Néhány héttel ezelőtt a Hajósért kitüntetést a Katolikus Egyházi Kórus kapta meg, míg a Hajós Ifjúságáért díjat Stieber Stellának ítélték sporteredményeinek elismeréseképpen.
A Hajós Díszpolgára kitüntető címet Alföldi Albert kapta, aki nem csak a döntés híre hallatán érzékenyült el, hanem az átadás napján, a ceremóniát megelőzően is.

Mint mesélte, családja titokban tartotta előtte, hogy „merénylet” készül – a városi ünnepség előtt nem sokkal ugyanis feltűnt a teljes helyi fúvószenekar és néptánccsoport a házánál és zene, illetve nótaszó kíséretében vonultak át vele a rendezvénynek otthont adó Hajósi Barokk Kastélyba.

– Nálunk nem azt mondják valakire, aki nem bennszülött, hogy jöttment, meg „gyüttmönt”, hanem azt, hogy pacsker, tehát „lejjebb van, mint a pacskerem talpa”. Számomra ebben a díszpolgári címben nem is a dísz, hanem a polgári megszólítás a legkitüntetőbb, mert most már elmondhatom, hogy papírom van róla, hogy már nem vagyok pacsker – mesélte büszkén mindenki Berci bácsija.

Hajós újdonsült díszpolgára azt is elmondta, hogy boldogan sétál végig a város utcáin, mondván szinten minden épülethez-mozzanathoz kötődik személyes emléke és élménye, nem beszélve a Művelődési Házban töltött évekről, vagy a több évtizedes múlttal büszkélkedő helyi alkotótáborról, amelynek máig lelkes szervezője.

– Nagyon jó szívvel emlékszem azokra a táborokra is, amikor főiskolások és egyetemisták töltötték nálam a tanítási szünetet, de szép élmény az Orbán napok ötletének a megszületése és az első rendezvények megvalósítása. De folytathatnám a táncosokkal való közös munkával, vagy a németországi testvérvárosokkal kötött kapcsolatok megszületésével. Összességében tehát mondhatom, hogy az egész életemre vagyok büszke, a tévedéseim ellenére mindent jó szívvel tettem, és örülök minden egyes embernek, akivel ez idő alatt megismerkedtem – zárta gondolatait Alföldi Albert.


-sist-