Korábban a Vén Família Kft. tett ajánlatot a kérdéses ipari parki ingatlanra, amely akkor a testület jelenlévő 11 tagjától – Bolvári távollétében – nem kapta meg a szükséges minősített többséghez kellő hét szavazatot. Most egy másik vállalkozás tett az akkorival azonos tartalmú ajánlatot.
A jegyző az ülésen elmondta, az ajánlat nem tartalmaz garanciákat, de a vállalatot szóban tájékoztatta a testület korábbi üléseken kialakult azon gyakorlatáról, hogy az értékesítést a megnevezett tevékenység három éven belül történő megkezdéséhez kötik, négyéves, szerződéses áron való visszavásárlási garanciával. Elmondása szerint a vállalkozó e feltételeket – szóban – elfogadta.
A mostani ülésen azonban több képviselő kevesellte a szerződéshez javasolt garanciákat, és fölvetődött, hogy a tervezett üzem munkaerőigényéről nincs információ. Ezért Bolvári Ferdinánd javaslatára a kérdést elnapolták, azzal, hogy a vállalat szándékairól további információk alapján a soron következő, várhatóan szeptember közepén sorra kerülő testületi ülésen döntsenek.

Folyosói beszélgetések alapján úgy értesültünk, hogy a két vállalat azonos érdekeltségi körhöz tartozhat, ugyanannak a tágabb értelemben vett családnak a vállalkozásai, illetve a tulajdonosok családi kapcsolatokat ápolnak egymással, aminek az üzlet ésszerűsége tekintetében nincs befolyásoló hatása.
A vállalat a területen fatermékeket, raklapokat gyártó üzemet hozna létre.



A gazdasági bizottság álláspontjával kapcsolatban Lakatos János elmondta: a bizottság az előterjesztést egyhangúlag támogatta, de kiderült, hogy valójában volt egy ellenszavazat is, ami azonban a bizottság többségi álláspontján érdemben nem változtat.
Katus Attila a pénzügyi bizottság támogató álláspontját ismertette.

Egy-két évet kell csak várni...

Szabó Balázs emlékeztetett, hogy a pályázó cég kivételével a jelenlegivel mindenben azonos ajánlatot egyszer már tárgyalt a testület, és elutasította azt. Ugyanakkor, míg az előző ajánlattevő, bár fővárosi székhelyű vállalkozás, de kalocsai tulajdonosokkal, e cég esetében semmilyen kalocsai kötődésről nincs információ.
Most, a KalocsaKOM eladása után az önkormányzat nem is szorul rá arra a húszmillió forintra, ezért az eladást nem támogatta.



Dr. Angeli Gabriella úgy tudja, hogy a vállalkozó 25 munkahelyet hozna itt létre, és álláspontja szerint az ipari park arra való, hogy vállalkozók ott ipari tevékenységet folytassanak.



Reflektálásában Szabó elmondta: ez a terület az egyik legnagyobb, legjobb elhelyezkedésű telek az ipari parkban, amelynek értékesítése komoly hátrányt jelenthet később, amikor egy nagyobb vállalat egybefüggő területet szeretne vásárolni sok munkahelyet teremtő ipari tevékenységéhez. A képviselő úgy vélte, az értékesítéssel kizárná magát az önkormányzat annak lehetőségéből, hogy egy nagyobb vállalat Kalocsára települjön, és ez nem éri meg az egyelőre csak föltételezett 25 munkahelyet.

Török Ferenc úgy vélte, egy-két évet kell csak várni arra, hogy a híd, illetve az atomerőmű építése miatt a város számára előnyösebb módon lehessen értékesíteni a területeket, és addigra valószínűleg több vevő közül válogathatnánk. Ugyanakkor eladási kényszer nem áll fönn, ezért most szerinte sem volna szabad eladni a területeket.

Katus Attila támogatta a terület értékesítését. Rámutatott, a vállalatnak már van egy itt létesíteni szándékozotthoz hasonló üzeme, így valószínű, hogy nem „humbugból” akarja a telket megvenni, de ha mégis, akkor itt a visszavásárlási garancia.

Hány új munkahelyet jelenthet?

Bolvári Ferdinánd nem volt jelen a Vén Família Kft. ajánlatáról szóló döntéskor. Most – érezve felelősségét – alaposan fölkészült a napirendre, alaposan utánanézett az ajánlattevőnek is, és úgy vélte, hogy az egy igen komoly és eredményes vállalat. A szerződéses garanciák pedig „majdnem elegendőek”. Azért majdnem, mert a tevékenység megkezdésére hároméves kötelezettség, illetve négyéves visszavásárlási garancia ugyan véleménye szerint elegendő, de a létesülő munkahelyek számára nincs semmiféle garancia. Ha ezt is be lehetne vonni a feltételrendszerbe, az a vele szemben ülő képviselők aggodalmait is csökkentenék.



A híd szerepét ugyanakkor szerinte túlbecsülik az ellenzéki képviselők, az értéknövekedés nem lesz olyan jelentős. Példaként a szekszárdi hidat említette. Hozzátette: a területek régóta eladóak, de azóta, hogy napirendre került, továbbra sem érkezett új ajánlat, így lehetőséget kell adni a jelentkező vállalkozónak, és a megfelelő, munkahelyek számát is tartalmazó garanciákkal el kell adni a területet az ajánlattevőnek – vélekedett Bolvári.

Tízéves visszavásárlási jog kontra PTK – Lehet, vagy nem lehet?

Dr. Filvig Géza módosító javaslattal élt az előterjesztéséhez, amelynek értelmében a hasznosítási célnak megfelelő tevékenység megkezdésének határidejét két évre csökkentsék, a visszavásárlási jog garanciáját pedig hat évre hosszabbítsák meg. További garanciaként javasolta bevonni, hogy amennyiben az új tulajdonos tíz éven belül területrészt kíván értékesíteni, akkor Kalocsa városának a szerződés szerinti áron visszavásárlási joga legyen.



Dr. Kiss Csaba jegyző kért szót, hogy elmondja: az új PTK szerint az elővásárlási jogot legföljebb öt évre lehet kikötni, hosszabbra nem, ezért sem hat, sem tíz évre nem lehet fölemelni.

Filvig Géza elbizonytalanodva kétségét fejezte ki a jegyző által elmondottakkal kapcsolatban, amennyiben a felek így állapodnának meg, de nem akart vitatkozni ezen. Ám úgy vélte, mindenképp meg kell találni a jogi lehetőséget arra, hogy kizárják a spekulációs célú ingatlanszerzést az önkormányzat kárára, legalább tíz éves időtartamra.
A Bolvári Ferdinánd által mondottakra reagálva rámutatott: az igazi értéket nem a híd fogja jelenteni, hanem a túloldali beruházás fogja fölértékelni a hidat és az itteni területeket is. Ezért azt is elfogadhatónak tartaná, ha most levennék napirendről, és a vállalkozó bevonásával, illetve jegyzői közreműködéssel hoznának létre olyan garanciát, amely kizárja a spekulációt legalább tíz évre

Elég volna két év?

Angeli Gabriella szerint a kétéves határidő gazdaságilag túl rövid, a hat évre történő visszavásárlási jogi garanciát sem tartotta indokoltnak, ezért az előterjesztés változatlan formában való megszavazása mellett foglalt állást.



Török Ferenc rámutatott: az ipari parkunk valójában csak a puszta területeket jelenti, mert a telkek nincsenek közművesítve. A közművek létesítésére kellene energiát fordítani, így valódi ipari parkká fejlesztése révén ténylegesen többszörösét lehetne kérni értük az értékesítésnél. Most tehát nem ipari telket adunk el, hanem a három hektár földet, ennek megfelelő áron.
A ládagyári tevékenység megkezdéséhez véleménye szerint nem szükséges három év, egy csarnokot kell fölhúznia, és már indulhat is a termelés. Ezért támogatta a Filvig által fölvetetteket.

Eladni kötelező!

A polgármester emlékeztetett: az ipari parki címért területértékesítési kötelezettséget vállaltak az önkormányzatok, amit a kalocsai eddig nem teljesített, így félő, hogy elveszik az ipari park státuszt, ezért valamit mindenképp el kell adni belőle.
Ezt követően dr. Bálint József polgármester a javaslattevő dr. Filvig Gézával egyeztetve pontosítani akarta az elhangzott módosító indítványokat, de ekkor Filvig Géza visszavonta azokat, mondván, úgysem szavaznák meg, hiszen látja a vezetés szándékát, hogy nem kívánják védelmezni Kalocsa vagyonát.



Török Ferenc a polgármester fölvetésével kapcsolatban arra emlékeztetett: korábban, az általa vezetett önkormányzatot megelőző önkormányzat a polgármester által fölvetett problémát azzal hidalta át, hogy saját cégével vásároltatott területet.

Tárgyalgassunk, vagy ne?

Bolvári Ferdinánd szerint nem két héten fog múlni. Érkezett egy ajánlat, az ajánlattevővel le kell ülni, és tárgyalni kell, hogy a munkahelyekre vonatkozóan is garanciát kaphassunk.
Filvig Géza ehhez csatlakozva azt javasolta, a polgármester folytasson tárgyalást a vállalkozóval az említett garanciák kialakítása érdekében.

Dr. Bálint József szerint viszont ez komolytalan. Az önkormányzat kapott egy ajánlatot, erről kell dönteni. „Itt nem lehet bohóckodni, vagy eladjuk, vagy nem adjuk el” – mondta. De az, hogy leülünk és tárgyalgatunk?! Miről, kivel? – kérdezte. Úgy vélte, az üzleti életben ez nem így működik, hogy valaki tesz egy ajánlatot, aztán meg leülnek és tárgyalgatnak – mondta.

Igen, lehet!



Ekkor Filvig Géza szünetet kért, amit a polgármester el is rendelt.
A szünetben folytatódott a képviselők közti heves eszmecsere, miközben utánanéztek, hogy az ajánlat tartalmazott-e az alkalmazotti létszámra vonatkozó vállalást, illetve az aktuális törvénytárban ellenőrizték az új BTK rendelkezéseivel kapcsolatban fölvetődött kérdéseket.
Bálint József a szünet után elmondta: létszámvállalást az ajánlat nem tartalmazott, ugyanakkor van jogi lehetőség a hosszabb visszavásárlási garanciára, ha a felek így állapodnak meg.

Akkor tárgyalgassunk!

A polgármester már nem kívánt új hozzászólásra szót adni, de Bolvári jelezte, hogy már tíz perce nyomva tartja a gombot. Fölszólalásában elmondta: örülne, ha ez a cég idetelepülne, jó vállalkozásnak tartja, de nem azonosul azzal az eljárással, hogy a testület kap egy ajánlatot, és két lehetőség közül, az igen és a nem közül lehet csak választania. Azt javasolta, tárgyaljanak a céggel az ajánlati ár megtartása mellett kérjenek további garanciát, amelyet el fognak fogadni, ha komolyan gondolják a szándékukat.
Így kérte a polgármestert, hogy ne szavaztasson a kérdésről, ha mégis, akkor tartózkodni fog.

Bálint József azonban kijelentette, szavaztatni fog róla, és ha nem szavazza meg a testület, akkor azt elfogadja.

Simon Zoltán egyetértett Bolvárival, és nem értette, miért kell most keresztülhajszolni a döntést, amikor a képviselők csak azért szállnak síkra, hogy a városra nézve előnyös szerződés köttessen.



Dr. Kiss Csaba elmondta, a korábban is alkalmazott feltételekről telefonon tájékoztatta a vevőt, aki azokat elfogadhatónak tartotta. Azt is elmondta, hogy a testület most állást foglalhat úgy, hogy az ügylethez csak az említett fékek beépítésével járul hozzá, de lehet, hogy a vállalat akkor már eláll az üzlettől.

Az 1990-ben alakult, teljesen magyar tulajdonban álló cég a hazai raklapgyártók közt piacvezető szerepet tölt be. A szóban forgó telephelyet további bővítés és munkahelyteremtés céljára vásárolnák meg – derült ki az ajánlatból a jegyző által fölolvasott részletből.



Kompromisszum: elnapolva

Bálint József – kompromisszumkészségét bizonyítandó – végül mégsem bocsátotta szavazásra a javaslatot, hanem úgy döntött, annak elnapolását javasolja, és azt, hogy a kérdést a következő ülésen tárgyalják újra. De – mint fogalmazott – kíváncsi lesz a tárgyalásokra.

Ezt követően az elnapolásról szóló javaslat elfogadásáról szóló szavazás következett. A testület a kérdés elnapolását 12 igen szavazattal támogatta.