Kedvencekhez
Gyám-ügy, ami már nem ügy
2008. április 11.,péntek 20:58 |
A kalocsai képviselőtestület legutóbbi, március 27-i ülésén Török Gusztáv Andor (SZDSZ) meglepő vehemenciával reagált Varga Nelli képviselő (Fidesz) A Városi Gyámhivatal 2007. évi tevékenységének átfogó értékelése című napirendi hozzászólására. Az esettel kapcsolatban kérdeztük a Fideszes képviselőt, válaszokat keresve a történtekre.
Megosztás:
- Hallgatva az Ön hozzászólását, feltűnt, hogy alapos és tényszerű volt.
- Mint minden esetben, egy ilyen anyag elolvasásakor igyekszem mellőzni a hangulati elemeket, hiszen ez egy szakmai kérdés! Itt nincs helye a mellébeszélésnek!
- Amikor elolvasta az értékelést, mi volt az első gondolata?
- Az tűnt fel, hogy már a 12. oldalon tartok, és még mindig sehol egy tényadat, nincsenek táblázatok, és mellékleteket sem találtam.
- Úgy tűnt, hogy a polgármesternek nem tetszenek a kérdései, pedig elég egyértelműek voltak! Nem túl elegáns módon, félbe is szakította Önt a város első embere!
- Igen! Valóban félbeszakított! Ezzel nincs is semmi gond, hiszen nem azonos módon szocializálódtunk, Ő ilyen, és kész! Ezen nincs mit filozofálgatni! Az viszont annál inkább zavart, hogy arra figyelmeztetett: tudnom kellene, hogy a hatósági jogkörben végzett munkáról van szó!
- Miért zavarta ez Önt?
- Azért mert a felszólalásomat éppen azzal kezdtem, hogy elmondtam: ugyan a három értékelés egymásra épülő feladatellátást mutat be, azonban a hatáskörök és ezzel párhuzamosan a fenntartói szerepek is mások, ezért külön napirendként kellene tárgyalnunk azokat. Ezzel szemben Ő arra hivatkozott, idézem: „Nem önkormányzati előterjesztés, tájékoztató, amit értékelésnek kell hívni […] hatósági jogkörökről, munkáról szól, nincs jogunk beleszólni.” Egyszóval, az Ő észrevétele, nem volt adekvát az én megjegyzésemre.
- Ennek ellenére Török Gusztáv elmondta nem egyszer: nem önkormányzati előterjesztésről van szó! Így fogalmazott: „mellényúlunk ebben a dologban!”
- Szerintem a polgármester úr túlreagálta a dolgot! Én pusztán rávilágítottam az értékelés hiányosságaira. De úgy tűnik gyenge pontot érintettem, hiszen elég erős reakciót váltottam ki. Ha minden rendben volna, nyilván teljes nyugalommal válaszoltak volna a kérdéseimre! Így azonban…? Egyébként pedig az előterjesztő hibázott, amikor azt írta:
„A Képviselő-testület…..átfogó értékelését ELFOGADJA”, másrészről a polgármester is, amikor a napirend megnyitásánál ezt nem korrigálta. Én ehhez igazodva kezdtem a hozzászólásomat. Kalocsa Város Képviselő Testület 2008. március 27-i ülésén ültünk, az anyag önálló előterjesztésként szerepelt, határozati javaslatot tartalmazott, így a képviselőtestület azt megtárgyalta.
- Ilyenkor ugye egy képviselőnek joga van a napirendhez hozzászólnia, véleményt mondani, és kérdéseket feltenni?
- Igen. Természetesen a végén dönteni kell arról, hogy elfogadjuk-e a szóban forgó beszámolót, vagy sem!
- De úgy tűnik, hogy Török Gusztáv ezt nem így gondolta!
- Valóban. Elég ingerült volt a polgármester! Nem is értettem igazán! Nem tudom, hogy mitől jött zavarba? Egyébként pedig nem érdemes a szavakon lovagolni, hiszen maga Zsiga Ferenc, a Gyámhivatal vezetője is folyamatosan beszámolóként emlegette az általa írtakat. Emellett azért megjegyzem: nem először tartottam a kezemben ilyen, vagy ehhez hasonló anyagot. Tudom, mit olvastam, és azt is tudom, hogy ez, így, ebben a formában, és tartalommal nem elfogadható.
- Mégsem kapott választ a kérdéseire. Miért?
- Nézze! Két lehetőség van: az egyik egy „rosszindulatú” verzió. Mondhatnám azt is: számítottam arra, hogy nem készülnek fel gondosan a beszámolóval, hiszen ilyen esetekben az a fél, aki a beszámolót készíti, nyilván arra számít, hogy ha elég általánosan fogalmaz, akkor nem lehet belekötni, és a mondandó átcsusszan a rostán! Megjegyzem, ez tipikusan politikusi attitűd! Ez az egyik olvasata a dolognak. A másik lehetőség: természetesen biztos voltam benne, hogy a hivatalvezető gond nélkül megválaszolja a kérdéseket, hiszen az intézményt Ő irányítja, nap, mint nap benne van az ügyekben…azaz joggal lehettem volna akár „jóindulatúan” optimista is. Egyik verzió esetében sem érhet vád, hiszen ahogyan Ön is említette: a kérdések rövidek, tényszerűek voltak, mentesek mindenféle hangulati elemtől.
- A polgármesternek volt egy megjegyzése a hivatal vezetőjéhez, idézem: „nem kell válaszolnia, ha nem akar…”! Ezt mire véljük?
- A polgármester ezen megjegyzéséről egyetlen dolog jut eszembe: a hivatal vezetője nem dönthet önállóan. Ezt nevezik kézi vezérlésnek! És inkább éreztem ebben a pillanatban magam egy iskolai tanórán, ahol a tanár bácsi mondja meg mit lehet, és mit nem lehet, mint egy egyszerű képviselő testületi ülésen.
- Elképzelhető, hogy a Jegyző úr is emiatt ment oda Zsiga Ferenchez az Ön hozzászólása közben?
- Nem tudom. Mindenesetre válaszokat akkor, és ott, nem kaptam.
- Zsiga Ferenc viszont nyugodt maradt, és meglepő kedvességgel invitálta Önt a Gyámhivatalba.
- Igen. Az ülés szünetében valóban egyeztettünk a találkozó időpontjáról. Bár nem értettem, hogy miért nem akkor, és ott adott válaszokat. Véleményem szerint a testületi ülés a legmegfelelőbb fórum erre, nem beszélve arról, hogy Török Gusztáv szájából is számtalanszor elhangzott a mondat: „Egy képviselőnek nem az a feladata, hogy bemászkáljon a Hivatalba.” De kérdem én? Most akkor mit csináljak? Melyik fórumon tegyem fel a kérdéseimet?
- Amikor Önt az ülést követően arról kérdeztem, hogyan értékeli az előterjesztő és a polgármester hozzáállását, nem kívánt nyilatkozni.
- Így van! Mint azt a napirend szavazása előtt is, majd később is elmondtam: nem kívánok addig véleményt mondani, míg nem hallottam Zsiga Ferenc válaszait. Hiszen nem tudhattam, hogy nem akarta, nem tudta, vagy nem merte megválaszolni a kérdéseimet. Én megelőlegeztem a bizalmat, és igennel szavaztam. De nem tudtam volna érdemben nyilatkozni, és objektíven értékelni Zsiga Ferenc munkáját.
- Most a személyes találkozást követően hogyan ítéli meg az átfogó értékelést?
- Várakozásaimnak megfelelően. A beszélgetés kapcsán megbizonyosodtam róla, hogy a hivatalvezető azonnal tudott volna, akár tőmondatokban is válaszolni a kérdéseimre, és arra is választ kaptam, hogy ezt miért nem tette meg a testületi ülésen.
- Kíváncsivá tett. Miért?
- Zsiga Ferenc megkért arra, hogy kezeljem bizalmasan az elhangzottakat! Ezért erről nem nyilatkozom. Annyit talán elmondhatok, hogy a hivatalvezető is helyén valónak és jónak tartotta a testületi ülésen elhangzott kérdéseimet. Azokra a Gyámhivatalban kimerítő és alapos válaszokat kaptam, ezzel átláthatóvá és világossá vált a teljes értékelés.
- Akkor az ügy ezzel tisztázódott. Tanulság?
- Egy dolog bizonyosan! A tényszerűség, a korrektség, és a mértéktartó hozzáállás mindig a hasznunkra válik! Ebben az esetben arra gondolok, hogy korrekt kérdésekre, végül is korrekt, egyértelmű válaszokat kaptam. Kár lett volna már az elején, akár például politikai okokból nekimenni bárkinek is, amikor – ha nem is a dolgok rendes menete szerint -, végül is megnyugtató, és kimerítő információkat kaptam a hivatal működéséről, és elmúlt évi munkájáról. Az megint más kérdés, hogy a polgármester miért ilyen görcsös, és miért érzi úgy, hogy egy kérdés kapcsán rögtön támadni, kritizálni akarom! Ez egyáltalán nincs így! Azt hiszem, azért kell majd a jövőben dolgoznunk, dolgoznom, hogy a valóban fontos társadalmi kérdéseken túl, változtassuk meg a politizálás stílusát. Mert mi nők, ezt is másként csináljuk.
Dávid Edit
- Mint minden esetben, egy ilyen anyag elolvasásakor igyekszem mellőzni a hangulati elemeket, hiszen ez egy szakmai kérdés! Itt nincs helye a mellébeszélésnek!
- Amikor elolvasta az értékelést, mi volt az első gondolata?
- Az tűnt fel, hogy már a 12. oldalon tartok, és még mindig sehol egy tényadat, nincsenek táblázatok, és mellékleteket sem találtam.
- Úgy tűnt, hogy a polgármesternek nem tetszenek a kérdései, pedig elég egyértelműek voltak! Nem túl elegáns módon, félbe is szakította Önt a város első embere!
- Igen! Valóban félbeszakított! Ezzel nincs is semmi gond, hiszen nem azonos módon szocializálódtunk, Ő ilyen, és kész! Ezen nincs mit filozofálgatni! Az viszont annál inkább zavart, hogy arra figyelmeztetett: tudnom kellene, hogy a hatósági jogkörben végzett munkáról van szó!
- Miért zavarta ez Önt?
- Azért mert a felszólalásomat éppen azzal kezdtem, hogy elmondtam: ugyan a három értékelés egymásra épülő feladatellátást mutat be, azonban a hatáskörök és ezzel párhuzamosan a fenntartói szerepek is mások, ezért külön napirendként kellene tárgyalnunk azokat. Ezzel szemben Ő arra hivatkozott, idézem: „Nem önkormányzati előterjesztés, tájékoztató, amit értékelésnek kell hívni […] hatósági jogkörökről, munkáról szól, nincs jogunk beleszólni.” Egyszóval, az Ő észrevétele, nem volt adekvát az én megjegyzésemre.
- Ennek ellenére Török Gusztáv elmondta nem egyszer: nem önkormányzati előterjesztésről van szó! Így fogalmazott: „mellényúlunk ebben a dologban!”
- Szerintem a polgármester úr túlreagálta a dolgot! Én pusztán rávilágítottam az értékelés hiányosságaira. De úgy tűnik gyenge pontot érintettem, hiszen elég erős reakciót váltottam ki. Ha minden rendben volna, nyilván teljes nyugalommal válaszoltak volna a kérdéseimre! Így azonban…? Egyébként pedig az előterjesztő hibázott, amikor azt írta:
„A Képviselő-testület…..átfogó értékelését ELFOGADJA”, másrészről a polgármester is, amikor a napirend megnyitásánál ezt nem korrigálta. Én ehhez igazodva kezdtem a hozzászólásomat. Kalocsa Város Képviselő Testület 2008. március 27-i ülésén ültünk, az anyag önálló előterjesztésként szerepelt, határozati javaslatot tartalmazott, így a képviselőtestület azt megtárgyalta.
- Ilyenkor ugye egy képviselőnek joga van a napirendhez hozzászólnia, véleményt mondani, és kérdéseket feltenni?
- Igen. Természetesen a végén dönteni kell arról, hogy elfogadjuk-e a szóban forgó beszámolót, vagy sem!
- De úgy tűnik, hogy Török Gusztáv ezt nem így gondolta!
- Valóban. Elég ingerült volt a polgármester! Nem is értettem igazán! Nem tudom, hogy mitől jött zavarba? Egyébként pedig nem érdemes a szavakon lovagolni, hiszen maga Zsiga Ferenc, a Gyámhivatal vezetője is folyamatosan beszámolóként emlegette az általa írtakat. Emellett azért megjegyzem: nem először tartottam a kezemben ilyen, vagy ehhez hasonló anyagot. Tudom, mit olvastam, és azt is tudom, hogy ez, így, ebben a formában, és tartalommal nem elfogadható.
- Mégsem kapott választ a kérdéseire. Miért?
- Nézze! Két lehetőség van: az egyik egy „rosszindulatú” verzió. Mondhatnám azt is: számítottam arra, hogy nem készülnek fel gondosan a beszámolóval, hiszen ilyen esetekben az a fél, aki a beszámolót készíti, nyilván arra számít, hogy ha elég általánosan fogalmaz, akkor nem lehet belekötni, és a mondandó átcsusszan a rostán! Megjegyzem, ez tipikusan politikusi attitűd! Ez az egyik olvasata a dolognak. A másik lehetőség: természetesen biztos voltam benne, hogy a hivatalvezető gond nélkül megválaszolja a kérdéseket, hiszen az intézményt Ő irányítja, nap, mint nap benne van az ügyekben…azaz joggal lehettem volna akár „jóindulatúan” optimista is. Egyik verzió esetében sem érhet vád, hiszen ahogyan Ön is említette: a kérdések rövidek, tényszerűek voltak, mentesek mindenféle hangulati elemtől.
- A polgármesternek volt egy megjegyzése a hivatal vezetőjéhez, idézem: „nem kell válaszolnia, ha nem akar…”! Ezt mire véljük?
- A polgármester ezen megjegyzéséről egyetlen dolog jut eszembe: a hivatal vezetője nem dönthet önállóan. Ezt nevezik kézi vezérlésnek! És inkább éreztem ebben a pillanatban magam egy iskolai tanórán, ahol a tanár bácsi mondja meg mit lehet, és mit nem lehet, mint egy egyszerű képviselő testületi ülésen.
- Elképzelhető, hogy a Jegyző úr is emiatt ment oda Zsiga Ferenchez az Ön hozzászólása közben?
- Nem tudom. Mindenesetre válaszokat akkor, és ott, nem kaptam.
- Zsiga Ferenc viszont nyugodt maradt, és meglepő kedvességgel invitálta Önt a Gyámhivatalba.
- Igen. Az ülés szünetében valóban egyeztettünk a találkozó időpontjáról. Bár nem értettem, hogy miért nem akkor, és ott adott válaszokat. Véleményem szerint a testületi ülés a legmegfelelőbb fórum erre, nem beszélve arról, hogy Török Gusztáv szájából is számtalanszor elhangzott a mondat: „Egy képviselőnek nem az a feladata, hogy bemászkáljon a Hivatalba.” De kérdem én? Most akkor mit csináljak? Melyik fórumon tegyem fel a kérdéseimet?
- Amikor Önt az ülést követően arról kérdeztem, hogyan értékeli az előterjesztő és a polgármester hozzáállását, nem kívánt nyilatkozni.
- Így van! Mint azt a napirend szavazása előtt is, majd később is elmondtam: nem kívánok addig véleményt mondani, míg nem hallottam Zsiga Ferenc válaszait. Hiszen nem tudhattam, hogy nem akarta, nem tudta, vagy nem merte megválaszolni a kérdéseimet. Én megelőlegeztem a bizalmat, és igennel szavaztam. De nem tudtam volna érdemben nyilatkozni, és objektíven értékelni Zsiga Ferenc munkáját.
- Most a személyes találkozást követően hogyan ítéli meg az átfogó értékelést?
- Várakozásaimnak megfelelően. A beszélgetés kapcsán megbizonyosodtam róla, hogy a hivatalvezető azonnal tudott volna, akár tőmondatokban is válaszolni a kérdéseimre, és arra is választ kaptam, hogy ezt miért nem tette meg a testületi ülésen.
- Kíváncsivá tett. Miért?
- Zsiga Ferenc megkért arra, hogy kezeljem bizalmasan az elhangzottakat! Ezért erről nem nyilatkozom. Annyit talán elmondhatok, hogy a hivatalvezető is helyén valónak és jónak tartotta a testületi ülésen elhangzott kérdéseimet. Azokra a Gyámhivatalban kimerítő és alapos válaszokat kaptam, ezzel átláthatóvá és világossá vált a teljes értékelés.
- Akkor az ügy ezzel tisztázódott. Tanulság?
- Egy dolog bizonyosan! A tényszerűség, a korrektség, és a mértéktartó hozzáállás mindig a hasznunkra válik! Ebben az esetben arra gondolok, hogy korrekt kérdésekre, végül is korrekt, egyértelmű válaszokat kaptam. Kár lett volna már az elején, akár például politikai okokból nekimenni bárkinek is, amikor – ha nem is a dolgok rendes menete szerint -, végül is megnyugtató, és kimerítő információkat kaptam a hivatal működéséről, és elmúlt évi munkájáról. Az megint más kérdés, hogy a polgármester miért ilyen görcsös, és miért érzi úgy, hogy egy kérdés kapcsán rögtön támadni, kritizálni akarom! Ez egyáltalán nincs így! Azt hiszem, azért kell majd a jövőben dolgoznunk, dolgoznom, hogy a valóban fontos társadalmi kérdéseken túl, változtassuk meg a politizálás stílusát. Mert mi nők, ezt is másként csináljuk.
Dávid Edit
Megosztás:
