November 25-én a Művelődési Központban a budapesti Megálló csoport közreműködésével, egy előadásra került sor, amelyen a város középiskoláiból vegyesen válogatott 100 diák vehetett részt.

A Megálló csoport 1996-ban alakult, tagjai leállt szenvedély betegek, s céljuk, hogy segítsenek egymáson. Elmondásuk szerint az álvalósággal szemben egy darabka valóságot szeretnének mutatni másoknak, hangsúlyt fektetve a személyes megnyilvánulásra, nyitott alkotó ember módjára. A csoporton belül léteznek egyéb szakkörök, elfoglaltságok, mint például a zeneszakkör, színház, falmászás, szerveznek kirándulásokat külföldre, ugyanakkor sokan az oktatás miatt keresik fel a Megállót, hiszen a heti programokba a tanítás is beletartozik, lehetőség van az érettségi megszerzésére.



A 25-ei előadáson egy hangokból és intenzív mozdulatsorozatokból, nyomatékos szövegfordulatokból álló, időben nem túl hosszú, ám annál tartalmasabb színdarabot láthattunk, mely a drogfüggők érzéseit tükrözték. Szavakkal elég nehéz elmondani az érzést, melyet a látvány keltett, leginkább talán a kicsit rémisztő, megdöbbentő, akrobatikus, zajos, mozgékony, esetleg interaktív szavakat használnám, ha jellemezni szeretném a látottakat. Semmiképp sem nevezném mindennapi előadásnak, de úgy gondolom kellően megindító volt. Ezt követően a jelenlévő diákokat 3 csoportba osztották és a bennünk megfogalmazódó kérdéseket lehetőségünk volt maguktól az előadóktól, azaz a korábban és az akár most is drogot használó fiataloktól kérdezni. Nyíltan meséltek életük sötét foltjairól, zűrös ügyeikről, elmondták, mi mindenen mentek keresztül, milyen volt az életük drogozás előtt, közben és milyen most, hogyan viszonyulnak most a drogokhoz és hogyan viszonyultak hozzájuk, míg használták a drogot. Ezeket a válaszokat kaptuk: „Magyarország egy füstös kocsma, ahol a részeg emberek a pulthoz támaszkodva arról beszélnek, hogy milyen undorítóak a drogosok”.

„Ez a sport arról szól, hogy minél több embert ismersz, annál jobb”. „Nincs csak fogyasztó. Aki cuccozik, segít másoknak is cuccot szerezni”. Elmondásuk szerint nem bánják múltjukat, van, aki ma már undorítónak tartja a drogot, illetve nem is a drogot, hanem annak használásához csatlakozó életvitelt. A résztvevők számára úgy vélem mindenképp hasznos volt már maga az előadás is, melyet a program elején láthattunk, a csoportos beszélgetés pedig kellően tanulságos. Köszönjük szépen a lehetőséget.

Kicsi lány