Kedvencekhez
Pünkösdi népszokások
2008. május 08.,csütörtök 19:29 |
A pünkösdi népszokások vajmi kevés kapcsolatot mutatnak az egyházi ünneppel, a Szentléleknek nyomát sem találjuk. Van helyette pünkösdi király és királynéválasztás, párválasztási hagyományok, bálok, egyszóval mulatozás.
Megosztás:
A pünkösd szó a görög pentekosztész szóból ered, ami ötvenet jelent. Változó dátumú ünnep, kiszámítása a húsvéthoz kötődik: Krisztus feltámadása utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Az egyház tanításában a Szentlélek, a népszokásokban pedig a nyárköszöntés az ünnep lényege.
Két legfontosabb szokás a pünkösdi királyválasztás és – régiótól függően – a királynéválasztás vagy a pünkösdölés. A népszokások szépsége a modern ünnepeinkkel szemben, hogy mindenhol különböző hagyományok éltek, így rendkívül sokszínű volt a pünkösd is. Általánosítani nem, csak kiemelni érdemes ezekből.
A legelterjedtebb a királyválasztás volt: ügyességi próbán mérték össze magukat a legények – általában lovas számokban –, a nyertes a címmel együtt számos kiváltságot kapott. Jókai Mór Egy magyar nábob című regénye pontosan beszámol ezekről az egy évig érvényes előjogokról: a király ingyen ehetett és ihatott a kocsmákban, a kontót a közösség fizette; társai őrizték marháit és lovait; hivatalos volt az ünnepségekre; nem kapott testi fenyítést csekély vétség esetén; és nem utolsó sorban tisztelet övezte.
A Dunántúlon a pünkösdi királynéválasztás volt szokásban. A lányok házról házra jártak, az élén a pünkösdi királynéval. A királynéi cím nem a legszebbet, hanem a legkisebbet illette. A lányok fehér ruhát öltöttek, a királynő feje felé piros kendőt tartottak vagy lefátyolozták arcát. A házaknál megálltak énekelni, cserébe pedig tojást, szalonnát vagy pénzt kaptak. Az Alföldön és Északkelet-Magyarországon nem volt divatos e szokás, sőt, egyáltalán nem alakult ki egységes hagyomány. Összességében elmondható, hogy szintén végigjárták a házakat adomány fejében, ám a menet lehetet vegyes, leányok és legények egyaránt részt vettettek benne. Gyakran a pünkösdi király és királyné együtt vonult az élén, társaik pedig lakodalmas menetet imitáltak. Ezt a szokást pünkösdölésnek nevezik.
Pünkösd jelentőségét növelte a májusfaállítás, amely egyaránt jelen volt május elején és pünkösdkor, csak a 20. században vált le az ünnepről. Gyakoriak voltak a bálok és párválasztási szokások is kötődtek a jeles naphoz. A kétnapos ünnepen tilalmak léptek életbe: tilos volt állatokat befogni és kenyeret dagasztani.
A pünkösdi szokások igen előkelő helyet foglaltak el a népi kultúrában. Az egyház az újkorban gyakran tiltotta ezeket, eltűnésük mégis a 20. században következett be. A modern ember számára is ünnepelhető világi hagyomány viszont nem alakult ki helyette, mint mondjuk a karácsony esetében.
Forrás: unnep.hu
Két legfontosabb szokás a pünkösdi királyválasztás és – régiótól függően – a királynéválasztás vagy a pünkösdölés. A népszokások szépsége a modern ünnepeinkkel szemben, hogy mindenhol különböző hagyományok éltek, így rendkívül sokszínű volt a pünkösd is. Általánosítani nem, csak kiemelni érdemes ezekből.
A legelterjedtebb a királyválasztás volt: ügyességi próbán mérték össze magukat a legények – általában lovas számokban –, a nyertes a címmel együtt számos kiváltságot kapott. Jókai Mór Egy magyar nábob című regénye pontosan beszámol ezekről az egy évig érvényes előjogokról: a király ingyen ehetett és ihatott a kocsmákban, a kontót a közösség fizette; társai őrizték marháit és lovait; hivatalos volt az ünnepségekre; nem kapott testi fenyítést csekély vétség esetén; és nem utolsó sorban tisztelet övezte.
A Dunántúlon a pünkösdi királynéválasztás volt szokásban. A lányok házról házra jártak, az élén a pünkösdi királynéval. A királynéi cím nem a legszebbet, hanem a legkisebbet illette. A lányok fehér ruhát öltöttek, a királynő feje felé piros kendőt tartottak vagy lefátyolozták arcát. A házaknál megálltak énekelni, cserébe pedig tojást, szalonnát vagy pénzt kaptak. Az Alföldön és Északkelet-Magyarországon nem volt divatos e szokás, sőt, egyáltalán nem alakult ki egységes hagyomány. Összességében elmondható, hogy szintén végigjárták a házakat adomány fejében, ám a menet lehetet vegyes, leányok és legények egyaránt részt vettettek benne. Gyakran a pünkösdi király és királyné együtt vonult az élén, társaik pedig lakodalmas menetet imitáltak. Ezt a szokást pünkösdölésnek nevezik.
Pünkösd jelentőségét növelte a májusfaállítás, amely egyaránt jelen volt május elején és pünkösdkor, csak a 20. században vált le az ünnepről. Gyakoriak voltak a bálok és párválasztási szokások is kötődtek a jeles naphoz. A kétnapos ünnepen tilalmak léptek életbe: tilos volt állatokat befogni és kenyeret dagasztani.
A pünkösdi szokások igen előkelő helyet foglaltak el a népi kultúrában. Az egyház az újkorban gyakran tiltotta ezeket, eltűnésük mégis a 20. században következett be. A modern ember számára is ünnepelhető világi hagyomány viszont nem alakult ki helyette, mint mondjuk a karácsony esetében.
Forrás: unnep.hu
Megosztás:
