A derbi kezdőrúgását a ’60-as évek eleji Kalocsai Kinizsi legendás centerhalfjának, a bátyai Tamasin Balázsnak az unokája, Luspay Balázs végezte el, majd a főszerep már az egymásnak feszülő csapatoké volt.



Az első félidőben a bátyai öregfiúk gárdája volt a Vidi ellenfele, ahol hazai színekben Fábián László, Szerencsés István, Lógó Zoltán, Petrecz Ferenc, Soós László, Szűcs Zoltán, Perity Lajos, Matos Zsolt, Perity Roland, Greksa Attila, Takács Zoltán, Szabó Péter léptek a pályára, Czár Ignác egykori edzőjük vezetésével. Velük szemben a „fehérvári könnyűlovasság” a következő összetételben szerepelt: Bíró Imre, Disztl László, Vadász Imre, Csongrádi Ferenc, Szabó József, Csucsánszky Zoltán, Faddi Máté, Csrepka Tamás, Poór András, Bozai Attila, Vajda Gusztáv, Palánki Csaba, Horváth Zoltán, Müller Csaba és Fekete Csaba.

Már az első percekben előnyhöz juthatott volna a hazai együttes – gyors egymásutánban két helyzetet is elpuskáztak Szabó Petiék –, míg a másik oldalon is ajtó-ablak szituációban hibázott a Vidi, sőt egy tizenhatoson belüli bátyai bukatás után Wittmann nagyvonalúan továbbot intett tizenegyes helyett. Aztán a 14. percben egy tetszetős bal oldali támadást követő beadás után Szabó „Zsiráf” Józsi csapott le a lecsorgó labdára és higgadtan a hazaiak hálójába helyezte (0–1).



Pár percre rá aztán megszületett a második fehérvári találat is – ismét mattolták a hazai védelmet, aminek végén Müller a hosszú kapufát találta el, de a pettyes az ellenkező sarokba pattant (0–2).

A 26. percre aztán már a harmadik vágányra állt a „fehérvári gyors” – a gólt Vajda jegyezte (0–3).

Szerencsére a lefújás előtti percben Soós „Kazi” bebombázta a hazaiak becsületgólját, így 3–1-es vendégvezetéssel vonulhattak pihenőre a csapatok.



A második játékrészben a Kalocsa és környéke öregfiúk válogatottja váltotta a bátyai szeniorokat, a szép számú publikum pedig abban bízott, hogy a friss erők szűkítenek majd a különbségen. A fehérvári huszárok azonban jól tartották meg a labdát, okosan háromszögelgettek, amivel kihúzták az ellenfél méregfogát, miközben Vajda előbb 1–4-re módosította az állást, majd a találkozó finisében Bozai állította be az 1–5-ös végeredményt.

Kalocsa és környéke öregfiúk válogatottja a következő összetételben szerepelt a Videoton ellen: Gojtán István, Tomka János, Aradi Csaba, Hubert János, Dobler Róbert, Márton Zsolt, Evanics Zoltán, Tóth Róbert, Farkas Zoltán, Vén Csaba, Sánta Péter, Illés Attila, Vejtei Kornél, Szabó József, Simon István, dr. Bóta Zoltán. Csapatvezető: Molnár Ferenc.



A találkozót a Wittmann János, Horváth Ferenc, Rácz Béla trió vezette.

Aztán kezdetét vette a „harmadik félidő”, amikor a csapatok terített asztalok mellett folytathatták az ismerkedést, egymás és a foci ünneplését, a házigazda fesztiválrendező bátyaiak szeretetétől övezve.

T. F.