Az idén Dunapataj község vezetése gyászévvé jelölte ki az esztendőt, melynek első jeles megnyilvánulása volt Sólyom László köztársasági elnök jelenléte a Kommunizmus Áldozatai Emléknapján. Minthogy a program nem tette lehetővé az istentiszteletet, így a református gyülekezet presbitériuma úgy döntött, hogy a szokásos időben megtartja a megemlékezést. Időközben – mondja beszélgető partnerem Czikóné Barta Mária nagytiszteletű asszony – az anyakönyvi bejegyzéseket átnézve fölfedezte, hogy 1919. november 23-án tartottak közös gyászistentiszteletet az elhunytak emlékére a templomban. Ez adta most az alkalmat, hogy jelentősen kibővítve idézzék meg azok emlékét, akik lényegében Tastól Dusnokig, Érsekhalmáig lettek áldozatai a Szamuely-féle terrorvérengzésnek. Mint megtudtuk az előkészítő munkába Pataji Történelmi Emlékbizottság is bekapcsolódott. A tiszteletes asszony lapunknak elmondta aprólékos munkával fölkutatták az egykori áldozatok leszármazottait, hiszen a pataji református temetőben még ma is 10 sírt rendszeresen gondoznak az utódok, de többen élnek olyan családok is, akik hozzátartozói a közös sírban nyugszanak. Úgy vélték tehát – említi a nagytiszteletű asszony -, hogy a gyászévnek méltó befejezése lesz a mai istentisztelet, mely némi előrehozatallal egybe esik az egykori anyakönyvben megjelölt időponttal. Erre az alkalomra természetesen meghívták a környező települések református közösségeit, az áldozatok hozzátartozóit, lelkészeket, mindazokat, akik méltón akartak emlékezni a szörnyű tettekre.



A gyászszertartás igehirdetője Peterdi Pál a Duna-melléki Református Kerület püspök helyettese, a Baranya megyei esperes, pécsi lelkész volt, aki a 130. zsoltár eléneklése után a Krónika I. Könyvének 11/11-14 verséből vette beszédének alapját. Megemlékező gondolataiban a megpróbáltatást Dávid és a Filiszteusok küzdelméhez hasonlította, kifejezve, hogy isten mindig a helytállókon keresztül végzi el munkáját. Az igehirdetés és beszéd után a Tikász Mihály Kórus Bartók dalokat énekelt, majd Répási Máté az 1919-e községi bíró ükunokája, Kothencz Zoltán és Járdi Roland fiatalok idézték meg a 90 évvel ezelőtt történteket.

A megjelent más gyülekezetekből érkezettek között a kalocsai gyülekezett tagja Váczi Attila idézte föl az Úr asztalánál a kalocsai eseményeket, melyet követőn elszavalta Sajó Sándor: Magyar ének című versét.



A gyászistentisztelet után a gyülekezet tagjai baráti közös ebéden vettek részt, melyen a megjelentek között volt az igehirdető püspök helyettes mellett Bodas Pál Kiskunhalasi Egyházmegye esperes helyettes, kiskunhalasi lelkész is.  

A dunapataji református lelkészasszony Czikóné Barta Mária a beszélgetésünk alkalmával úgy tájékoztatott, hogy igyekeznek hagyományt teremteni a gyászistentisztelettel, hiszen igen sok község református közösségének Soltvadkertől Szalkszentmártonig a patajiakhoz hasonlóan, nem volt alkalma megbeszélni, elmondani és illően fejet hajtani az áldozatok emléke előtt. A jövőben minden református közösséget fölkeresnek, hogy ezen a napon emlékezzenek együtt az áldozatok emléke előtt, és az Úrasztalánál mondják el az egyéni és közös történeteket.

B.F.