A már hétfőn megtörtént első megmérettetés után minden osztályból három fő juthatott be a szavalóverseny döntőjébe. A rendezvényen Faragóné Várfi Andrea rövid köszöntőjében bemutatta azt a könyvbe kötött gyűjteményt is, mely a szavaló, költészetet kedvelő kisdiákok kedvenc verseit tartalmazza. Igazán találó volt a régi bölcsesség említése, miszerint: „Nem az tesz gazdaggá, ami a miénk, hanem aminek örülni tudunk.”

Bevezetőként Ady Endre: „Balzsamtündér postája” című, egyébként a költő egyetlen gyermekversének feldolgozását láthattuk Csókás Kinga tanítványainak előadásában. Ezután következett a várva várt döntő: a gyermekek elszavalták az általuk kiválasztott költeményeket, melyek között Petőfitől a kortárs irodalomig, elgondolkodtatótól a humorosig sokféle verset hallhattunk. A kezdeti izgalom helyét átvette az egymásra figyelés, a közös élmény öröme. A szülők, rokonok és a társaiknak szurkoló diákok között természetesen ültek a közönség soraiban olyanok is, akik „szakmai szemmel” figyelték a szavalatokat. Mennyire érezte át és értette meg a szavaló a verset? Milyen volt a közönséggel való kontaktusa? Megfelelő volt-e a hangerő és a hangsúly? A versek elhangzása után, a rendezvény szünetében Vajda Lászlóné – immár hagyományos – elnöklésével Toldi Jánosné, Szalay Szabolcsné, a szülői munkaközösséget képviselő Mádiné Király Henriette, valamint a diák-önkormányzat gyakorlott versmondója, Viczián Tímea hozták meg a fenti szempontok alapján a nehéz döntést.

A helyezettek: