Hétfőn kora este mintegy ötven-hatvan ember gyűlt össze az 56-osok terén, a régi postával szemben a 18 órakor kezdődő megemlékezésre, amelyen a kommunista diktatúra áldozatai tiszteletére gyertyát, mécsest és fáklyát gyújtottak az emlékezni vágyók.
A megemlékezés csendes és békés volt, együtt hallgatott idős és apró gyerek, együtt gyújtották meg a gyertyáikat a különböző kisebbségi önkormányzatok tagjai, a helyi lakosok és vidékről érkezett megemlékezők. Mint azt Túri Tibor önkormányzati képviselő is elmondta, nem gondoltuk volna 20 esztendővel ezelőtt, hogy egy lebomló, megszűnő rendszer, a kommunizmus áldozatairól valamikor is az év egy-egy adott napján méltósággal megemlékezzünk. Szerencsénkre ma ezt megtehetjük. Senki nem tudja arra a magyarázatot, hogy miért változhatott olyanná a világ, hogy a földgolyó egyharmadát elárasztotta, fogságban tartotta egy rendszer, amely első pillanattól azt hirdette magáról: gyilkolni fog. Mégis megtörtént. Ma amikor hivatalosan városunkban semmilyen rendezvénnyel nem emlékeztek meg ezekre az elhunyt emberekre, véssük jól emlékezetünkbe, hogy egyszer véget ér az ember önistenítése, egyszer befejeződik, amit a bűneset óta hordoz magával az ember, mint gyógyíthatatlan betegséget, amelybe újra meg újra visszaesik, hogy a másik istene akarjon lenni. De egyszer majd lesz olyan idő, amikor elég lesz az embernek, hogy ember. És nem kell azt éreznie, hogy a másik istenévé kell lennie akár oly módon is, hogy feláldozza a másikat. S ebben bizonyosak lehetünk.
Az elhangzott szívhez szóló szavak után egyetlen dal hangzott el, ez pedig a Himnusz volt. Mi megtettük. Emlékeztünk. És Önök?
elena
Az elhangzott szívhez szóló szavak után egyetlen dal hangzott el, ez pedig a Himnusz volt. Mi megtettük. Emlékeztünk. És Önök?
elena