Kalohírek

 

A 19-es áldozatokra emlékeztek

2009. november 23.,hétfő 17:58  | 
Közismert, hogy Dunapatajon, ha valamelyest is halványult az 1919. júniusi Szamuely-féle vérengzés emléke, de soha nem törlődött ki. Ez jó részt annak is köszönhető, hogy az egykori mezőváros összetartó képessége máig kitart, s már 1924-ben emlékművet állítottak a község áldozatainak, hőseinek tiszteletére. Az emlékmű ugyan szomorú sorsra jutott, mint annyi más hasonló emlékmű, azonban a szívekben megmaradt az emlékezés, ha erről nem is szóltak majdnem 90 évig.
Megosztás: 

Az idén Dunapataj község vezetése gyászévvé jelölte ki az esztendőt, melynek első jeles megnyilvánulása volt Sólyom László köztársasági elnök jelenléte a Kommunizmus Áldozatai Emléknapján. Minthogy a program nem tette lehetővé az istentiszteletet, így a református gyülekezet presbitériuma úgy döntött, hogy a szokásos időben megtartja a megemlékezést. Időközben – mondja beszélgető partnerem Czikóné Barta Mária nagytiszteletű asszony – az anyakönyvi bejegyzéseket átnézve fölfedezte, hogy 1919. november 23-án tartottak közös gyászistentiszteletet az elhunytak emlékére a templomban. Ez adta most az alkalmat, hogy jelentősen kibővítve idézzék meg azok emlékét, akik lényegében Tastól Dusnokig, Érsekhalmáig lettek áldozatai a Szamuely-féle terrorvérengzésnek. Mint megtudtuk az előkészítő munkába Pataji Történelmi Emlékbizottság is bekapcsolódott. A tiszteletes asszony lapunknak elmondta aprólékos munkával fölkutatták az egykori áldozatok leszármazottait, hiszen a pataji református temetőben még ma is 10 sírt rendszeresen gondoznak az utódok, de többen élnek olyan családok is, akik hozzátartozói a közös sírban nyugszanak. Úgy vélték tehát – említi a nagytiszteletű asszony -, hogy a gyászévnek méltó befejezése lesz a mai istentisztelet, mely némi előrehozatallal egybe esik az egykori anyakönyvben megjelölt időponttal. Erre az alkalomra természetesen meghívták a környező települések református közösségeit, az áldozatok hozzátartozóit, lelkészeket, mindazokat, akik méltón akartak emlékezni a szörnyű tettekre.



A gyászszertartás igehirdetője Peterdi Pál a Duna-melléki Református Kerület püspök helyettese, a Baranya megyei esperes, pécsi lelkész volt, aki a 130. zsoltár eléneklése után a Krónika I. Könyvének 11/11-14 verséből vette beszédének alapját. Megemlékező gondolataiban a megpróbáltatást Dávid és a Filiszteusok küzdelméhez hasonlította, kifejezve, hogy isten mindig a helytállókon keresztül végzi el munkáját. Az igehirdetés és beszéd után a Tikász Mihály Kórus Bartók dalokat énekelt, majd Répási Máté az 1919-e községi bíró ükunokája, Kothencz Zoltán és Járdi Roland fiatalok idézték meg a 90 évvel ezelőtt történteket.

A megjelent más gyülekezetekből érkezettek között a kalocsai gyülekezett tagja Váczi Attila idézte föl az Úr asztalánál a kalocsai eseményeket, melyet követőn elszavalta Sajó Sándor: Magyar ének című versét.



A gyászistentisztelet után a gyülekezet tagjai baráti közös ebéden vettek részt, melyen a megjelentek között volt az igehirdető püspök helyettes mellett Bodas Pál Kiskunhalasi Egyházmegye esperes helyettes, kiskunhalasi lelkész is.  

A dunapataji református lelkészasszony Czikóné Barta Mária a beszélgetésünk alkalmával úgy tájékoztatott, hogy igyekeznek hagyományt teremteni a gyászistentisztelettel, hiszen igen sok község református közösségének Soltvadkertől Szalkszentmártonig a patajiakhoz hasonlóan, nem volt alkalma megbeszélni, elmondani és illően fejet hajtani az áldozatok emléke előtt. A jövőben minden református közösséget fölkeresnek, hogy ezen a napon emlékezzenek együtt az áldozatok emléke előtt, és az Úrasztalánál mondják el az egyéni és közös történeteket.

B.F.

Blogok

Ezt fald fel!  Lajcsi szelet

Tudom, nemrég voltak az ünnepek, és annyi sütit ettünk, amennyi csak belénk fért, de [...]

Mit nézzünk ma a tévében?  Hétfő, február 22. – Búcsú

Kedves Olvasóim! Úgy döntöttem, nem írom tovább ezt a blogot. Ennek oka elsősorban a tévéműsorok kínálatának erodálódása: nincs már mit ajánlgatni.[...]