Az első játékrészben a KFC a házigazdákat szinte végig a térfelén tartotta, és több mint fél tucat sarokrúgást kiharcolva szinte a kapujához szegezte. A meddő mezőnyfölényt sajnos fél órán át nem sikerült gólra váltani, igaz, addig kapura tartó lövése sem volt nagyon a mieinknek. A 35. percben aztán úgy 28 méterről szabadrúgáshoz jutottunk, amit Dostyicza Dani Bundesligába illő banáníven mért be a léc alá (0–1).

A második félidőben továbbra is prés alatt tartotta a Márton-legénység a borvárosi armadát, ám a hazaiak kapusának nem kellett parádéznia, hiszen próbálkozásaink mindig elkerülték a keceli ketrecet. Aztán szűk félóra után kijött a szorításból a házigazda, és olyan szituációból harcolt ki büntetőt magának, amihez hasonlóból nekünk már hármat is befújhatott volna a „sporttárs”. A tizenegyest Horváth értékesítette (1–1), így negyedórája maradt a fiúknak arra, hogy igazságot tegyenek az addig látottak alapján. Minderre egészen a 85. percig kellett várni, amikor Kohány Balázs parádés passzából, testvérbátyja Gábor szerzett csak rá jellemző gólt az eléje kifutó kapust megelőzve (1–2).
Minden jó, ha a vége jó, a csapat amiért Kecelre utazott teljesítette, hiszen fontos három ponttal gazdagabban térhetett haza, amely nagyon jól jön majd a végelszámolásnál.

MESTERMÉRLEG:
Márton Zsolt edző: – Nagyon nagy küzdelem folyt a pályán, de végig uraltuk a játékot, ám kaptunk egy elkerülhető gólt, és önmagunknak tettük nehézzé a három pont begyűjtését. A srácok a kelleténél is többet foglalkoztak a játékvezetővel, amit nem kellett volna, azt az energiát inkább a játékra fordíthatták volna, és előbb eldöntik a mérkőzést. A csapat egységét bizonyítja, hogy tudtunk újítani és sikerült megnyerni a meccset, amihez gratulálok valamennyiüknek.
Kecel FC – Kalocsai FC 1–2 (0–1)
150 néző, vezette: Béleczki L.
Kalocsa: Varga –Sára, Réczi, Vuits A., Jánosi – Vuits V. (Farkas T.), Kohány B., Nasz (Kárpi), Dostyicza – Keszthelyi, Kohány G.
Edző: Márton Zsolt.
Ifjúsági eredmény: 2–0 a vendég Kalocsa javára.
Gólszerző: Kun-Szabó Dániel 2.
Zsinórban immár a harmadik győzelmét gyűjtötte be a Márton-társulat április utolsó vasárnapján Kecelen, és az újabb sikerével továbbra is életben tartotta dobogós álmait az együttes. A vártnál ugyan nehezebben született meg a hőn óhajtott győzelem, ám a mérkőzés összképe alapján igazságtalan lett volna, ha nem a Kalocsa nyeri a csatát.