DE: - Hogyan is történt az ominózus gyorshajtás?

Gyepes Zsolt: - Ez április 14-én délután fél öt körül történt, mentem hazafelé, és a város szélén láttam a traffipaxot, amely mellett elhaladtam és akkor vettem észre, hogy sebességmérés történt. Visszamentem a kollégákhoz és mondták, hogy sebesség túllépést követtem el. Mondtam nekik, hogy tegyék, amit ilyenkor tenniük kell. A kollega felhívta a figyelmemet a sebesség betartására, mint ezt később megtudtam, be is jegyezte, és én gyakorlatilag ezzel el is felejtettem a történteket. Majd mintegy két és fél hét múlva kerültek elő ezek az adatok, és én azt hittem, hogy már be is fejeztük az ügyet, amikor kiderült, hogy tényleg még csak most kezdődik az ügy. Több bejelentés is történt, én arra gondolok, hogy aki a bejelentést tette, azt gondolta, hogy én vagy a helyszínen, vagy a helyszínt követően itt Kecskeméten vagy Kalocsán a felvételeket letöröltem, vagy letöröltettem. Gyakorlatilag ez nem történt meg, úgyhogy ment minden a maga kerékvágásában, úgyhogy ilyen értelemben gyakorlati jelentősége, értéke nincsen a névtelen bejelentésnek, mert a fegyelmi eljárás folyamatban van ellenem.

DE: - Egy gyorshajtásból nem lesz média szenzáció, azonban ezt mégis sikerült itt kivívni, hiszen valaki kijuttatta a napló fénymásolatát. Ön szerint miért kerülhetett erre sor?

Gyepes Zsolt: - Hát ezt nem tudom megmondani, egyébként a sajtóval történő kapcsolattartás, az adatszolgáltatás, információ áramlás terén szigorú belső szabályzatok vannak, ezeket bizony szigorú szabályok határolják be. Azt hogy az illető miért adta ki és milyen körülmények között, azt tőle kellene megkérdezni, én nem tudom megmondani, erre nem tudok választ adni.

DE: - Belső nyomozást, vagy kivizsgálást indítanak-e az ügyben?

Gyepes Zsolt: - Per pillanat nincs indoka, hogy ilyen lépésen gondolkodjunk, jelen pillanatban nem.

DE: - Az nyílt titok a városban - a Kalocsai Néplap hasábjain is, mint kérdés megjelent -, hogy Szakál Tibor hozta be ezt az iratot Önnek. Mit tehet az a magánszemély, akihez önhibáján kívül kerül ilyen adat?

Gyepes Zsolt: - Minden alkalommal, amikor ezt a kérdést felteszik elmondtam, és most is azt mondom, hogy ilyen kérdésekben nem kívánok nyilatkozni, annál is inkább, mert nincs értelme, hogy bármilyen kommentárt fűzzek hozzá. Azt hogy ki adta át, milyen körülmények között, igazából különösebb jelentősége nincs az ügynek. Azt, hogy ki mit kezd vele, hogy milyen minősítésű az ügyirat, azt törvény szabályozza, azt mindenkinek tudnia kell, hogy mit kezd vele olyankor, ha ügyiratot kap, vagy talál, vagy kijuttatják a számára.

DE: - Ez most helyes volt, hogy így cselekedett?

Gyepes Zsolt: - Hát ezt tőle kellene megkérdezni, nem tőlem. Részemről az teljesen érdektelen az ügy szempontjából, hogy ki adta át, ki hozta be az iratot. Ha behoznak nekem egy fénymásolatot, lehetséges, hogy annak további fénymásolatai vannak. Én teszem a munkámat, ahogy eddig is tettem. Természetesen a tanulságokat levontam: nyilván a közlekedés szabályait mindig be kell tartani és az sem mentség, hogy az embernek munkaidő után, egy mozgalmasabb nap után lankad a figyelme. Több tanulsága is van a szervezeten belül. Az egyik tanulsága az lehet, hogy ha rendőrkapitány sem intézi el, és nem törli, vagy törölteti le a gyorshajtásról készült felvételt, akkor másnak se fogja megtenni. Másik tanulság, hogy a rendőrök sem tehetnek azt, amit akarnak.

Az üggyel kapcsolatban felmerül Szakál Tibor az Összefogás Kalocsáért Egyesület önkormányzati képviselőjének neve is. Ennek lehetséges okáról kérdeztük a képviselő urat.

DE: - A kalocsai rendőrkapitány gyorshajtásával kapcsolatban hogyan merült fel az Ön neve?

Szakál Tibor: - Meglepődve tapasztaltam, hogy a múlt héten a Kalocsai Néplap hasábjain megjelent interjúban a főszerkesztő úr egy olyan direkt kérdést tett fel a rendőrkapitány úrnak, amiből úgy volt érthető, hogy tulajdonképpen én vittem be ezt a dokumentumot a kapitány úrnak. Ez igaz is, de nem értem, miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Véleményem szerint egy szimpla szabálysértési ügyről van szó, amellyel kapcsolatban azt gondolom, hogy bármelyik szerkesztőségbe eljuttatnak egy ilyen dokumentumot, vagy bármelyik állampolgárnak a tudomására jutna egy ilyen eset, az volna az első dolga, hogy a megfelelő helyre eljuttassa azt. Ez esetben ez a rendőrség, a rendőrkapitány maga.

Én nem is értem, hogy Csapai főszerkesztő mit kezdett volna egy ilyen dokumentummal? Talán elrakta volna a későbbi időkre, vagy egyből a címoldalra tette volna? Szerintem egyszerűen Ő is bevitte volna a kapitány úrhoz, és ezzel az ügy le van zárva.

Én a négyszemközti beszélgetésben kapitány úrnak annyit mondtam, hogy ez nem ránk, nem rám tartozik, ezzel a dokumentummal semmi dolgom nincsen, és ennek a szövegnek a kíséretében adtam át neki a papírt. Megítélésem szerint megy minden a maga útján. A megyei rendőrkapitányság vizsgálja az ügy körülményeit és gondolom a végén, majd nyilvánosságra hozzák a vizsgálat eredményét.