkával töltött. Aztán hazajött és új hazája lett Dunapataj. „Segítő jóakarat telepítette újra közénk.” – fogalmazott a művész-tanár, aki beszélt arról is, mit váltottak ki belőle a most kiállított képek.

„A nagy művészi „mellébeszélés” korában egy magára valamit is adó művésznek ismernie kell azokat a varázsigéket, melyek a palackból kiszabadult szellemet kordában tartják. Melyek ezek? Vonal, folt, tér, szerkezet, tónus, átmenet, ellentét, dinamika, kompozíció és így tovább. Köhler Péter tudja ezeket, és a saját képmására formálja őket. Különféle technikával: akvarell, pasztell, tus, akril, olaj, használati tárgyak mind a gondolkodó ember láthatóvá tett, magán átszűrt vallomása mindennapjaink öröméről, bánatáról, létünk csodájáról, az emberről, s az őt körülvevő világról. Végtelen táj, buja növények, virágok, hajnali téli derengésben emberpár, napsütötte mediterrán tengerpart, vizek csillogása, születés, élet, elmúlás, a titokzatos, a sejtelmes, a megfejthetetlen, a fény és árnyék örök együvé tartozása.” – mondta az alkotásokról Kiss István, aki külön bemutatta a Reneszánsz Év alkalmából készített szárnyas oltárt, amely elnyerte a Honvédelmi Minisztérium különdíját.