Kedvencekhez
Az írás mindig valamilyen szellemi tevékenységre kényszerít bennünket
2007. december 11.,kedd 09:16 |
A beszélgetés apropója a könyvtár ünnepélyes megnyitója volt, melyet már nagyon várt a város olvasni szerető fele, s nagyon várták maguk a könyvtári dolgozók is. Kemény, munkával teli fél év zárult le a csütörtöki napon. A több mint kétszáz négyzetméteren, három szinten elhelyezkedő felújított épületbe jó belépni: tiszta, világos, átlátható lett.
Megosztás:
- Igazgató Úr! Hogy érzik magukat az új helyen? Milyen érzésekkel költöztek be a volt SZTK épületébe?
- Az önkormányzat már régen elhatározta, hogy egy alkalmasabb épületet keres a könyvtár részére. Pár éve láthatóan is kinőttük a Hunyadi utcai épületet, az egykori huszonhétezres kötetállományunk a tavalyi évi utolsó összeszámolásáig több mint százharminc ezer példányra növekedett. S így végre nem különállóan van a gyermekkönyvtár rész sem. Több épület szóba jött az idők során, végül is a kórház átalakítása kapcsán világossá vált, hogy erre az épületre nem lesz szükség a gyógytevékenység ellátása során. Személy szerint jobban is örülök ennek az épületnek, mint például a földhivatal épületének, amely szóba jött anno, mert ez egy fiatal, vasbeton szerkezetű épület. Sokkal nagyobb volt itt az átalakítás lehetősége, s a szerkezete is sokkal stabilabb. Jobban terhelhető.
- Aktívan is részt vehetett a tervezésnél?
- Igen, megkaptam az egykori eredeti terveket, s a statikus mérnökökkel közösen alakítottuk ki az én elképzeléseim szerint a jelenlegi állapotot. A vizesblokkok voltak egyedül, amelyeknek maradniuk kellett, nagyon nagy költséggel járt volna az áthelyezésük a szemközti oldalra. A kórház felőli oldalon vannak a szépirodalmi könyvek, a város felőli oldalon és a beugrókban pedig a szakkönyvek. De itt lettek kialakítva a közösségi részek is. Így tényleg praktikusan lettek a terek kihasználva, s valóban teljesen átlátható lett a tér. Az átláthatóság miatt, illetve a födémek kisebb teherbírása miatt kevesebb könyv kerülhetett a polcokra.
- Kellett a könyvek között selejtezni?
- Sajnos igen. Volt olyan könyv, amelyet a 70-es években vásároltunk és egyszer sem lett kikölcsönözve. A selejtezéshez a kölcsönző cédulák adták a legnagyobb segítséget, kikölcsönzésük szerint lettek leselejtezve. Ezeket a könyveket minden esetben az Országos Széchenyi Könyvtárnak kell felajánlani, s amelynek nem látják módját újra elhelyezését kisebb könyvtáraknál, azt sajnos megsemmisítik.
- Folyamatosan bővül a könyvállomány, a főiskolával történt egyesülésükkel szakkönyvek jelenléte is kötelező. Ezt hogyan oldják meg? Elkülönítve van a főiskola könyvállománya?
- Az egyesülés során a szakirányú könyvekkel valóban bővült állományunk, nincsenek elkülönítve, bele lett olvasztva az állományba. A főiskolával kötött megállapodás alapján az általuk kiadott könyvekből, jegyzetekből a könyvtár három példányt kap. A jegyzeteket elkülönítve kell, hogy tartsuk és kezeljük is, de a könyveket nem. A további állomány növelésére elegendő a hely, viszont nem szabad az elkövetkező időkben hagynunk az állomány ilyen mértékű felszaporodását, át kell térnünk a tervszerű állomány apasztására, amely azt jelenti, hogy a használaton kívüli könyveket ki kell dobnunk. Bármennyire is fáj a szívünk, nem lehet olyan könyveket éveken át tárolnunk, amelyre nincs érdeklődés. Minden könyvtárnak van egy úgynevezett állománygyarapítási szabályzata, amely lefekteti, hogy milyen típusú könyvből mennyit tárolhatunk.
- Nem sajnálja a zsidó templom épületét?
- Be kell vallanom, hogy nosztalgiát érzek az épület iránt, mivel amikor 1965-ben idekerültem Kalocsára, hamar rátaláltam a könyvtárra. Akkor még a könyvesboltban dolgoztam, a könyvtárban pedig egyfajta klubélet folyt, amelyet még Bozsó Feri bácsi irányított. Jó erre a szép időszakra visszaemlékezni, de be kellett látni, hogy kinőttük a könyvtárral az épületet. Maga az épület 1860-61-ben épült, az 1980-as években volt a legutolsó felújítás, az azóta eltelt időben viszont csak romlott az állaga, teljes felújításra nem volt pénz, s egy ekkora állományt nem tudott már kiszolgálni.
- És mi lett a Nagy Lajos névvel?
- A főiskolával történt egyesülés szükségessé tette a név megváltoztatását, így kaptuk meg a Tomori Pál nevet. Nem lett volna túl szakszerű, ha marad a régi név, s úgy csatolják hozzá a főiskola nevéhez. Így praktikusabb. A főiskola akkreditációját már úgy adta be az alapító, hogy a főiskola az önkormányzattal karöltve alkalmassá teszi a városi könyvtárat a főiskola ellátására. Ez így is lett. A könyvtár továbbra is önálló intézményként működik, szervezetileg pedig továbbra is az önkormányzat intézményeihez tartozik, semmiféle alá-, fölérendeltségi viszony nincs a főiskolával, partnerség van csupán.
- Mennyi munka van még?
- Sok. Nagyjából elpakoltunk, innentől kezdve finomítunk. Nagy előnye ennek az épületnek a számítógépes hálózat kiépítettsége. Ezután következhet az adatbázis feltöltése a számítógépre, az állománynak, a katalógusoknak, az egész adatbázis komplett gépre vitele. A kölcsönzést is teljesen gépesíteni szeretnénk. De ez időbe fog telni, viszont nagyon meg fogja gyorsítani a munkánkat.
- A mai világban nem gondolja, hogy a nyomtatott médiának lejárt az ideje?
- Nem. Az elektronikus adatbázis világában is úgy gondolom, hogy az, ami az emberek fantáziáját beindítja, az nem más, mint a könyv. Egy szépirodalmi mű olvasása csak akkor jelenthet igazi kikapcsolódást, ha az ember letelepszik egy kényelmes fotelbe, ölébe veszi a könyvet, és teljesen belemerül. Kikapcsol. Elindul a fantázia világába. Ha az ember olvas valamit, megmozdul a fantáziája, mindenki másként képzeli el azt, ami egyértelműen le van írva. A képi látvány egyfajta restségre kárhoztatja az embert, de az írás mindig valamilyen szellemi tevékenységre kényszerít bennünket.
- Az önkormányzat már régen elhatározta, hogy egy alkalmasabb épületet keres a könyvtár részére. Pár éve láthatóan is kinőttük a Hunyadi utcai épületet, az egykori huszonhétezres kötetállományunk a tavalyi évi utolsó összeszámolásáig több mint százharminc ezer példányra növekedett. S így végre nem különállóan van a gyermekkönyvtár rész sem. Több épület szóba jött az idők során, végül is a kórház átalakítása kapcsán világossá vált, hogy erre az épületre nem lesz szükség a gyógytevékenység ellátása során. Személy szerint jobban is örülök ennek az épületnek, mint például a földhivatal épületének, amely szóba jött anno, mert ez egy fiatal, vasbeton szerkezetű épület. Sokkal nagyobb volt itt az átalakítás lehetősége, s a szerkezete is sokkal stabilabb. Jobban terhelhető.
- Aktívan is részt vehetett a tervezésnél?
- Igen, megkaptam az egykori eredeti terveket, s a statikus mérnökökkel közösen alakítottuk ki az én elképzeléseim szerint a jelenlegi állapotot. A vizesblokkok voltak egyedül, amelyeknek maradniuk kellett, nagyon nagy költséggel járt volna az áthelyezésük a szemközti oldalra. A kórház felőli oldalon vannak a szépirodalmi könyvek, a város felőli oldalon és a beugrókban pedig a szakkönyvek. De itt lettek kialakítva a közösségi részek is. Így tényleg praktikusan lettek a terek kihasználva, s valóban teljesen átlátható lett a tér. Az átláthatóság miatt, illetve a födémek kisebb teherbírása miatt kevesebb könyv kerülhetett a polcokra.
- Kellett a könyvek között selejtezni?
- Sajnos igen. Volt olyan könyv, amelyet a 70-es években vásároltunk és egyszer sem lett kikölcsönözve. A selejtezéshez a kölcsönző cédulák adták a legnagyobb segítséget, kikölcsönzésük szerint lettek leselejtezve. Ezeket a könyveket minden esetben az Országos Széchenyi Könyvtárnak kell felajánlani, s amelynek nem látják módját újra elhelyezését kisebb könyvtáraknál, azt sajnos megsemmisítik.
- Folyamatosan bővül a könyvállomány, a főiskolával történt egyesülésükkel szakkönyvek jelenléte is kötelező. Ezt hogyan oldják meg? Elkülönítve van a főiskola könyvállománya?
- Az egyesülés során a szakirányú könyvekkel valóban bővült állományunk, nincsenek elkülönítve, bele lett olvasztva az állományba. A főiskolával kötött megállapodás alapján az általuk kiadott könyvekből, jegyzetekből a könyvtár három példányt kap. A jegyzeteket elkülönítve kell, hogy tartsuk és kezeljük is, de a könyveket nem. A további állomány növelésére elegendő a hely, viszont nem szabad az elkövetkező időkben hagynunk az állomány ilyen mértékű felszaporodását, át kell térnünk a tervszerű állomány apasztására, amely azt jelenti, hogy a használaton kívüli könyveket ki kell dobnunk. Bármennyire is fáj a szívünk, nem lehet olyan könyveket éveken át tárolnunk, amelyre nincs érdeklődés. Minden könyvtárnak van egy úgynevezett állománygyarapítási szabályzata, amely lefekteti, hogy milyen típusú könyvből mennyit tárolhatunk.
- Nem sajnálja a zsidó templom épületét?
- Be kell vallanom, hogy nosztalgiát érzek az épület iránt, mivel amikor 1965-ben idekerültem Kalocsára, hamar rátaláltam a könyvtárra. Akkor még a könyvesboltban dolgoztam, a könyvtárban pedig egyfajta klubélet folyt, amelyet még Bozsó Feri bácsi irányított. Jó erre a szép időszakra visszaemlékezni, de be kellett látni, hogy kinőttük a könyvtárral az épületet. Maga az épület 1860-61-ben épült, az 1980-as években volt a legutolsó felújítás, az azóta eltelt időben viszont csak romlott az állaga, teljes felújításra nem volt pénz, s egy ekkora állományt nem tudott már kiszolgálni.
- És mi lett a Nagy Lajos névvel?
- A főiskolával történt egyesülés szükségessé tette a név megváltoztatását, így kaptuk meg a Tomori Pál nevet. Nem lett volna túl szakszerű, ha marad a régi név, s úgy csatolják hozzá a főiskola nevéhez. Így praktikusabb. A főiskola akkreditációját már úgy adta be az alapító, hogy a főiskola az önkormányzattal karöltve alkalmassá teszi a városi könyvtárat a főiskola ellátására. Ez így is lett. A könyvtár továbbra is önálló intézményként működik, szervezetileg pedig továbbra is az önkormányzat intézményeihez tartozik, semmiféle alá-, fölérendeltségi viszony nincs a főiskolával, partnerség van csupán.
- Mennyi munka van még?
- Sok. Nagyjából elpakoltunk, innentől kezdve finomítunk. Nagy előnye ennek az épületnek a számítógépes hálózat kiépítettsége. Ezután következhet az adatbázis feltöltése a számítógépre, az állománynak, a katalógusoknak, az egész adatbázis komplett gépre vitele. A kölcsönzést is teljesen gépesíteni szeretnénk. De ez időbe fog telni, viszont nagyon meg fogja gyorsítani a munkánkat.
- A mai világban nem gondolja, hogy a nyomtatott médiának lejárt az ideje?
- Nem. Az elektronikus adatbázis világában is úgy gondolom, hogy az, ami az emberek fantáziáját beindítja, az nem más, mint a könyv. Egy szépirodalmi mű olvasása csak akkor jelenthet igazi kikapcsolódást, ha az ember letelepszik egy kényelmes fotelbe, ölébe veszi a könyvet, és teljesen belemerül. Kikapcsol. Elindul a fantázia világába. Ha az ember olvas valamit, megmozdul a fantáziája, mindenki másként képzeli el azt, ami egyértelműen le van írva. A képi látvány egyfajta restségre kárhoztatja az embert, de az írás mindig valamilyen szellemi tevékenységre kényszerít bennünket.
Lovass-Nagy Anna
Megosztás: