A kutatók 80 egyetemista fiút figyeltek meg kényelmes otthoni körülményeket utánzó laboratóriumban. A kísérleti alanyok bőrkanapén, fotelban elhelyezkedve nagy képernyős tévén néztek filmet és reklámokat, közben a dohányzóasztalon chips, mogyoró, hamutartó állt rendelkezésükre, és volt a szobában egy hűtőszekrény, tömve sörrel, borral, kólával és üdítővel. A fiúk 4 csoportra voltak osztva, két különböző vígjátékot láthattak, és két reklámfilm-válogatást, amelyek eltérő intenzitással sugallták az alkoholfogyasztást.

Az egyik film az „American Pie 2” volt, amelyben a szereplők 18-szor fogyasztottak alkoholt, és ezen kívül további 23 alkalommal látszott a képernyőn szeszes ital. A másik filmben, a „40 Days and 40 Nights”-ban csupán három alkalommal ittak a szereplők, és 15 esetben mutatott a kamera szeszes italt.

A reklámfilmek között voltak teljesen semlegesek is (autók és videokamerák hirdetései), és voltak olyan válogatások, amelyekben a szeszesital-reklámok semleges hirdetésekkel váltakoztak.

A diákok baráti párokban nézték a filmeket, és közben észrevétlenül filmezték őket.

Azok az egyetemisták, akik a sok italt ábrázoló filmet nézték, és intenzív szeszesital-reklámnak voltak kitéve, egy óra alatt átlagosan csaknem három kétdecis üveggel ittak meg az alkoholos italokból.

Azok viszont, akik a „nem alkoholos” filmet és a semleges reklámokat látták, egy óra alatt átlagosan csak 1,5 üveggel fogyasztottak.

Az átlagok mögötti konkrét szélső értékek: a legtöbbet ivó diák 4 darab kétdecis üveggel pusztított el, és volt, aki egyáltalán nem nyúlt az alkoholhoz.

A holland kutatók szerint ez volt az első kísérleti tanulmány annak vizsgálatára, hogy milyen közvetlen hatást gyakorol a nézőre a tévébeli alkoholábrázolás.

Azt a következtetést vonták le, hogy a tévéfilmek és a reklámok nemcsak általában befolyásolják a szeszes italokhoz való viszonyulást, hanem az italfogyasztóknál azonnali vágyat is ébresztenek az alkohol iránt.

(FH)