Nem ez az első és Kovács László fazekasmestert ismerve nem is az utolsó, hogy hagyományaink, régi énekeink, hangszereink és a fazekasság ősi mestersége, valamint az abból kibontakozó művészet megelevenedik az Alkotóház falai közt. Ez a különleges délután most a „visszaemlékezésekről” szólt, és nemcsak azért, mert Dugár János kiállítása ezt a címet viselte, hanem mert a rég elfeledett dallamvilágunkra és hangszereinkre emlékezhettünk vissza Buda Ádám énekmondó önálló előadóestjén.

Kovács László mint házigazda köszöntője után, Váczi Attila szavalatával az édesanyákra emlékezett Buda Ferenc egy versével, majd a költő barátjaként köszöntötte az elmúlt évben a VI. Országos Fazekas Kiállítás nagydíját is magáénak tudható fazekast. A Kossuth-díjas költő elbeszélésében visszaemlékezett Dugár János eddigi életútjára, alkotásaira, kettőjük baráti kapcsolatára. Ettől vált igazán meghitté és egyedivé az alkotóházi este, amely a kitartóbbak számára egy kötetlen beszélgetéssel és közös hússütéssel zárult az oly sokak által kedvelt császárfa lombja alatt, amely mára a baráti beszélgetések színhelye és jelképe lett a Fazekas Alkotóházban.

D.E.