Mezeiné Vörös Rózsa szerint még szerencse, hogy építészként dolgozik, mert így legalább tisztában van minden hatályos rendelkezéssel, és törvényi előírással. Egy laikus már valószínűleg rég feladta volna a harcot a hivatali ügyintézés közben. Története lehetne tipikus kis magyar mese. Történt ugyanis, hogy egy jobboldali vállalkozó szabálytalanul építkezett Budapesten az V. kerületben, az önkormányzat pedig hosszú éveken keresztül és azóta is asszisztált hozzá. Az adásvételi szerződés egy már nem is létező lakásról szól, amelyet Rogán Antal látott el aláírásával. S hogy mi köze ehhez egy városunk béli családnak? Jöjjenek a részletek.

A család hat éve vett egy kis lakást az V. kerületi Markó utca 7. szám alatti társasház hatodik emeletén. Egyetlen lányuk Budapesten tervezte az érettségi után a továbbtanulását, a szülők pedig jó befektetésnek vélték a vásárlást, felújítják, s bérbe adják a 40nm-es lakást, amíg gyermekük el nem kezdi az egyetemi tanulmányait.

Pechükre ebben a házban a harmadik emeleten volt egy irodája Veres Lajos ügyvédnek, ahová többek közt be volt jegyezve az ügyvéd tulajdonában álló Íródeák Bt-t is. Veres Lajos a Fidesz piliscsabai képviselője. A szomszédok már akkor figyelmeztették a jóhiszemű új tulajdonosokat, hogy a lakásukat "el fogják bontani", mert hamarosan építkezések kezdődnek. És valóban Veres Lajos már ekkor építési engedélykérelmet adott be az önkormányzathoz tetőtéri lakások építésére, de ezt 2003-ban elutasították, mert elfelejtette becsatolni az ügyvédúr azoknak a lakásoknak a tulajdoni lapját, amelyeket az építkezés érintene. Az építkezés mégis elkezdődött, pedig egy társasházban egy ilyen horderejű munkának vannak előírásai, melyeket be kellett volna tartani. Szinte lebontották az egész hatodik emeletet, volt ott például önkormányzati lakás is, és más tulajdonában lévő magánlakás, mely tulajdonosának valamilyen oknál fogva megfelelt az az egyezség, hogy a régi lepusztult lakása fejében egy új lakást kap. Igaz, a földhivatali bejegyzés szerint már a nevükről le is került az ingatlan.

A munkálatok végül a 2005 tavaszán kezdődtek meg. Mezeiék lánya a szemeszter végével hazaköltözött, így a lakás hetekig üresen maradt. A szülők a nyár közepén utaztak ismét Budapestre, hogy néhány bútort vigyenek fel, amikor is szembesültek a ténnyel, hogy - a lakásukon kívül - a teljes felső szintet elbontották. "A lakás úgy állt ott a csupasz szinten, mint egy doboz. Csak a falai voltak meg, körülötte semmi. A fafödémen állt a víz, a mennyezet stukatúrja leszakadt, a gázkéményt elbontották, az elektromos vezetékeket szintén, az egész lakás lakhatatlan vált" - mondja Rózsa.

Amikor 2005 augusztusában Mezeiné kikérte a ház 6. emeletének tulajdoni lapjait, és csodálkozva látta, hogy a lakás, amelyet ekkorra már teljesen elbontottak, tulajdonosaként még mindig az V. kerületi önkormányzat szerepel. Végül 2006 októberében Rogán Antal polgármester aláírásával megszületett egy adásvételi szerződés az önkormányzat és az Íródeák Bt. között a lakásról. Ebben az szerződésben a következő szöveg szerepelt: "A Vevő tisztában van az ingatlan jelenlegi műszaki állapotával, és ennek tudatában vásárolja meg az ingatlant. A felek rögzítik, hogy az adásvétellel jogvitát kívánnak megelőzni, mert a vevő a lakást érintő munkálatokat végzett." Mezeiné szerint a történet így teljesen abszurd, hiszen ezek szerint bárki lebonthat kedvére egy önkormányzati tulajdonú lakást, majd utólag legitimálhatja azt egy olyan adásvételi szerződéssel, amelynek megkötésekor a szerződés tárgya már nem is létezik.

A család kérte azt is, hogy iskolakezdésre tegyék újra lakhatóvá a lakást, vagy ajánljanak fel megfelelő cserealbérletet. A kivitelezőktől nem először,ez itt fura fogalmazás.. de semmi érdemi válasz nem jött. A következő időszakban a tető nélkül maradt lakás többször is beázott, a plafon teljesen tönkrement. Ezt később úgy "kompenzálták", hogy a plafonra korhadt deszkákat szögeltek, majd ezekre álmennyezetet húztak, ami miatt viszont csökkent a belmagasság, és ezáltal a lakás értéke is. A beázások, kéménybontások, vezeték átvágások nemcsak a mi lakásunkat, de az alattunk lévő szint lakóinak is sok kényelmetlenséget okoztak. Ezután túl naivan azt gondoltam, nem jöhet már más probléma, de nem így lett. A lakások elkészülte után a használatbavételi engedélyhez szükség lett volna ugyanis a társasház alapító okiratának módosítására is. Erre ugyan 2006-ban összehívtak egy lakógyűlést, de senki nem járult hozzá a módosításhoz. A földhivatalhoz mégis benyújtottak egy módosított alapító okiratot 2006 októberében, keltezés nélkül.

Az ügy jelenleg ott tart, hogy a lakást sikerült megmenteniük, az építtetőnek semmilyen úton nem sikerült megkaparintania, viszont a rengeteg kellemetlenség miatt a Mezei család kártérítést szeretne kapni Veres Lajostól, valamint az önkormányzat ellen is polgári peres eljárást indítottak, szintén kártérítésért. Korábban kétszer is a rendőrségen tett büntetőfeljelentést, még egyszer 2006-ban, majd idén júniusban, idegen vagyon rongálása, illetve hűtlen kezelés és gondatlanságból elkövetett közokirat-hamisítás miatt, (ugyanis az építkezések során korábban a közös társasházi tulajdonban szereplő tetőtéri, illetve padlástér részek is eltűntek, és valamilyen úton az új lakásokhoz kerültek) de ezt bűncselekmény hiányára hivatkozva, mindkétszer elutasították.

Amikor kérdésemre, hogy kik segítik az igazának a bebizonyításában, s hogy nem fél-e, hogy az említett Veres Lajos keze nagyon messzire ér, először értetlenül nézett rám Rózsa. Hiszen neki igaza van, s azért bármeddig hajlandó elmenni, hogy igazolást kapjon. Ő tisztességes volt és maradt a mai napig, törvénytelenséget soha el nem követett. És hogy kik segítenek neki? Sokan. Névtelenül, ismeretlenül is, de sokan ismerősként is. Még ha csak egy jó tanáccsal is, de mindenkinek a véleményét szívesen fogadja. Állnak mellette vagy harmincan, s ez jó érzéssel tölti el. És hogy fél-e? Mitől? Hiszen neki igaza van, s aki világ életében tisztességesen élt, annak baja nem lehet. Ugye?

elena