Az 1980-as évek végén a New York-i börtönök túlzsúfoltak voltak. Új börtönöket sem volt könnyű építeni, hiszen a sűrűn lakott államban senki nem akart elítélteket háza szomszédságában. A zsúfoltságot végül börtönhajókkal próbálták orvosolni. A vízen úszó börtönökkel rögtön két problémát is megoldottak, egyrészt növelték a börtönök kapacitását, másrészt a lakókkal sem kellett összeveszni.

A legnagyobb börtönhajó a New York partjainál úszó Vernon C. Bain Center. 1992-ben állt szolgálatba, és kisebb-nagyobb megszakításokkal még most is működik. Átlagos elítélteket zártak el itt, de egy ideig fiatalkorúak börtöneként is működött.

Összesen négy szökési kísérletről tudunk, mindegyiket sikerült megakadályozni, illetve a rabot nem sokkal a szökése után elfogni. A börtönhajókról nehezebb megszökni, hiszen nem elég a falakon átmászni, még a partot is el kell érni valahogy. Az első szökés nem is tekinthető igazi börtönhajós szökésnek: a rabnak akkor sikerült meglépnie, amikor a hajó előtti parkolót kellett jégmentesítenie. A második szökési kísérlet az East River tengerszorosban ért véget, a harmadikban egy rabomobilt kötött el egy rab, miután a barátnőjétől kapott bilincskulcs segítségével kiszabadította magát. Mindhárom elítéltet elkapták.

A börtönhajóban 14 hálóterem és 100 cella van. Mint az összes amerikai börtönben, a rabok szabadidejüket edzéssel, sporttal tölthetik, itt is van egy teljesen felszerelt edzőterem és kosárlabdapálya. A különbség annyi, hogy itt a rekreációs helyiségek a hajó fedélzetén találhatók.

Forrás: Index