A fertőző rákbetegségben szenvedő állatok a pofájukon keletkező daganatoktól nem látnak, nem tudnak enni, és végül éhen pusztulnak. Az 1996 körül megjelent halálos kór egy évtized alatt tízből hat tasmán ördögöt pusztított el, és ha továbbra is ilyen gyorsan terjed, akkor a faj kipusztulhat. A legtöbb beteg állat a felnőttkor elérése utáni egy éven belül, vagyis 2-3 éves korban pusztul el.

Mióta a betegség elkezdte tizedelni a fajt, tizenhatszorosára nőtt a fiatalon kölykező nőstények aránya. A kizárólag Tasmánia szigetén előforduló erszényes faj nőstényei a betegség megjelenése előtt jellemzően a második életévükben ellettek először, és évente egyszer kölykeztek az általában a hatodik életév körül bekövetkező halálukig. A megfigyelések szerint azonban egyre emelkedik a korábban szaporodó példányok száma: az egyik vizsgált élőhelyen 2004-ben 13,3 százalék volt az arányuk, 2006-ban pedig már 83,3 százalék. "A szemünk előtt zajlik az evolúció" - mondta Menna Jones, a Tasmániai Egyetem zoológusa.

A zömök, erős állkapcsú húsevő állatok a szakértők szerint a zsákmány feletti marakodás közben ejtett sebeken keresztül fertőzik meg egymást. A nőstényeknek mostanra jellemzően egyetlen egy alkalmuk van arra, hogy biztosítsák a család fennmaradását, de gyakran már nem marad elég idejük, hogy felneveljék a kölyköket - áll a tanulmányban.
A tasmán ördög a legnagyobb termetű erszényes húsevő, nevét vad természetéről és a pokoli üvöltéséről kapta.

Forrás: origo.hu