Kedvencekhez
Orbán: „Kalocsának van mivel sáfárkodnia!”
2008. március 06.,csütörtök 15:05 |
2008. február 27.-én Orbán Viktor a Fidesz elnöke egész napos programon vett részt Kecskeméten. A volt miniszterelnök a megyeszékhelyen megtekintette a Munkácsy kiállítást a Cifra Palotában, valamint a Megyei Kórházban találkozott az intézmény vezetőivel és orvosaival. A nap végén a városi sportcsarnokban megrendezésre kerülő nagygyűlésen több ezer ember előtt mondott beszédet a pártelnök, aki több országos és megyei média mellett a KaloHírek.hu hírportálnak is exkluzív interjút adott.
Megosztás:
- Elnök Úr! Mindjárt itt van március 9-e nem tudom megkerülni azt a kérdést, mit várnak Önök a népszavazástól, politikailag mit fog ez jelenteni az országnak?
- Azt javaslom, hogy akkor ne kerüljük meg, magam is azért vagyok itt, hogy erről beszéljek! Nézzük a legszegényebbek nézőpontjából! Azoknak az embereknek a sorsa szempontjából, akik ma a legnehezebben élnek Magyarországon könnyebbséget jelent majd a végeredmény, hiszen megszabadulnak a vizitdíjtól, a kórházi napidíjtól és a tandíjtól. Ma az üzenet világos, ha szegény vagy nem taníthatod a gyerekedet! Ezt üzeni a tandíj. Ezt most hatályon kívül helyezzük. A vizitdíj pedig azt üzeni, ha szegény vagy nincs esélyed, hogy meggyógyulj, ugyanis nem háromszáz forint a vizitdíj, az egyszeri alkalommal annyi. De ha az ember megbetegszik nem egyszer, hanem sajnos többször is el kell mennie vizsgálatra és ellátásra, és az többször 300 forint. Ugyan a milliárdosok azt mondják, hogy háromszáz forintocska, de ők nem ismerik a magyar valóságot, és nem tudják, miről beszélnek. A legszegényebbek megszabadulnak olyan terhektől, amelyek méltánytalanok, és amelyek könnyebbé teszik - már így, hogy nem léteznek majd - az életüket.
Azok számára, akiknek nem a szociális gond a legnyomasztóbb, hanem az a körülmény, hogy Magyarország a hazugság tengerében fuldoklik, hogy a hazugság politikája lassan körülölel bennünket, elragad, magával visz, azoknak az a jó hírem van, hogy a március 9-i döntés azt jelenti, hogy a hazugság politikájával sokra jutni Magyarországon nem lehet. Egy ideig a felszínen lehet vele maradni, „királykodni” is lehet egy kicsit, de aztán eljön az igazság pillanata, a nép megtalálja a megfelelő eszközt - ilyen a népszavazás -, és véget vet a hazugság politikájának. És utána, ha egy politikus nem akarja, hogy az örökké való vesszőfutás, kudarc és bukás legyen osztályrésze, akkor tudomásul kell venni az emberek véleményét, nem hagyhatja figyelmen kívül az emberek álláspontját.
Azoknak, akik a demokráciába is szoktak gondolkodni, nagyobb összefüggésben is szeretik értelmezni az életüket, azoknak azt szeretném üzenni, hogy meg fogja változtatni március 9-e a magyar demokrácia természetét. Arra szoktatták rá a magyart az elmúlt 20 évben, hogy a demokráciához annyi köze van, hogy négyévente egyszer elmehet választani, vagy eltalálja a helyes választ, vagy nem, és ha nem akkor négy év múlva korrigálhat, de addig tűrjön, fogja be a száját. Nincs mód, hogy befolyásolja egy kormány működését. Március 9.-én azt fogjuk világossá tenni, hogy van közünk a saját életünkhöz, két választás között is van élet, és ha annak fontos kérdései kerülnek napirendre, akkor megvan a mód és az eszköz, hogy azokba beleszóljunk. Sőt, ha a kormány döntései nehéz helyzetbe sodornak bennünket, akkor azokat el is tudjuk törölni, meg is tudjuk változtatni, tehát a demokrácia ünnepe és megerősödése is lesz reményeim szerint március 9-e.
- Az ellenfelei gyakran vádolják azzal, hogy ameddig kormányon voltak Önök is ígértek egészségügyi reformokat, azonban ezekből mégsem lett semmi, ezt hogyan kommentálná?
- Az igazmondás nem erőssége a szocialistáknak, amit fájlalok, mert tisztességesebben és értelmesebben lehetne beszélni, ha nem állandóan hazugságokkal hozakodnának elő. Lehet bírálni a polgári kormány egészségpolitikáját, bár akkor nem haltak meg emberek, azért mert zűrzavart és káoszt idézett elő a miniszter az egészségügybe, akkor még nem jutottak kórházak pénzügyi csődbe a rossz reformok miatt, akkor még az emberek tudták melyik orvoshoz, melyik kórházhoz kell fordulniuk ha betegek, átlátható rend volt a magyar egészségügybe, de ennek ellenére a bírálat, a kritikai észrevétel mindig lehet jogos. Persze van akinek sok, van, akinek kevés.
A mi egészségpolitikánk azt hozta magával, hogy a háziorvosoknak a praxisát magánosítottuk, megteremtettük a háziorvosok működéséhez szükséges pénzügyi feltételeket, - a háziorvosok tudják, miről beszélek - gazdasági szempontból értelmezhető állapotba hoztuk a működésüket, a fogmegtartó kezeléseket ingyenessé tettük, mert korábban azokért fizetni kellett, csak a foghúzás volt ingyen - azért is néztünk ki úgy, ahogy kinéztünk azokban az években - ezt megváltoztattuk. Konszolidáltuk a kórházakat, számos nagy értékű fejlesztést hajtottuk végre az ország számos vidéki kórházában, mi építettünk és nem romboltunk. Van, akinek a reform, rombolást jelent. Ez nem volt 1998 és 2002 közt, mi építettük az országot és az egészségügyet.
- Az egészségügyi reformnak van-e olyan része, amellyel Önök is egyetértenek?
- Hiába ért egyet az ember egy dolog egy részével, ha az önmagában rossz. A probléma az iránnyal van, az egészségügyi reform azért elhibázott, mert nem vonja be az orvosokat, az orvosi kamarát, senkit sem akar meghallgatni, mindenkinél okosabbnak képzeli magát mindenkit csak meg- és legyőzni akar, de senkit sem akar bevonni sem a dolgok megvitatásába sem a dolgok eldöntésébe. Márpedig a szakmai csoportok véleménye, részvétele, hozzájárulása nélkül sem a gazdaságban, sem az oktatásban, sem az egészségügyben soha semmilyen átalakítás nem vezethet sikerre.
Másfelől rossz irányban ülnek a lovon az egészségpolitika irányítói, ők akkor gondolják hatékonynak az egészségügyet, ha minél kevesebbet kell rákölteni. Én meg akkor gondolom hatékonynak a magyar egészségügyet, ha minél több embert gyógyít meg. Ez egy alapvető irányultságbeli különbség. A hatékonyságot az egészségügyben nem pénzzel mérik, hanem meggyógyított emberekkel, illetve megelőzött betegségekben.
- Ön évértékelő beszédét úgy kezdte, hogy most nem a rossz dolgokról szeretne beszélni, hanem a jókról. Ez fog jelenteni valamiféle változást a Fidesz kommunikációjában?
- A politikusok, egy párt, az ország-vezetők, ahogy ön mondja kommunikációja, én azt mondanám inkább beszédmódja, az nem egyéni elhatározásokon múlik. A mi munkánknak egetlen értelme van, a mi erőnket az emberek érdekének szolgálatába állítsuk és segítsünk nekik, ott ahol lehet. A Fidesz nem ideológiát, nem politikai elméletet állít a munkája középpontjába, hanem az emberek életét, azt a kérdést teszi föl, hogy hogyan akarnak élni, együtt élni az emberek és mi mit tudunk tenni annak érdekében hogy ebben segíthessük őket.
A mi beszédmódunk mindig ahhoz igazodik, ami az ország érdeke, amire az országnak szüksége van. Ma azt látom, hogy abban teljes egyetértés alakult ki Magyarországon, hogy ami van, az tarthatatlan. A dolgok így nem mehetnek tovább, elegük van a hazugságból, a mesékből, a gorombaságokból, de azzal, hogy nemet mondunk még nem jutottunk sehova. Az, aki nem tesz semmit, az legfeljebb nem fárad el, de ott marad ahol éppen tartott. Az emberek ennél többet várnak. Azt várják, hogy ne csak a mindannyiunk által ismert rosszat nevesítsük, hanem beszéljünk arról is, hogy lesz a jövő, hogyan fogunk kikecmeregni, kievickélni ebből a helyzetből, merre van a kiút, és ők mit tehetnek annak érdekében, hogy egy másik ország vezetést segítve közösen kitaláljunk a szorult helyzetből.
- Ön, mint volt miniszterelnök, hogyan ítélné meg a jelenlegi kormány vidékpolitikáját, milyen hatással lehet ez Kalocsára és a vonzáskörzetében lévő falvakra?
- A kormány nem rejti véka alá, hogy egyáltalán nem szereti a magyar vidéket. Kifejezetten vidékellenes kormányzás folyik ma Magyarországon. A mezőgazdaságot sem szeretik, a mezőgazdaságra épülő létformát sem, a falut pedig középkorias maradványnak tekintik, erről a szakértőik időnként kendőzetlenül brutális és bántó őszinteséggel szoktak fogalmazni. Azt gondolják, hogy a modern élet a városi élettel azonos. Én meg azt gondolom, hogy Nyugat-Európát, ha valaki nyitott szemmel járja, akkor láthatja, hogy minőségi életet igazán vidéken lehet élni. Az egy megőrzendő létforma. Ott rengeteg a dolgozni akaró ember, sok a helyi adottság, amelyet semmi központba vezényelt szürke egyneműsítés nem pótolhat. A vidék ízei, hangulata, a vidéki emberek sajátos vonásai megőrzendő dolgok, azok adják az ország gazdagságát. Mi ezért mindig is vidék pártiak voltunk és a vidék számára óriási fordulatot hozhat egy polgári kormány megalakulása, mint ahogy óriási fordulatot hozott 1998-ban is, hogy a dogmatikus, ideologikus, csak városokat látó szocialista gondolkodás helyett végre vidékpárti kormánykoalíció alakult Magyarországon, büszke vagyok rá, hogy azt a kormányt én alakíthattam, és én vezethettem.
- Elnök Úr! Ön szerint mivel magyarázható az, hogy egy olyan jelentős történelmi múltú 1000 éves városban, mint Kalocsa, a rendszerváltás óta az SZDSZ tud hatalmon maradni, de ezt a kérdést akár feltehetném a fővárosra vonatkozóan is, hiszen ez az a két város az országba ahol az SZDSZ van hatalmon?
- Nehéz kérdés, amit nekem szegezett! Nyilván lehet találni történeti, szociológai és társadalmi-lélektani bonyolult és tudományos magyarázatot a „kalocsai fenomén” jelenségére, de én azt gondolom, hogy ezt a kalocsai embereknek maguknak kell megválaszolni, a városvezetést mégis csak ők maguk választják. Ők tudják, hogy miért húzzák be állandóan oda az ikszet, miért oda adják a támogatásukat, ahová adják. Én azt nem tartanám önmagában bajnak, ha SZDSZ-es vezetése van Kalocsának, - bár a kalapomat sem dobálnám tőle az égig – ez is a kalocsaiaknak a dolga, nekik kell eldönteni, hogy mi a jó és rossz városvezetés.
Nem a pártszín az érdekes, hanem az, hogy közben van-e siker, ment-e előre a város! Kalocsa kitört-e a hosszú időn keresztül tartó elszigeteltségéből, visszanyerte-e kapcsolatát a világgal, vannak-e új munkahelyek, föllélegezhet-e a város, van-e új kulturális lehelet, a fiatalok keresik-e a visszatérés lehetőségét, vagy inkább menekülnek a városból? Kalocsának van mivel sáfárkodnia! A múlt rendkívül fontos dolog! Kulturális értéket jelent, nincs Magyarország Kalocsa nélkül, kalocsai érsekség nélkül nincs magyar történelem. Ráadásul szerencsés helyen is találhatóak, szemben azzal, hogy a szocialista rendszerben inkább elszigetelni próbálták önöket. Van gasztronómiájuk, van hungarikumuk, van miből főzniük. Az, hogy a jó receptet megtalálják azonban nem egy felcsúti legény dolga, mint magam is volnék, hanem inkább a Kalocsán élő polgároké.
Dávid Edit
- Azt javaslom, hogy akkor ne kerüljük meg, magam is azért vagyok itt, hogy erről beszéljek! Nézzük a legszegényebbek nézőpontjából! Azoknak az embereknek a sorsa szempontjából, akik ma a legnehezebben élnek Magyarországon könnyebbséget jelent majd a végeredmény, hiszen megszabadulnak a vizitdíjtól, a kórházi napidíjtól és a tandíjtól. Ma az üzenet világos, ha szegény vagy nem taníthatod a gyerekedet! Ezt üzeni a tandíj. Ezt most hatályon kívül helyezzük. A vizitdíj pedig azt üzeni, ha szegény vagy nincs esélyed, hogy meggyógyulj, ugyanis nem háromszáz forint a vizitdíj, az egyszeri alkalommal annyi. De ha az ember megbetegszik nem egyszer, hanem sajnos többször is el kell mennie vizsgálatra és ellátásra, és az többször 300 forint. Ugyan a milliárdosok azt mondják, hogy háromszáz forintocska, de ők nem ismerik a magyar valóságot, és nem tudják, miről beszélnek. A legszegényebbek megszabadulnak olyan terhektől, amelyek méltánytalanok, és amelyek könnyebbé teszik - már így, hogy nem léteznek majd - az életüket.
Azok számára, akiknek nem a szociális gond a legnyomasztóbb, hanem az a körülmény, hogy Magyarország a hazugság tengerében fuldoklik, hogy a hazugság politikája lassan körülölel bennünket, elragad, magával visz, azoknak az a jó hírem van, hogy a március 9-i döntés azt jelenti, hogy a hazugság politikájával sokra jutni Magyarországon nem lehet. Egy ideig a felszínen lehet vele maradni, „királykodni” is lehet egy kicsit, de aztán eljön az igazság pillanata, a nép megtalálja a megfelelő eszközt - ilyen a népszavazás -, és véget vet a hazugság politikájának. És utána, ha egy politikus nem akarja, hogy az örökké való vesszőfutás, kudarc és bukás legyen osztályrésze, akkor tudomásul kell venni az emberek véleményét, nem hagyhatja figyelmen kívül az emberek álláspontját.
Azoknak, akik a demokráciába is szoktak gondolkodni, nagyobb összefüggésben is szeretik értelmezni az életüket, azoknak azt szeretném üzenni, hogy meg fogja változtatni március 9-e a magyar demokrácia természetét. Arra szoktatták rá a magyart az elmúlt 20 évben, hogy a demokráciához annyi köze van, hogy négyévente egyszer elmehet választani, vagy eltalálja a helyes választ, vagy nem, és ha nem akkor négy év múlva korrigálhat, de addig tűrjön, fogja be a száját. Nincs mód, hogy befolyásolja egy kormány működését. Március 9.-én azt fogjuk világossá tenni, hogy van közünk a saját életünkhöz, két választás között is van élet, és ha annak fontos kérdései kerülnek napirendre, akkor megvan a mód és az eszköz, hogy azokba beleszóljunk. Sőt, ha a kormány döntései nehéz helyzetbe sodornak bennünket, akkor azokat el is tudjuk törölni, meg is tudjuk változtatni, tehát a demokrácia ünnepe és megerősödése is lesz reményeim szerint március 9-e.
- Az ellenfelei gyakran vádolják azzal, hogy ameddig kormányon voltak Önök is ígértek egészségügyi reformokat, azonban ezekből mégsem lett semmi, ezt hogyan kommentálná?
- Az igazmondás nem erőssége a szocialistáknak, amit fájlalok, mert tisztességesebben és értelmesebben lehetne beszélni, ha nem állandóan hazugságokkal hozakodnának elő. Lehet bírálni a polgári kormány egészségpolitikáját, bár akkor nem haltak meg emberek, azért mert zűrzavart és káoszt idézett elő a miniszter az egészségügybe, akkor még nem jutottak kórházak pénzügyi csődbe a rossz reformok miatt, akkor még az emberek tudták melyik orvoshoz, melyik kórházhoz kell fordulniuk ha betegek, átlátható rend volt a magyar egészségügybe, de ennek ellenére a bírálat, a kritikai észrevétel mindig lehet jogos. Persze van akinek sok, van, akinek kevés.
A mi egészségpolitikánk azt hozta magával, hogy a háziorvosoknak a praxisát magánosítottuk, megteremtettük a háziorvosok működéséhez szükséges pénzügyi feltételeket, - a háziorvosok tudják, miről beszélek - gazdasági szempontból értelmezhető állapotba hoztuk a működésüket, a fogmegtartó kezeléseket ingyenessé tettük, mert korábban azokért fizetni kellett, csak a foghúzás volt ingyen - azért is néztünk ki úgy, ahogy kinéztünk azokban az években - ezt megváltoztattuk. Konszolidáltuk a kórházakat, számos nagy értékű fejlesztést hajtottuk végre az ország számos vidéki kórházában, mi építettünk és nem romboltunk. Van, akinek a reform, rombolást jelent. Ez nem volt 1998 és 2002 közt, mi építettük az országot és az egészségügyet.
- Az egészségügyi reformnak van-e olyan része, amellyel Önök is egyetértenek?
- Hiába ért egyet az ember egy dolog egy részével, ha az önmagában rossz. A probléma az iránnyal van, az egészségügyi reform azért elhibázott, mert nem vonja be az orvosokat, az orvosi kamarát, senkit sem akar meghallgatni, mindenkinél okosabbnak képzeli magát mindenkit csak meg- és legyőzni akar, de senkit sem akar bevonni sem a dolgok megvitatásába sem a dolgok eldöntésébe. Márpedig a szakmai csoportok véleménye, részvétele, hozzájárulása nélkül sem a gazdaságban, sem az oktatásban, sem az egészségügyben soha semmilyen átalakítás nem vezethet sikerre.
Másfelől rossz irányban ülnek a lovon az egészségpolitika irányítói, ők akkor gondolják hatékonynak az egészségügyet, ha minél kevesebbet kell rákölteni. Én meg akkor gondolom hatékonynak a magyar egészségügyet, ha minél több embert gyógyít meg. Ez egy alapvető irányultságbeli különbség. A hatékonyságot az egészségügyben nem pénzzel mérik, hanem meggyógyított emberekkel, illetve megelőzött betegségekben.
- Ön évértékelő beszédét úgy kezdte, hogy most nem a rossz dolgokról szeretne beszélni, hanem a jókról. Ez fog jelenteni valamiféle változást a Fidesz kommunikációjában?
- A politikusok, egy párt, az ország-vezetők, ahogy ön mondja kommunikációja, én azt mondanám inkább beszédmódja, az nem egyéni elhatározásokon múlik. A mi munkánknak egetlen értelme van, a mi erőnket az emberek érdekének szolgálatába állítsuk és segítsünk nekik, ott ahol lehet. A Fidesz nem ideológiát, nem politikai elméletet állít a munkája középpontjába, hanem az emberek életét, azt a kérdést teszi föl, hogy hogyan akarnak élni, együtt élni az emberek és mi mit tudunk tenni annak érdekében hogy ebben segíthessük őket.
A mi beszédmódunk mindig ahhoz igazodik, ami az ország érdeke, amire az országnak szüksége van. Ma azt látom, hogy abban teljes egyetértés alakult ki Magyarországon, hogy ami van, az tarthatatlan. A dolgok így nem mehetnek tovább, elegük van a hazugságból, a mesékből, a gorombaságokból, de azzal, hogy nemet mondunk még nem jutottunk sehova. Az, aki nem tesz semmit, az legfeljebb nem fárad el, de ott marad ahol éppen tartott. Az emberek ennél többet várnak. Azt várják, hogy ne csak a mindannyiunk által ismert rosszat nevesítsük, hanem beszéljünk arról is, hogy lesz a jövő, hogyan fogunk kikecmeregni, kievickélni ebből a helyzetből, merre van a kiút, és ők mit tehetnek annak érdekében, hogy egy másik ország vezetést segítve közösen kitaláljunk a szorult helyzetből.
- Ön, mint volt miniszterelnök, hogyan ítélné meg a jelenlegi kormány vidékpolitikáját, milyen hatással lehet ez Kalocsára és a vonzáskörzetében lévő falvakra?
- A kormány nem rejti véka alá, hogy egyáltalán nem szereti a magyar vidéket. Kifejezetten vidékellenes kormányzás folyik ma Magyarországon. A mezőgazdaságot sem szeretik, a mezőgazdaságra épülő létformát sem, a falut pedig középkorias maradványnak tekintik, erről a szakértőik időnként kendőzetlenül brutális és bántó őszinteséggel szoktak fogalmazni. Azt gondolják, hogy a modern élet a városi élettel azonos. Én meg azt gondolom, hogy Nyugat-Európát, ha valaki nyitott szemmel járja, akkor láthatja, hogy minőségi életet igazán vidéken lehet élni. Az egy megőrzendő létforma. Ott rengeteg a dolgozni akaró ember, sok a helyi adottság, amelyet semmi központba vezényelt szürke egyneműsítés nem pótolhat. A vidék ízei, hangulata, a vidéki emberek sajátos vonásai megőrzendő dolgok, azok adják az ország gazdagságát. Mi ezért mindig is vidék pártiak voltunk és a vidék számára óriási fordulatot hozhat egy polgári kormány megalakulása, mint ahogy óriási fordulatot hozott 1998-ban is, hogy a dogmatikus, ideologikus, csak városokat látó szocialista gondolkodás helyett végre vidékpárti kormánykoalíció alakult Magyarországon, büszke vagyok rá, hogy azt a kormányt én alakíthattam, és én vezethettem.
- Elnök Úr! Ön szerint mivel magyarázható az, hogy egy olyan jelentős történelmi múltú 1000 éves városban, mint Kalocsa, a rendszerváltás óta az SZDSZ tud hatalmon maradni, de ezt a kérdést akár feltehetném a fővárosra vonatkozóan is, hiszen ez az a két város az országba ahol az SZDSZ van hatalmon?
- Nehéz kérdés, amit nekem szegezett! Nyilván lehet találni történeti, szociológai és társadalmi-lélektani bonyolult és tudományos magyarázatot a „kalocsai fenomén” jelenségére, de én azt gondolom, hogy ezt a kalocsai embereknek maguknak kell megválaszolni, a városvezetést mégis csak ők maguk választják. Ők tudják, hogy miért húzzák be állandóan oda az ikszet, miért oda adják a támogatásukat, ahová adják. Én azt nem tartanám önmagában bajnak, ha SZDSZ-es vezetése van Kalocsának, - bár a kalapomat sem dobálnám tőle az égig – ez is a kalocsaiaknak a dolga, nekik kell eldönteni, hogy mi a jó és rossz városvezetés.
Nem a pártszín az érdekes, hanem az, hogy közben van-e siker, ment-e előre a város! Kalocsa kitört-e a hosszú időn keresztül tartó elszigeteltségéből, visszanyerte-e kapcsolatát a világgal, vannak-e új munkahelyek, föllélegezhet-e a város, van-e új kulturális lehelet, a fiatalok keresik-e a visszatérés lehetőségét, vagy inkább menekülnek a városból? Kalocsának van mivel sáfárkodnia! A múlt rendkívül fontos dolog! Kulturális értéket jelent, nincs Magyarország Kalocsa nélkül, kalocsai érsekség nélkül nincs magyar történelem. Ráadásul szerencsés helyen is találhatóak, szemben azzal, hogy a szocialista rendszerben inkább elszigetelni próbálták önöket. Van gasztronómiájuk, van hungarikumuk, van miből főzniük. Az, hogy a jó receptet megtalálják azonban nem egy felcsúti legény dolga, mint magam is volnék, hanem inkább a Kalocsán élő polgároké.
Dávid Edit
Megosztás:
