Pénteken a hirtelen jött hóesés egy kicsit megtréfálta és megvárakoztatta a Dunapataji Múzeumban mind a kiállító művészeket, mind az érdeklődőket. Pár perc késéssel Kiss István művész-rajztanár nyitotta meg a nyáron nagy sikerrel megtartott alkotótábor már szokásosnak mondható kiállítását. Beszédében érzelmektől meghatódva emlékezett vissza arra az egy hétre, amelyet tizenötöd magával idén is eltöltött a kora ősz színeiben pompázó Szeliden. Önvallomása szerint: „ … a lemenő nap aranya a kimondhatatlant teszi számunkra egyértelművé, melyet mi tollal, ecsettel, krétával, fényképezőgéppel teszünk újraalkotva láthatóvá. Mi mindannyian arra vállalkoztunk, hogy tiszta emberséggel, hittel fessük papírra, vászonra, formázzuk agyagba, fényérzékeny lemezre az itt élő emberek élményvilágát, valóságlátását, s a látás nyelvén fogalmazzuk meg üzenetünket számukra. Így vezet az út LÉLEKTŐL-LÉLEKIG.”
A kiállító alkotók: Bachné Kiss Katalin, Bedi Gyula, Dánielné Rideg Márta, Farkas Ferenc, Farkas Zoltán, Hubert László, Kiss István, Kerekes Jenőné, Kocsis Katalin, Molnár Ferenc, Ranga Tibor, Rendes Béláné, Szörényi Tamás, dr. Túri Gizella, Vicai Lajos.
A kiállítás megtekintése nemcsak a szemet gyönyörködteti, de a lelket is felmelegíti ebben a rohanó, felgyorsult, másokat letaposó világban, ahol mindenkinek kell, hogy legyen két perce a megállásra, az álmélkodásra, az elgondolkodásra. S bár igaz, hogy ezt megtegyük, akkor néhányunknak autóba kell ülnünk, de tegyük meg és nézzük meg ezeket a műveket, s tiszteljük meg alkotóikat kíváncsiságunkkal. S akik még nem teljesítették karácsonyi bevásárlólistájuk kivégzését, vagy nincs ötletük, hogy kinek-mit, kerekedjenek fel, lehet, hogy itt találják meg egy-egy családtagunknak a megfelelő karácsonyi ajándékát!