Laura három héttel korábban született, ezért félévesen kapta meg a négyhónapos korban esedékes védőoltásokat. A gyermekbénulás elleni injekció után begörcsölt, ennek hatására a nyakában elzáródtak az erek, és az agyának egy része elhalt. Fejlődése megragadt a hat hónapos babák szintjén, a probléma okát ma sem tudják az orvosok.
– Ehhez képest nagyon ügyes kislány – bizonygatja büszke mosollyal Gutrainé Renáta, – rácáfolt mindenre, amit az orvosok vártak. Azt mondták olyan mértékben sérült az agya, hogy kómában kellene feküdnie, ő azonban az amputáció előtt úszott, sőt lépegetett, ha a hóna alatt tartottuk.

Egy éve azonban csúnyán megfázott a kislány, emiatt egy hetet már Újszegeden töltött anyukájával. Pénteken jöttek ki a kórházból, mivel azonban rosszabbodott az állapota, már a szeme is bevérzett a köhögéstől, kedden éjjel a háziorvos tanácsára a szegedi gyerekklinikára vitték. – A rohammentőben végigaludta az utat – meséli Renáta. – Szerdán már ügyeleti időben érkeztünk Szegedre, a kezelőorvosunk Újszegedre küldött minket, ahová rehabilitációra járunk. Mire átértünk, olyan fullasztó, váladékos köhögés tört Laurára, hogy a fülészetre küldtek minket, ahol felszúrták a fülét. A nagy sírástól, márványos lett a teste, ami nála egyáltalán nem ritkaság. A professzor azonban úgy gondolta, szepszise van, és az intenzívre küldte. Kezelőorvosa nem is értette, miért került vissza.

A gyógyszer adagolására egy szárnyas tűt, úgynevezett branült akartak a combjába vezetni. Március 30-án, szerdán történt a beavatkozás, Renáta kislányát egy tanársegédnek adta át, aki korábban elsőre megtalálta Laura vénáját. Azt azonban máig sem tudják, végül ki szúrta meg a mintegy három óra alatt, amíg nem volt anyukájával. Csütörtökön már látszott, hogy nem sikerült jól a branül beültetése, ijesztően belilult a kislány vádlija és lábujjai. „A biztonság kedvéért” leküldték ultrahangra, ahol megállapították, hogy sérült az artéria. Körbeinjekciózták, heparinos krémmel bekenték, ezen kívül mást nem tettek. – írja a Baon.hu.
– Nyugtatgattak, ne ijedjek meg, sokat kellett szúrni, mert nem találták a vénáját, de helyre fog jönni – idézi fel Renáta a fájdalmas emlékeket. – 13 szúrásnyomot számoltam a bal, 14-et pedig a jobb combon. Az épen maradt lábán még most is látszik a nyoma – mutatja az édesanya. – Pénteken sem történt érdemben semmi, szombat reggel ki is engedték Laurát az intenzívről, bent feküdtem vele a gyerekosztályon, és továbbra is azzal nyugtatgattak, hogy idő kell, hogy felszívódjanak a lila foltok.

Április 4-én, hétfőn már el volt feketedve a kislány jobb combja, ekkor újabb ultrahangot kértek az orvosok, kiderült, hogy életmentő érsebészeti műtétre van szükség. Ma sem érti a család, miért kellett erre öt napot várni.
– A műtét után felkerestem a klinika vezetőjét, aki azt mondta, higgyem el, minden nap megultrahangozták Laura lábát, én azonban hiába kértem az osztályos orvosoktól, csak arról a két alkalomról tudtak felvételt mutatni, amelyen én is ott voltam – folytatja a történetet az édesanya. – Azt tudom, hogy az érsebész minden tőle telhetőt megtett, sajnos azonban csak későn került hozzá a kicsi. Ő a műtét után valóban minden nap készített felvételeket egy kézi ultrahang készülékkel, akkor azonban már nem volt mit tenni. A klinika több orvosa elismerte, hogy mulasztás történt, az érsebész is azt mondta, ha időben kerül hozzá Laura, meg tudta volna menteni a lábát.

Bár az artériát a műtét során sikerült helyrehozni, a hajszálerek olyan mértékben sérültek, hogy a kislány napról-napra rosszabbul lett. Borzasztó fájdalmai voltak, az orvos azt mondta, egy felnőtt valószínűleg ki se bírta volna, amit ő átélt – mondja az anyuka. Ennek ellenére morfiumot is csak a szülők könyörgésére adtak neki. Bár az érsebész szerint ilyen esetben a műtét után néhány napra kiderül, sikerrel jártak-e, Lauránál csak tíz nap múlva, április 14-én végezték el az amputációt, amikor már fekete hólyagos volt a lába.

– Az érsebészeti műtét másnapján azt mondta nekem a professzor, hogy ha amputációra kerül a sor, személyesen fog bocsánatot kérni tőlem, de még a levelemet se méltatta válaszra, amit a kórházban írtam neki – veszi elő az átvételkor lepecsételt másolatot Renáta. – Amikor kiderült, hogy műtétre van szükség, másképp meghal Laura, még nekem kellett kérnem tőle az amputációt. Ekkor is szerettem volna magyarázatot kapni arra, hogyan fajulhatott idáig a helyzet. Ő azonban minősíthetetlen stílusban beszélt velem, többek közt azt mondta, hogy egy vidéki kórházban már rég meghalt volna a kislányom. Azt is hozzátette, ha perelni akarok, állnak elébe.

– Pedig nekünk eszünk ágában sem volt perelni – mondja szomorúan Renáta. Ha humánusabban állt volna hozzánk az intézmény vezetője, biztosan nem fordulunk ügyvédhez. Így is egy évünkbe telt, mire éreztünk magunkban ehhez elég erőt. Tisztában vagyunk vele, hogy beteg a kislányunk, de attól még, hogy problémák vannak az agyával, egy megfázásnak nem szabadott volna amputációval végződnie.


A belső vizsgálat szerint az orvosok nem hibáztak

A Szegedi Egyetem rektora az ügyben belső vizsgálatot rendelt el, amelynek eredményét hétfőn tárták a nyilvánosság elé. Eszerint az orvosok nem hibáztak. Az egyetem véleménye az, hogy a kislány vele született, ritka, súlyos fejlődési rendellenességben szenved, ezért kellett amputálni a lábát. A Gutrai család ügyvédje, dr. Ábrahám László azonban azt mondja, ez nem lehet magyarázata a történteknek. – A kislány betegsége miatt fokozott gondossággal kellett volna eljárniuk az orvosoknak – nyilatkozta Ábrahám László a Petőfi Népének. – Ezért a napokban megtesszük a büntetőfeljelentést a gyermekklinika ellen, foglalkozás körében elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó gondatlan veszélyeztetés miatt.


Forrás, fotó: Baon