Kedvencekhez
Oktatóval érdemes csak kezdeni
2008. február 02.,szombat 12:22 |
Javában tart a síszezon, a hó szerelmesei ilyenkor évről-évre elözönlik a hazai, illetve környékbeli országok sípályáit. Mára sok család életében a síelés nem számít luxusnak, sőt egyre többen hódolnak a legnépszerűbb téli sportnak. Sajnos az alföldi rónaságon nehéz lenne sí leckéket venni, de nem kell ahhoz több száz kilométert utaznunk, hogy használható sípályára bukkanjunk, hiszen Paks mellett Dunakömlőn található az Atomerőmű sípályája, amely jó adottságokkal, világítással és felvonóval is rendelkezik, tudtam meg Farkas Endrétől, aki nemcsak űzi, hanem oktatja is ezt a közkedvelt sportot. Nemcsak a pályákról, jó sí helyekről, hanem magáról a sízésről, a tanulásról, a kezdeti nehézségekről, az oktatásról is beszélgettünk.
Megosztás:
- Mint síoktató milyen gyakorlati tanácsokkal látnál el egy kezdőt, akinek még életében nem volt síléc a lábán?
- Nagyon sok dolog van, amely bár apróságnak tűnik, mégis érdemes odafigyelni rá. Ha valaki először csatol sílécet a lábára, akkor a síeléshez mindenképpen vegye igénybe oktató segítségét is, így nem fárad el annyira az ember és elkerüli azokat a tartás és egyensúlyhibákat, amelyeket később nagyon nehéz levetkőzni. Ezek a hibák gyakran megnehezítik és megkeserítik a sízést a későbbiekben. Ha oktató segítségét veszi valaki igénybe úgyis mindent az alapoktól kell elkezdeni, csak ilyenkor ez már sokkal nehezebb.
Először érdemesebb a felszerelést csak bérelni, hiszen mindenki a síelés közben érzi azt, hogy jól tart-e a cipő, kényelmes-e a ruha. A sílécekből rengeteg fajta van, mindenkinek más-más léccel könnyebb csúszni. A kezdőknek nem érdemes a profi felszerelést megvásárolnia, hiszen számukra az még kezelhetetlen, nekik puhább, kezelhetőbb felszerelés kell. Gyakran a síléc nem megfelelő megválasztásából adódnak azok a negatív élmények, amely után elmegy az ember kedve az egésztől. Ha kölcsönözzük a felszerelést, akkor akár minden nap másféle sporteszközt kérhetünk így kiderül nekünk melyik is az igazán jó. Mindig azt tanácsolom, hogy az első pár alkalommal mindenki bérelje a felszerelést, hiszen ha valaki komolyan veszi ezt a sportot úgyis vásárol magának saját felszerelést, de akkor legalább már tudja, hogy milyet érdemes vennie.
Igaz a síeléshez nem kell feltétlen sportmúlttal rendelkezni az embernek, de aki még életében nem sportolt, annak nagyon nehéz lesz a síelés is. Az izomláz a sízés természetes velejárója, hiszen olyan izmokat veszünk a sportolás alatt igénybe, amelyeket a mindennapi életben nem használunk. Előnyben van az, aki kerékpározik vagy fut, hiszen ehhez a sporthoz a lábnak kell erősnek lenni, de annak is könnyebben megy a tanulás, aki görkorcsolyázik vagy gördeszkázik, hiszen ezek a mozdulatok hasonlítanak leginkább a sízéshez. A vitálkapacitás szempontjából azonban minden sport jó, így aki rendszeresen, sportszerűen csinál valamit könnyebb lesz ez a sport is, hiszen rendelkezik kellő fizikai erőnléttel.
Külföldi utazás esetén érdemes az utazási irodánál utánajárni, hogy van-e kihelyezett síoktató és az adott helyen van-e megfelelő tanulópálya, amely nem túl hosszú, és nem meredek és széles. Legtöbbször a tanulópálya végén ellenlejtő van kialakítva, amely biztonságérzetet ad a kezdőnek. Sajnos sok helyen csak ráfogják a pályára, hogy kezdő, és csak abban különbözik a profitól, hogy itt csak a kezdők bukdácsolnak a meredek és keskeny pályán, amelyen számukra szinte lehetetlen lejönni. Sajnos ilyenkor többeknek elmegy a kedve a síeléstől, hiszen úgy érzik hogyha a kezdőpálya is ilyen nehéz, akkor milyen lehet a haladó? A kezdőt pedig sok minden zavarja. Gondoljunk csak bele, hirtelen másfél méter lesz a 30 cm-es lábból, kemény a bakancs, nem lehet benne rendesen mozogni, és ráadásul a felvonót sem tudja mindenki elsőre használni és persze úgy érezzük, hogy mindenkinek megy csak nekünk nem. Ezért is jó, ha mindjárt az elején szakembertől kérünk segítséget. A Síoktatók Magyarországi Szövetségének honlapján megtalálhatóak a regisztrált síoktatók, így akár magánoktatóval is el lehet menni síelni, igaz ez főként nagyobb, baráti társaságoknak éri meg.
- Hány éves kortól érdemes elkezdeni ezt a sportot, van-e egyáltalán felső korhatár?
- Mint oktató azt mondom, hogy 4 éves kortól, amikor már nem ápolgatni kell a gyermeket, hanem 20 percig fenn lehet tartani a figyelmét már elkezdhető az oktatás. Jó, ha a gyerekek is csoportban kezdenek tanulni, hiszen akkor kevesebb a nyafogás. A gyerekeket nagyon jó és könnyű tanítani, hiszen nem kell neki mindent elmagyarázni, mert ők még utánoznak, nem érdekli őket, hogy kanyarívben hogyan hatnak az erők. Játékos formában tanulnak, ha azt mondom egy gyereknek, csinálj úgy, mint a nyuszi, vagy legyél repülő, elsőre megértik, mit kell tennie.
Felső korhatár szerintem nincs. Édesapám is 40 évesen kezdte, most már 67 éves, de még amikor teheti mindig felcsatolja a léceket! Ez egy különleges sport, a hegyekbe friss levegőn, gyönyörű környezetben mozoghat az ember. Nem kell ahhoz profinak lenni, hogy valaki élvezze a síelést, mert ha csak egy kicsit is megtanulod, akkor élvezetessé válik.
Dávid Edit
- Nagyon sok dolog van, amely bár apróságnak tűnik, mégis érdemes odafigyelni rá. Ha valaki először csatol sílécet a lábára, akkor a síeléshez mindenképpen vegye igénybe oktató segítségét is, így nem fárad el annyira az ember és elkerüli azokat a tartás és egyensúlyhibákat, amelyeket később nagyon nehéz levetkőzni. Ezek a hibák gyakran megnehezítik és megkeserítik a sízést a későbbiekben. Ha oktató segítségét veszi valaki igénybe úgyis mindent az alapoktól kell elkezdeni, csak ilyenkor ez már sokkal nehezebb.
Először érdemesebb a felszerelést csak bérelni, hiszen mindenki a síelés közben érzi azt, hogy jól tart-e a cipő, kényelmes-e a ruha. A sílécekből rengeteg fajta van, mindenkinek más-más léccel könnyebb csúszni. A kezdőknek nem érdemes a profi felszerelést megvásárolnia, hiszen számukra az még kezelhetetlen, nekik puhább, kezelhetőbb felszerelés kell. Gyakran a síléc nem megfelelő megválasztásából adódnak azok a negatív élmények, amely után elmegy az ember kedve az egésztől. Ha kölcsönözzük a felszerelést, akkor akár minden nap másféle sporteszközt kérhetünk így kiderül nekünk melyik is az igazán jó. Mindig azt tanácsolom, hogy az első pár alkalommal mindenki bérelje a felszerelést, hiszen ha valaki komolyan veszi ezt a sportot úgyis vásárol magának saját felszerelést, de akkor legalább már tudja, hogy milyet érdemes vennie.
Igaz a síeléshez nem kell feltétlen sportmúlttal rendelkezni az embernek, de aki még életében nem sportolt, annak nagyon nehéz lesz a síelés is. Az izomláz a sízés természetes velejárója, hiszen olyan izmokat veszünk a sportolás alatt igénybe, amelyeket a mindennapi életben nem használunk. Előnyben van az, aki kerékpározik vagy fut, hiszen ehhez a sporthoz a lábnak kell erősnek lenni, de annak is könnyebben megy a tanulás, aki görkorcsolyázik vagy gördeszkázik, hiszen ezek a mozdulatok hasonlítanak leginkább a sízéshez. A vitálkapacitás szempontjából azonban minden sport jó, így aki rendszeresen, sportszerűen csinál valamit könnyebb lesz ez a sport is, hiszen rendelkezik kellő fizikai erőnléttel.
Külföldi utazás esetén érdemes az utazási irodánál utánajárni, hogy van-e kihelyezett síoktató és az adott helyen van-e megfelelő tanulópálya, amely nem túl hosszú, és nem meredek és széles. Legtöbbször a tanulópálya végén ellenlejtő van kialakítva, amely biztonságérzetet ad a kezdőnek. Sajnos sok helyen csak ráfogják a pályára, hogy kezdő, és csak abban különbözik a profitól, hogy itt csak a kezdők bukdácsolnak a meredek és keskeny pályán, amelyen számukra szinte lehetetlen lejönni. Sajnos ilyenkor többeknek elmegy a kedve a síeléstől, hiszen úgy érzik hogyha a kezdőpálya is ilyen nehéz, akkor milyen lehet a haladó? A kezdőt pedig sok minden zavarja. Gondoljunk csak bele, hirtelen másfél méter lesz a 30 cm-es lábból, kemény a bakancs, nem lehet benne rendesen mozogni, és ráadásul a felvonót sem tudja mindenki elsőre használni és persze úgy érezzük, hogy mindenkinek megy csak nekünk nem. Ezért is jó, ha mindjárt az elején szakembertől kérünk segítséget. A Síoktatók Magyarországi Szövetségének honlapján megtalálhatóak a regisztrált síoktatók, így akár magánoktatóval is el lehet menni síelni, igaz ez főként nagyobb, baráti társaságoknak éri meg.
- Hány éves kortól érdemes elkezdeni ezt a sportot, van-e egyáltalán felső korhatár?
- Mint oktató azt mondom, hogy 4 éves kortól, amikor már nem ápolgatni kell a gyermeket, hanem 20 percig fenn lehet tartani a figyelmét már elkezdhető az oktatás. Jó, ha a gyerekek is csoportban kezdenek tanulni, hiszen akkor kevesebb a nyafogás. A gyerekeket nagyon jó és könnyű tanítani, hiszen nem kell neki mindent elmagyarázni, mert ők még utánoznak, nem érdekli őket, hogy kanyarívben hogyan hatnak az erők. Játékos formában tanulnak, ha azt mondom egy gyereknek, csinálj úgy, mint a nyuszi, vagy legyél repülő, elsőre megértik, mit kell tennie.
Felső korhatár szerintem nincs. Édesapám is 40 évesen kezdte, most már 67 éves, de még amikor teheti mindig felcsatolja a léceket! Ez egy különleges sport, a hegyekbe friss levegőn, gyönyörű környezetben mozoghat az ember. Nem kell ahhoz profinak lenni, hogy valaki élvezze a síelést, mert ha csak egy kicsit is megtanulod, akkor élvezetessé válik.
Dávid Edit
Megosztás: