A Drawsko település melletti 17–18. századi temetőben 2008 és 2012 között összesen 285 ember maradványát tárták fel. A sírok közül hat „vámpírsír” volt, azaz a benne nyugvó személyeket úgynevezett apotropaikus (bajelhárító, rontás ellen védő) temetkezési rítus szerint helyezték örök nyugalomra: a holtak nyakára sarlót helyeztek, az álluk alá pedig követ raktak. A sarló arra szolgált, hogy levágja az éppen újjáéledő élőhalott fejét, a kő pedig megakadályozta, hogy a potenciális vámpír a feltámadását követően táplálékhoz jusson. A Dél-alabamai Egyetem kutatói most arra voltak kíváncsiak, hogy az ilyen módon eltemetett személyek honnan származtak, illetve miért tekintették őket démoni lényeknek.


Az egyik, 30–39 év közötti nő csontváza. Nyakára sarlót helyeztek (Forrás: Amy Scott)

A kolerajárvány és a vámpírok kapcsolata

A hat vámpírnak hitt ember neme és kora vegyes volt: egy felnőtt férfi, egy serdülő lány, három felnőtt nő és egy fiatal, ismeretlen nemű személy aludta örök álmát a sírokban. Annak érdekében, hogy megállapítsák, helyiek voltak-e a megbélyegzettek, vagy sem, hatvan csontváz – köztük a hat különleges eset – fogzománcában jelen lévő stronciumizotópok összetételét vizsgálták. A stronciumizotópok arányának ismeretében kideríthető, hogy felnőttkora előtt hol élt az adott személy.

Az eredmények alapján kiderült, hogy a „vámpírok” mind helybéliek voltak, így nem azért lettek a bizarr szertartás áldozatai, mert bevándorlókként gyanakvással szemlélték volna őket. A kutatók szerint sokkal inkább elképzelhető, hogy társadalmi identitásukkal, viselkedésükkel kelthettek ellenszenvet. Egy másik elmélet szerint kolerajárvány áldozatai lehettek. „A 17. században Kelet-Európában súlyos kolerajárvány pusztított, amit a tudományos ismeretek hiánya miatt misztikus okokkal próbáltak magyarázni. Úgy tartották, hogy a kór első áldozata vámpírként feltámadva az élőkre fog vadászni. Ezt szerették volna a rítussal megakadályozni – mondta Lesley Gregoricka, a Dél-alabamai Egyetem bioarcheológusa. Az eredményeket a PLOS One című szakfolyóiratban publikálták.


Origo