Kedvencekhez
Damó István és Lakatos Pál Sándor művészek kiállítása
2008. február 12.,kedd 14:37 |
Február 10.-én került sor Damó István grafikusművész és Lakatos Pál Sándor szobrászművész közös kiállításának megnyitójára a Városi Galériában. A köszöntő előtt Iván Dániel (klarinét) és Haskóné Apagyi Judit (zongora) előadását hallgathatták a jelenlévők. Ezzel a kiállítással a szervezők igyekeztek folytatni azon törekvéseiket, hogy megismertessék az érdeklődőkkel a kortárs magyar képzőművészetet.
Megosztás:
A megnyitón Asperján Istvánné, a Művelődési Központ igazgatójának köszöntő szavai után Novotny Tihamér, művészeti író nyitotta meg a kiállítást. Damó István két dimenzióban „mondja el”, amit gondol, Lakatos Pál Sándor pedig három dimenzióban fogalmazza meg gondolatait. Ennek ellenére nagyon sok hasonlóság fedezhető fel közöttük, ez az oka annak, hogy nem ez az első közös kiállításuk. Mindketten Erdélyben születtek, jelenleg Kecskeméten élnek és ugyanabban a művészeti iskolában tanítanak.
Damó István 1990-től él Magyarországon. Tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának, a Magyar Papírművészek Társaságának, Magyar Illusztrátorok Társaságának és a Kecskeméti Műhely Egyesületének. Munkásságát a kép- és sokszorosító grafika mellett könyvillusztrálás egészíti ki. Emellett festészettel, könyvtárgyak és művészkönyvek készítésével is foglalkozik. Kissé groteszk félfigurális grafikai lapjait igényes vonalkultúra és klasszikus technikai megoldások jellemzik. Könyvtárgyait a papíranyag mozgalmassá formálása, a szín és a grafikai formanyelv dús együttese teszi neobarokkossá.
Lakatos Pál Sándor 1991-ben Magyarországon, Kecskeméten telepedett le, s egy-egy évig a helyi Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, majd a Nemzetközi Kerámia Stúdió munkatársa volt. 1993-tól a kecskeméti képzőművészeti szakközépiskola tagozatvezető tanára. 1994-ben saját bronzöntő műhelyt alakított ki. A 90-es években felállított köztéri szobrain a kolozsvári főiskolán uralkodó figurális tradíció és szigorú szerkesztés hatása érezhető. Fokozatosan jutott el a 90-es évek végére a páncélokra emlékeztető kéregszobraihoz. Középméretű elvont plasztikái kőből, vasból, de elsősorban bronzból készülnek.
A kiállítás megtekinthető a Városi Galériában 2008. február 10.-től március 2.-ig, hétfő kivételével naponta 10-12 és 14-17 óráig.
Illés L. Adrienn
Damó István 1990-től él Magyarországon. Tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának, a Magyar Papírművészek Társaságának, Magyar Illusztrátorok Társaságának és a Kecskeméti Műhely Egyesületének. Munkásságát a kép- és sokszorosító grafika mellett könyvillusztrálás egészíti ki. Emellett festészettel, könyvtárgyak és művészkönyvek készítésével is foglalkozik. Kissé groteszk félfigurális grafikai lapjait igényes vonalkultúra és klasszikus technikai megoldások jellemzik. Könyvtárgyait a papíranyag mozgalmassá formálása, a szín és a grafikai formanyelv dús együttese teszi neobarokkossá.
Lakatos Pál Sándor 1991-ben Magyarországon, Kecskeméten telepedett le, s egy-egy évig a helyi Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, majd a Nemzetközi Kerámia Stúdió munkatársa volt. 1993-tól a kecskeméti képzőművészeti szakközépiskola tagozatvezető tanára. 1994-ben saját bronzöntő műhelyt alakított ki. A 90-es években felállított köztéri szobrain a kolozsvári főiskolán uralkodó figurális tradíció és szigorú szerkesztés hatása érezhető. Fokozatosan jutott el a 90-es évek végére a páncélokra emlékeztető kéregszobraihoz. Középméretű elvont plasztikái kőből, vasból, de elsősorban bronzból készülnek.
A kiállítás megtekinthető a Városi Galériában 2008. február 10.-től március 2.-ig, hétfő kivételével naponta 10-12 és 14-17 óráig.
Illés L. Adrienn
Megosztás: