Tíz év után ismét érmes helyen végzett a KFC a „mennyei elsőben”, ami többet jelent minden „számszaki mutatónál”, és ami egyfajta rangot is ad a megye labdarúgásában.
Tizennyolc győzelem mellett négy döntetlen és hat vereség áll a Márton-tanítványok év végi bizonyítványában, ami 70 százalékos csapatteljesítményt takar, és mindazt a temérdek munkát, amit edzője vezényletével elvégzett a csapat a szezon során.

3. Kalocsai FC   28   18   4   6   74–33   58

Mindez mérkőzésenkénti átlagban 2,7 rúgott, és mindössze 1,1 kapott góllal párosult a gárda hadakozásai során. Az előző hónapok emlékezetes ütközetei közé tartozott például a Vadkert elleni 9–0-s gólparádé, vagy a Majsa idegenbeli 8–1-es knockoutolása, de legalább olyan szép volt az őszi szezonzárón az akasztói sárdagasztásban megharcolt emlékezetes győzelmünk is, amivel már dobogós helyről vonulhattunk téli pihenőre. Ám, legalább ilyen szívet melengető volt látni Kohányék Kiskőrös, Kunszállás és Kiskunmajsa elleni gólgazdag hazai sikereit is.



Jó úton jár tehát a csapat, igaz ezért kőkeményen, megalkuvás nélkül meg is dolgozott a hétköznapok során, és ismerve Márton edző szakmai igényességét, bizonyára nem ülnek majd a babérjaikon, hiszen szeretnének tovább lépni a jövőben a játék valamennyi területén.

A szakvezető 22 játékosnak adott szereplési lehetőséget a bajnoki év során, ők a következők: Antóni Dávid, Varga Sándor, Péter Csaba, Sára Dávid, Pandúr Tamás, Szalontai Tibor, Nasz Balázs, Vuits Attila, Márkus Kristóf, Vuits Viktor, Kohány Balázs, Dostyicza Dániel, Farkas Tamás, Jánosi Gábor, Keszthelyi Krisztián, Kohány Gábor, Réczi Valentin, Kárpi Rudolf, Facskó Patrik, Kun-Szabó Dániel,  Fekete István, Pécsi Máté.
A házi góllövőlista élén Kohány Gábor végzett 15 találattal, őt Keszthelyi Krisztián követi 13 góllal, a 11 gólig jutó Dostyicza Dániel előtt.



Megkérdeztük Márton Zsolt edzőt, hogy vajon ő miben látja a bajnoki sikerek titkát?

– Amikor átvettem a csapatot a nyáron, akkor az elnök úrral leülve azt az egyességet kötöttük, hogy tegyünk meg közösen mindent azért, hogy dobogón végezzen a csapat. Ezt megbeszéltük a fiúkkal is, akik szinte közfelkiáltással szavazták meg, hogy mindent bevetnek majd a cél elérésében. Annak ellenére, hogy nem sikerült a keret tervezett megerősítése – itt elsősorban a bal oldali posztokra gondolok –, ráadásul Halászi távozott Géderlakra, védelmünk bástyája Szalontai Tibi pedig súlyos sérülést szenvedett. Érkezett viszont Jánosi Gábor és Farkas Tamás Császártöltésről.



Az is köztudott volt, hogy az öltözőépület felújítása miatt hét (!) mérkőzést is idegenben kellett megvívnia a csapatnak. Mindezek ellenére vállaltuk a vezetőséggel karöltve megfogalmazott célkitűzéseink megvalósítását. A végső bronz elsősorban az őszi szereplésünknek volt köszönhető, mert a bajnokság első felében hoztuk mindazt játékban, ekkor alapoztuk meg – elsősorban itt a rámenős, letámadásos futballra gondolok –, amit tavasszal is játszott a csapat. Úgy érzem, számtalan meccsünkön sikerült is a fentieket megvalósítanunk, amely olykor gólokban gazdag, látványos támadó szellemű focival is párosult. Természetesen a sikerek elérésében végig segített bennünket a klub vezetése Borbély Gábor elnök úrral és Farkas Krisztián klubigazgatóval az élen, ám itt szeretnék köszönetet mondani azon támogatóinknak is, akik a csapat működtetését biztosították, és azoknak is, akik rendszeresen asztalhoz ültették a fiúkat a mérkőzések után. És végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozunk szurkolóinknak is a buzdításért, azért, hogy vidékre is elkísértek bennünket – fejezte be értékelését Márton Zsolt, a gárda bronzkovács sikeredzője.