Név szerint: Gaál István, Matos Csaba és Rideg Krisztián a három bátor és ügyes kezű delikvens, akik régi álmukat valósították meg ezeknek a kerékpároknak a megépítésével. Több hetes, mondhatni hónapos kutatómunka, tervezgetés, számolgatás, s megannyi sikertelen próbálkozás után csak elkészült az ősdarab, az első velocipéd, melyet azóta már el is adtak. S jöttek a következő igények és ötletek, és elkészült az a három kerékpár, amelyeket most Önöknek szeretnének bemutatni. Hátha kedvet kap valaki, akár csak hajtásban, de lehet, hogy az építésében, elkészítésében lát fantáziát. Sosem lehet tudni.

- Honnan jött az ötlet, hogy ezeket a régi típusú kerékpárokat, velocipédeket elkezdjétek megépíteni? – tettem fel első kérdésemet Rideg Krisztiánnak.
- Egy öngyújtóról jött az ötlet, ott láttunk egy hasonló járművet, s onnan jött, hogyan lehet megcsinálni az egészet. Az egy kicsinyített kép volt, a feladat pedig, amíg elkészült az első kerékpár, igencsak nagy kihívás volt. A jármű elkészítése alatt a kerék okozta a legnagyobb problémát, de végül is, azzal készültünk el a leghamarabb. Kitaláltuk, a munkafolyamat során jöttünk rá, hogy milyen anyagokból lehet az egész járgányt megvalósítani. A legelső kerékpár természetesen nem így nézett ki, elég kezdetleges technika volt ehhez a mostani gépekhez képest. Ez már egy kiforrott darab, nyugodtan mondhatom, aki tud vele kerékpározni, az a forgalomba is tudja helyezni. Ez a három gép, amelyet most bemutatunk, fél éven keresztül készült. Amikor szabadidőnk volt, akkor ezekkel foglalkoztunk. Mindig nyers állapotban voltak kipróbálva ezek a gépek, a saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy nem úgy kell felszállni és leszállni, mint a hagyományos kerékpárokra. Többször elestünk vele, mert ugye nem szabványos járműről van szó. A kerékpárok több méretűek, hiszen a használójának a magassága, lábainak hossza határoz meg sok paramétert. Az emberek magasságából már látom, ki az, aki esetleg meg tudná tekerni, próbálkozások voltak már rá, volt akinek fogadásból még a kerékpárt is felajánlottam, de eddig még nem sikerült másnak hajtania rajtam kívül.

Krisztián beszámolója után Isti is kedvet kapott, s a saját kerékpárját már szakszerűen, profi módon mutatja be:
- Ez a velocipéd egy egyedileg gyártott kerékpár. Adott egy táblázat, amely alapján ki lehet számolni, mekkora kerék kell egy adott magassághoz, s mekkora kereket tud áthajtani az illető ezekkel a hajtókarokkal. A pedálok hagyományos hajtókarok, mégis korhűen próbáltuk kialakítani őket, a gumikat is gondosan választottuk ki hozzá. A kormány csőhajlítóval lett meghajlítva, hiszen a lábaknak, a comboknak kell a hely, ezért van a kormány furcsa íve. Egyedileg készült el a fék, házilag lett a laposvas meghajlítva hozzá. Ez a fék lassító fékként szolgál, ugyanis ha a kerékpárnál rendes patkófék lenne, akkor az azt idézné elő, hogy fékezéskor a keréken minden átbukik. A kormányon a fogókák rózsafából lettek esztergáltatva, majd szakszerűen lekezelve és rézgyűrűvel ellátva, hogy ne repedjen szét a fa. A kerékpáron van egy hátsó fék is, amely sokkal hatásosabb, mint az első fék, a pedálokról lelépve nyomófékként sokkal hatékonyabban és biztonságosabban lehet lefékezni vele a járművet. A fékezést és a gyorsítást is a hajtókarokkal és az első kerékkel lehet elérni, mivel közvetlen a hajtás. Erről a kerékpárról a leszállás meglehetősen lassú, de így biztonságos.

A fiúk reményeik szerint egyre több helyen tudják járgányaikat bemutatni, a nyár folyamán voltak már Kiskunhalason egy veterán autós találkozón, valamint Kecskeméten, egy hasonló rendezvényen, ahol nagy örömükre hasonló velocipédesekkel is találkoztak. Távoli terveik közt kalocsai bemutatkozásuk is természetesen benne van, de még várják a megfelelő alkalmat. Addig is, ha az utcán látják őket, ne ijedjenek meg, hiszen nem óriások lepték el a várost két keréken, csak három jó kedélyű fiatal talált magának hasznos elfoglaltságot.

elena