Kedvencekhez
Virtuális interjú Kollár Gáborral
2008. március 31.,hétfő 19:55 |
Márciusi Ifjak Díjat alapított a kormány a 35 évnél fiatalabb, de saját szakterületükön már nagyot alkotó fiatalok számára. A díjat Gyurcsány Ferenc adta át a március 15-ei programsorozat alkalmával. A kalocsai születésű Kollár Gábor főtörzsőrmester is a kitüntetettek között volt, aki a következőket nyilatkozta portálunknak.
Megosztás:
A mai technika hol megkönnyíti, hol megnehezíti az ember fia dolgát. Hát még a lányáét! Velem is ez történt. A hosszas ide-oda levelezés, időpont egyeztetés után csak maradt a virtuális interjú Kollár Gáborral, aki nagyon készségesen állt rendelkezésemre. Régóta ismerem, édesanyja majdnem óvó nénim is volt, s míg én csak álom szinten vágyódtam az ejtőernyőzés után, Ő benne él. Ugrik, ha kell, ha nem. Hobbiból, szerelemből, elhivatottságból.
- Milyen rég is kezdted az ugrásokat, és milyen eredményeid vannak, amelyekre büszke vagy?
- 1992-ben kezdtem ejtőernyőzni, azaz már tizenhat éve rabja vagyok ennek a különleges sportnak és ma már nemcsak a polgári, hanem a katonai ejtőernyős válogatottnak is a tagja vagyok. Talán nem véletlen, hogy éppen az ejtőernyőzést választottam, hiszen családunkban nagy hagyománya van ennek a sportnak. Édesapám az 1960-1970-es években még az MHSZ keretein belül szervezte az ejtőernyős sport megalakulását Kalocsán, majd a kiskunfélegyházi repülőtéren, mint függetlenített ejtőernyős oktató tevékenykedett. Jelenleg gyémántkoszorús ejtőernyős sportoló, és 1002 ugrással rendelkezik. Természetesen édesanyám is az ejtőernyős sport megszállottja volt, neki 170 ugrása van. Legelső sikeremet még 1996-ban értem el, amikor az úgynevezett stílusugrásban ifjúsági nemzeti bajnok lettem, majd 1998-ban ifjúsági összetett magyar bajnok, sőt az év ifjúsági sportolója díjat is elnyertem. A számos eredményeim közül kiemelkedik, hogy a felnőtt magyar bajnok ejtőernyős csapat tagja voltam 2002-ben, 2004-ben és 2006-ban is.
A katonai ejtőernyőzéssel szintén 98-ban ismerkedett meg, amikor is szerződéses katonaként bevonultam a szolnoki alakulat jogelődjéhez a Bercsényi László felderítő-zászlóaljhoz. Akkor még ejtőernyős kiszolgáló beosztásban szolgáltam, később pedig ejtőernyős kiképző lettem. Jelenleg ejtőernyős beugró-oktató szakszolgálati engedéllyel rendelkezem, amely a legmagasabb fokozat a hadseregen belül. Beosztásomból adódóan természetesen az oktatás és a továbbképzés is a feladataim közé tartoznak, és büszke vagyok arra, hogy pályafutásom során már eddig is több száz emberrel szerettettem meg az ejtőernyőzést.
- Ki közölte veled az örömhírt, hogy a díjazottak között vagy, s mit éreztél?
- Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy én kapom a díjat. A jó hírt dr. Szeredi Péter kabinetfőnök közölte velem, s az első néhány napban fel sem fogtam, milyen megtiszteltetésben részesültem. Majd az alakulatom parancsnokától kaptam az utasítást, hogy március 10-én jelenjek meg a Honvédelmi Minisztériumban.
- Mit éreztél, amikor a miniszterrel álltál szemben? Nem izgultál?
- Amíg el nem érkezett a nemzeti ünnep napja, szorongtam, majd kicsit izgulva érkeztem meg a Művészetek Palotájába. Egészen addig ideges voltam, amíg ki nem szólítottak. Akkor viszont hihetetlen nyugalom áradt szét bennem és csak arra figyeltem, hogy maximálisan alakias legyek, s a katonai szabályoknak maradéktalanul eleget téve jelenjek meg a miniszterelnök előtt. Amikor pedig Gyurcsány Ferenc elismerő szavait intézte hozzám a honvédségnél megszokott Hazámat szolgálom! kijelentéssel válaszoltam. Úgy éreztem, ez méltó az ünnepélyes alkalomhoz.
- Biztosan nagyon büszkék rád a szüleid&
- Igen. A díj átvétele óta szinte folyamatosan csöng a telefonom. Családtagok, rokonok, barátok, kollégák gratulálnak ehhez a hatalmas elismeréshez. És természetesen az alakulatnál is büszkék rám a bajtársaim, hiszen nagy dolog, hogy a díjjal jutalmazott első katona éppen a Bercsényi László zászlóaljnál szolgál.
Levelezésünk során megtudom még, hogy jelenleg 4466 ugrása van, de ez a szám hamarosan tovább fog növekedni, hiszen a közeljövőben edzőtáborba vonul, hogy az ejtőernyős válogatottal újabb versenyekre készüljön. Bízunk benne, hogy hamarosan arról számolhatunk be, túl van az ötezredik ugrásán is, épségben, egészségben, boldogságban. Gratulálunk!
elena
- Milyen rég is kezdted az ugrásokat, és milyen eredményeid vannak, amelyekre büszke vagy?
- 1992-ben kezdtem ejtőernyőzni, azaz már tizenhat éve rabja vagyok ennek a különleges sportnak és ma már nemcsak a polgári, hanem a katonai ejtőernyős válogatottnak is a tagja vagyok. Talán nem véletlen, hogy éppen az ejtőernyőzést választottam, hiszen családunkban nagy hagyománya van ennek a sportnak. Édesapám az 1960-1970-es években még az MHSZ keretein belül szervezte az ejtőernyős sport megalakulását Kalocsán, majd a kiskunfélegyházi repülőtéren, mint függetlenített ejtőernyős oktató tevékenykedett. Jelenleg gyémántkoszorús ejtőernyős sportoló, és 1002 ugrással rendelkezik. Természetesen édesanyám is az ejtőernyős sport megszállottja volt, neki 170 ugrása van. Legelső sikeremet még 1996-ban értem el, amikor az úgynevezett stílusugrásban ifjúsági nemzeti bajnok lettem, majd 1998-ban ifjúsági összetett magyar bajnok, sőt az év ifjúsági sportolója díjat is elnyertem. A számos eredményeim közül kiemelkedik, hogy a felnőtt magyar bajnok ejtőernyős csapat tagja voltam 2002-ben, 2004-ben és 2006-ban is.
A katonai ejtőernyőzéssel szintén 98-ban ismerkedett meg, amikor is szerződéses katonaként bevonultam a szolnoki alakulat jogelődjéhez a Bercsényi László felderítő-zászlóaljhoz. Akkor még ejtőernyős kiszolgáló beosztásban szolgáltam, később pedig ejtőernyős kiképző lettem. Jelenleg ejtőernyős beugró-oktató szakszolgálati engedéllyel rendelkezem, amely a legmagasabb fokozat a hadseregen belül. Beosztásomból adódóan természetesen az oktatás és a továbbképzés is a feladataim közé tartoznak, és büszke vagyok arra, hogy pályafutásom során már eddig is több száz emberrel szerettettem meg az ejtőernyőzést.
- Ki közölte veled az örömhírt, hogy a díjazottak között vagy, s mit éreztél?
- Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy én kapom a díjat. A jó hírt dr. Szeredi Péter kabinetfőnök közölte velem, s az első néhány napban fel sem fogtam, milyen megtiszteltetésben részesültem. Majd az alakulatom parancsnokától kaptam az utasítást, hogy március 10-én jelenjek meg a Honvédelmi Minisztériumban.
- Mit éreztél, amikor a miniszterrel álltál szemben? Nem izgultál?
- Amíg el nem érkezett a nemzeti ünnep napja, szorongtam, majd kicsit izgulva érkeztem meg a Művészetek Palotájába. Egészen addig ideges voltam, amíg ki nem szólítottak. Akkor viszont hihetetlen nyugalom áradt szét bennem és csak arra figyeltem, hogy maximálisan alakias legyek, s a katonai szabályoknak maradéktalanul eleget téve jelenjek meg a miniszterelnök előtt. Amikor pedig Gyurcsány Ferenc elismerő szavait intézte hozzám a honvédségnél megszokott Hazámat szolgálom! kijelentéssel válaszoltam. Úgy éreztem, ez méltó az ünnepélyes alkalomhoz.
- Biztosan nagyon büszkék rád a szüleid&
- Igen. A díj átvétele óta szinte folyamatosan csöng a telefonom. Családtagok, rokonok, barátok, kollégák gratulálnak ehhez a hatalmas elismeréshez. És természetesen az alakulatnál is büszkék rám a bajtársaim, hiszen nagy dolog, hogy a díjjal jutalmazott első katona éppen a Bercsényi László zászlóaljnál szolgál.
Levelezésünk során megtudom még, hogy jelenleg 4466 ugrása van, de ez a szám hamarosan tovább fog növekedni, hiszen a közeljövőben edzőtáborba vonul, hogy az ejtőernyős válogatottal újabb versenyekre készüljön. Bízunk benne, hogy hamarosan arról számolhatunk be, túl van az ötezredik ugrásán is, épségben, egészségben, boldogságban. Gratulálunk!
elena
Megosztás: