Kedvencekhez
Ez már nem gyerekjáték…!
2008. február 01.,péntek 18:12 |
A Gém utcai lakótelep lakóközösségének kezdeményezésére a kalocsai S.O.S. Innovációs Információs Egyesület pályázatot nyújtott be az Ökotrás Alapítványhoz, hogy a Zöldövezet Program keretében parkosítással biztonságosabbá és szebbé tegyék játszóterüket. A pályázat az első körön, az úgynevezett ötlet pályázaton túljutott, jelenleg a terület tulajdonosának, Török Gusztáv Andor polgármesternek az aláírására van szükség ahhoz, hogy a fejlesztések megvalósuljanak. A polgármester a 242 lakos által aláírt kérelem ellenére sem volt hajlandó aláírni a nyilatkozatot.
Megosztás:
A Gém utcai lakótelep lakóközösségének kezdeményezésére a kalocsai S.O.S. Innovációs Információs Egyesület pályázatot nyújtott be az Ökotrás Alapítványhoz, hogy a Zöldövezet Program keretében parkosítással biztonságosabbá és szebbé tegyék játszóterüket. A pályázat az első körön, az úgynevezett „ötlet pályázaton” túljutott, hiszen az Ökotárs szakemberei érdemesnek találták a kezdeményezést arra, hogy támogassák, főként azért mert a játszóteret a parkoló autóktól és a forgalmas úttól nem védi semmi – nyilatkozta lapunknak a program felelőse.
A folytatáshoz arra lenne szükség, hogy a terület tulajdonosa, Török Gusztáv Andor polgármester aláírja azon nyilatkozatot, melyben hozzájárul ahhoz, hogy a játszótéren a pályázatban leírt fejlesztések megvalósulhat. A szülők kérését elutasította, ugyanígy választott képviselőjük, Varga Nelli kérésére sem volt hajlandó aláírni a nyilatkozatot. A lakóközösség ismételten levelet írt a polgármesternek, amelyben arra kérték támogassa kezdeményezésüket. A levelet 242 lakó írta alá, az eredmény azonban még várat magára.
Az ügy előzményeiről kérdeztük Varga Nelli önkormányzati képviselőt (Fidesz).
- Mióta kíséri figyelemmel az eseményeket? Megtudhatjuk, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet?
- Kezdjük az elejéről. A Gém utcai lakótelepen régi problémával állunk szemben, már ami a balesetmentesítést illeti. A város jóvoltából 2006 őszén az európai uniós szabványoknak is megfelelő fajátékokat helyeztek el. Így a terület jelentősen megnövekedett, ám továbbra is maradt két probléma. Az egyik, hogy a játszóteret a forgalmas úttól csupán a parkoló autók választják el, amely elég balesetveszélyes. A másik a szökőkút, ami szintén balesetek forrása lehet. Gondoljunk bele, mi van, ha valamelyik gyermek beleesik a vízbe. Természetesen tudom, hogy a problémák megoldása pénzbe kerül, és ehhez forrást kell találni. A városi kasszát nem lehet tovább terhelni, hiszen van így is elég gondja a város vezetőségének. Ezért pályázati megoldáson kell gondolkodni.
- Ha jól tudom, találtak megfelelő forrást?
- Igen! A MOL Zrt. meghirdette a „Zöldövezet Programot”, amelyre tavaly sikeresen pályáztak a Selyemerdő utcai lakóközösség tagjai, az S.O.S. Innovációs Információs Egyesület segítségével. Itt is játszóteret fejlesztettek. A pályázat olyan jól sikerült, hogy a MOL Zrt. a mai napig referenciaként használja a projektet. Már ekkor jelentkeztek a Gém utca lakói. Szerették volna, ha az egyesület segít nekik a játszótér biztonságosabbá tételéhez anyagi forrást keresni. Mivel a lakók reális és a pályázati kiírásnak megfelelő célokat fogalmaztak meg, így az egyesület ezt a projektet is előkészítette. A projektet beadták, és az első körön tovább is jutott.
- Akkor nem értem, hol itt a probléma?
- A probléma az, hogy a tervekhez csatolni kell a terület tulajdonosának, azaz Kalocsa város Önkormányzatának hozzájárulását, amelyben beleegyezik a változtatásokba. Sajnos azonban Török Gusztáv polgármester azt mondta: nem járul hozzá. Még aznap megkerestek a lakók, és kérték: segítsek nekik, hiszen, ha nincs aláírás, nincs pályázat sem. Én megpróbáltam megnyugtatni a lakókat, miszerint biztos félreértésről van szó, hiszen a polgármester már évek óta a pályázatokban látja a fejlesztések egyetlen lehetséges forrását. Arra gondolni sem mertem, hogy egy ilyen egyszerű történetből, ekkora vita keveredik.
- Mit tett ezek után?
- Felhívtam a város első emberét, és időpontot kértem tőle. Török Gusztáv készséges volt, és múlt héten pénteken találkoztam vele. Elmondtam neki, hogy mit szeretnénk kérni tőle, mihez kérjük a támogatását.
- A polgármester mit szólt a kéréshez?
- Sajnos elutasította.
- Miért?
- Én is ezt kérdeztem tőle. Ekkor átadta a szót Vén Jánosnak, aki városgazdaként képviselte a szakmai véleményét. A képviselő úr elmondta, hogy megnézte a pályázatot, és úgy látja: nincs szükség a változtatásokra. A játszótér úgy jó, ahogy van!
- Ezt mivel támasztotta alá?
- Azt mondta: a sövény nem hogy hasznos, de kárt okoz, hiszen, ha megnő, akkor azt nyírni, és gondozni kell, ami kiadásokkal jár. Egyszóval: a pályázatnak nincs értelme! Hozzátette: az említett játék-felújításokat, padfestést, lazúrozást már egyeztette a Kommunális Intézmény műszaki vezetőjével. Ő tehát nem támogatja a pályázatot. Különben is beszélt az ott élőkkel, akik azt mondták neki, hogy nincs szükség az egészre.
- Ön mit szólt ehhez?
- Először azt gondoltam, hogy semmi gond, hiszen bizonyára meggyőzhető a város vezetősége a projekt létjogosultságáról, hiszen nem kerül pénzbe, így a polgármester jóindulatán múlik, hogy aláírja-e vagy sem.
- Ehhez képest mi történt?
- A legrosszabb! A polgármester elutasította a kérésemet!
- Mire hivatkozott?
- Vén János szakmai véleményére. Hozzá kell tennem: egy kicsit tartok attól, hogy ebben az egyszerű kérdésben ismét a politika területére tévedtünk. Gondoljanak bele: a sövény vágása akkora gond lenne egy városnak, amikor a területet így is rendben kell tartania? Vagy el tudják képzelni, hogy a lakók, akiknek a gyermekei ott játszanak nap, mint nap, nem fontos számukra a biztonság, és elutasítanak egy ilyen lehetőséget? Dehogy! Ráadásul a városnak nem kerül pénzébe! Félek: ez politika.
- Most hogyan tovább?
- Arra kértem a város első emberét, hogy gondolja át a dolgot, és hívjon fel, ha esetleg mégis van lehetőségem Őt meggyőzni! Közben azonban vettem a fáradtságot, elmentem a lakókhoz, hogy megtudjam: akarják-e a változtatást, vagy sem!
- És akarják?
- Becsöngettünk az otthonokba, megkerestük a lakókat…egyetlen nap alatt 242 aláírás gyűlt össze. A válasz pedig: akarják!
- De képviselő asszony! Vén János éppen az ellenkezőjét állította?
- Igen! Én is furcsálltam a dolgot! Természetesen nincs okom kételkedni Vén János szavaiban, de itt valami akkor sem stimmel!
- Mi lett az aláírásokkal?
- A szülők elvitték, és átadták a polgármesteri hivatal képviselőjének!
- Eredmény?
- Semmi. Délután felhívtam a polgármester urat, hiszen 242 aláírás mégis csak meggyőző érv lehet egy ügy mellett! Kérdeztem, hogy mit szól hozzá? Ő azt mondta: még nem olvasta! Kértem, hogy olvassa el mihamarabb, hiszen sürget az idő, és hívjon vissza, ha kérhetem! Nem hívott vissza!
- Akkor ez most mit jelent?
- Azt, hogy a pályázat lehet, hogy megakad! Így kénytelenek leszünk más forrás után nézni! A balesetmentesítést ugyanis, így vagy úgy, de meg kell oldani! Ha más lehetőség nincs, akkor a szülőkkel elkezdjük ültetni a cserjéket! Remélem, azt nem vágatják ki a város vezetői! Az ugyanis nem lenne egy barátságos gesztus! Attól tartok, hogy sokat romlana a polgármester megítélése a városban! Én pedig ezt nem akarom! Nem érdekem, hiszen itt nem róla, hanem a gyermekeink biztonságáról van szó! Itt csak a képviselők jóindulatára és a 2006 októberében tett esküjükre tudok hagyatkozni, amely így hangzik: „…megbízatásomhoz híven pártatlanul, lelkiismeretesen járok el és a legjobb tudásom szerint minden igyekezetemmel Kalocsa város javát szolgálom. Isten engem úgy segéljen!”
Dávid Edit
A folytatáshoz arra lenne szükség, hogy a terület tulajdonosa, Török Gusztáv Andor polgármester aláírja azon nyilatkozatot, melyben hozzájárul ahhoz, hogy a játszótéren a pályázatban leírt fejlesztések megvalósulhat. A szülők kérését elutasította, ugyanígy választott képviselőjük, Varga Nelli kérésére sem volt hajlandó aláírni a nyilatkozatot. A lakóközösség ismételten levelet írt a polgármesternek, amelyben arra kérték támogassa kezdeményezésüket. A levelet 242 lakó írta alá, az eredmény azonban még várat magára.
Az ügy előzményeiről kérdeztük Varga Nelli önkormányzati képviselőt (Fidesz).
- Mióta kíséri figyelemmel az eseményeket? Megtudhatjuk, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet?
- Kezdjük az elejéről. A Gém utcai lakótelepen régi problémával állunk szemben, már ami a balesetmentesítést illeti. A város jóvoltából 2006 őszén az európai uniós szabványoknak is megfelelő fajátékokat helyeztek el. Így a terület jelentősen megnövekedett, ám továbbra is maradt két probléma. Az egyik, hogy a játszóteret a forgalmas úttól csupán a parkoló autók választják el, amely elég balesetveszélyes. A másik a szökőkút, ami szintén balesetek forrása lehet. Gondoljunk bele, mi van, ha valamelyik gyermek beleesik a vízbe. Természetesen tudom, hogy a problémák megoldása pénzbe kerül, és ehhez forrást kell találni. A városi kasszát nem lehet tovább terhelni, hiszen van így is elég gondja a város vezetőségének. Ezért pályázati megoldáson kell gondolkodni.
- Ha jól tudom, találtak megfelelő forrást?
- Igen! A MOL Zrt. meghirdette a „Zöldövezet Programot”, amelyre tavaly sikeresen pályáztak a Selyemerdő utcai lakóközösség tagjai, az S.O.S. Innovációs Információs Egyesület segítségével. Itt is játszóteret fejlesztettek. A pályázat olyan jól sikerült, hogy a MOL Zrt. a mai napig referenciaként használja a projektet. Már ekkor jelentkeztek a Gém utca lakói. Szerették volna, ha az egyesület segít nekik a játszótér biztonságosabbá tételéhez anyagi forrást keresni. Mivel a lakók reális és a pályázati kiírásnak megfelelő célokat fogalmaztak meg, így az egyesület ezt a projektet is előkészítette. A projektet beadták, és az első körön tovább is jutott.
- Akkor nem értem, hol itt a probléma?
- A probléma az, hogy a tervekhez csatolni kell a terület tulajdonosának, azaz Kalocsa város Önkormányzatának hozzájárulását, amelyben beleegyezik a változtatásokba. Sajnos azonban Török Gusztáv polgármester azt mondta: nem járul hozzá. Még aznap megkerestek a lakók, és kérték: segítsek nekik, hiszen, ha nincs aláírás, nincs pályázat sem. Én megpróbáltam megnyugtatni a lakókat, miszerint biztos félreértésről van szó, hiszen a polgármester már évek óta a pályázatokban látja a fejlesztések egyetlen lehetséges forrását. Arra gondolni sem mertem, hogy egy ilyen egyszerű történetből, ekkora vita keveredik.
- Mit tett ezek után?
- Felhívtam a város első emberét, és időpontot kértem tőle. Török Gusztáv készséges volt, és múlt héten pénteken találkoztam vele. Elmondtam neki, hogy mit szeretnénk kérni tőle, mihez kérjük a támogatását.
- A polgármester mit szólt a kéréshez?
- Sajnos elutasította.
- Miért?
- Én is ezt kérdeztem tőle. Ekkor átadta a szót Vén Jánosnak, aki városgazdaként képviselte a szakmai véleményét. A képviselő úr elmondta, hogy megnézte a pályázatot, és úgy látja: nincs szükség a változtatásokra. A játszótér úgy jó, ahogy van!
- Ezt mivel támasztotta alá?
- Azt mondta: a sövény nem hogy hasznos, de kárt okoz, hiszen, ha megnő, akkor azt nyírni, és gondozni kell, ami kiadásokkal jár. Egyszóval: a pályázatnak nincs értelme! Hozzátette: az említett játék-felújításokat, padfestést, lazúrozást már egyeztette a Kommunális Intézmény műszaki vezetőjével. Ő tehát nem támogatja a pályázatot. Különben is beszélt az ott élőkkel, akik azt mondták neki, hogy nincs szükség az egészre.
- Ön mit szólt ehhez?
- Először azt gondoltam, hogy semmi gond, hiszen bizonyára meggyőzhető a város vezetősége a projekt létjogosultságáról, hiszen nem kerül pénzbe, így a polgármester jóindulatán múlik, hogy aláírja-e vagy sem.
- Ehhez képest mi történt?
- A legrosszabb! A polgármester elutasította a kérésemet!
- Mire hivatkozott?
- Vén János szakmai véleményére. Hozzá kell tennem: egy kicsit tartok attól, hogy ebben az egyszerű kérdésben ismét a politika területére tévedtünk. Gondoljanak bele: a sövény vágása akkora gond lenne egy városnak, amikor a területet így is rendben kell tartania? Vagy el tudják képzelni, hogy a lakók, akiknek a gyermekei ott játszanak nap, mint nap, nem fontos számukra a biztonság, és elutasítanak egy ilyen lehetőséget? Dehogy! Ráadásul a városnak nem kerül pénzébe! Félek: ez politika.
- Most hogyan tovább?
- Arra kértem a város első emberét, hogy gondolja át a dolgot, és hívjon fel, ha esetleg mégis van lehetőségem Őt meggyőzni! Közben azonban vettem a fáradtságot, elmentem a lakókhoz, hogy megtudjam: akarják-e a változtatást, vagy sem!
- És akarják?
- Becsöngettünk az otthonokba, megkerestük a lakókat…egyetlen nap alatt 242 aláírás gyűlt össze. A válasz pedig: akarják!
- De képviselő asszony! Vén János éppen az ellenkezőjét állította?
- Igen! Én is furcsálltam a dolgot! Természetesen nincs okom kételkedni Vén János szavaiban, de itt valami akkor sem stimmel!
- Mi lett az aláírásokkal?
- A szülők elvitték, és átadták a polgármesteri hivatal képviselőjének!
- Eredmény?
- Semmi. Délután felhívtam a polgármester urat, hiszen 242 aláírás mégis csak meggyőző érv lehet egy ügy mellett! Kérdeztem, hogy mit szól hozzá? Ő azt mondta: még nem olvasta! Kértem, hogy olvassa el mihamarabb, hiszen sürget az idő, és hívjon vissza, ha kérhetem! Nem hívott vissza!
- Akkor ez most mit jelent?
- Azt, hogy a pályázat lehet, hogy megakad! Így kénytelenek leszünk más forrás után nézni! A balesetmentesítést ugyanis, így vagy úgy, de meg kell oldani! Ha más lehetőség nincs, akkor a szülőkkel elkezdjük ültetni a cserjéket! Remélem, azt nem vágatják ki a város vezetői! Az ugyanis nem lenne egy barátságos gesztus! Attól tartok, hogy sokat romlana a polgármester megítélése a városban! Én pedig ezt nem akarom! Nem érdekem, hiszen itt nem róla, hanem a gyermekeink biztonságáról van szó! Itt csak a képviselők jóindulatára és a 2006 októberében tett esküjükre tudok hagyatkozni, amely így hangzik: „…megbízatásomhoz híven pártatlanul, lelkiismeretesen járok el és a legjobb tudásom szerint minden igyekezetemmel Kalocsa város javát szolgálom. Isten engem úgy segéljen!”
Dávid Edit
Megosztás:
