A Rác Fonót már negyedik éve szervezi meg Dusnok község önkormányzata, valamint a horvát kisebbségi önkormányzat, főként azért, hogy hagyományaikat megőrizzék, ápolják, és valódi értékeket közvetítsenek a résztvevők felé. Ez évben is életre keltek a régi népi eszközök, használati tárgyak a helyi művelődési házban, amely évről-évre a fonó helyszíne, és ahol minden este kulturális programokkal várják az érdeklődőket. Az idén is pergett a rokka, lehetett slingelni, kézimunkázni, kukoricát morzsolni, vagy éppen szőnyeget készíteni a szövőszéken ugyanúgy, mint nagyszüleink idejében.

A régi idők hagyományát nemcsak munkával, hanem népmesékkel, horvát és magyar népdalokkal és néptánccal is felidézték, de a sparhelton készített hagyományos ételeket és megkóstolhatták azok, akik ellátogattak a fonóba. Minden este volt forralt bor, főtt és pattogatott kukorica, sült tök, de a csöröge fánkot és a lábatlan tyúkot is felszolgálták a dusnoki asszonyok, akik még dédszüleiktől tanulták a régi ételek készítését.

A szervezők minden évben törekszenek arra, hogy újabb és újabb programokat hozzanak a faluba. Éppen ezért az idei évben minden nap más és más tartalom köré épül, így sor került a horvát nemzetiségi, a vadászok és mezőgazdaságban dolgozók, a bőrbútor üzem dolgozóinak valamint az iskolások, óvodások napjának a megtartására. Az idén először vadászati kiállítás is nyílt a művelődési házban, amelyet nemcsak a kisgyermekek, hanem a fonóba érkező vendégek is szívesen jártak végig a helyi vadászok vezetésével.

A programsorozat megnyitóján dr. Semjén Zsolt országgyűlési képviselőnk is részt vett, aki a programmal kapcsolatban portálunknak elmondta:

„Sokfelé járok az országban és a világban. Sok olyan hely van, ahol nagyon helyesen igyekeznek megőrizni a nagyszülőktől, dédszülőktől, ősöktől való emlékeket. De általában ez arra szorítkozik, hogy létrehoznak egy falumúzeumot, ahova beteszik a nagymamának a hímzett szoknyáját, a dédnagyapának a faragott botját, azt a néhány képet, ami átvészelte az évtizedek, évszázadok viharait. Ez is fontos de ez önmagában nem sokat ér. Itt Dusnokon a csoda az, hogy nagyon helyesen megőrzik ezeket az értékeket, de emellett ezt az itt élő emberek nemzedékről-nemzedékre átveszik, és élő valósággá teszik. Így valóban élővé válnak a hagyományok. Az az öt-hat éves kisgyerek, aki itt a táncot járja, a maga kis hímzett blúzában, az nem egy múzeumi tárgyat vett magára, hanem azt az értéket, amit a dédnagymama, az üknagymama hozott, átadott és gyarapított. Azt ő is megőrzi, továbbadja, gyarapítja. És ez az élő valóság, ami maga egy csoda. Tamási Áron mondta egyszer, hogy „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. És itt látható, hogy a dusnokiak otthon vannak Dusnokon.”

Természetesen az már hagyományos disznóvágás az idén sem maradhat el, amelyre az idén január utolsó szombatján kerül sor.

D.E.