Kalohírek

 

Ma éjjel szabad vagyok – „Habkönnyű komédia” karácsonyra

2013. december 17.,kedd 09:09  | 
A Kalocsai Színház december 14-én bemutatott előadásának jellemzése azért került idézőjelbe a címben, mert Szabó Árpád igazgató jellemezte így előzetesen a darabot. Nem árult zsákbamacskát, amint az szombat este kiderült.
Megosztás: 

A teátrum idei évadjának harmadik bemutatóját tartották meg szombaton, december 20-án pedig jön a ráadás! Aki egy valóban könnyed, kikapcsoló, jópofa vígjátékra – és a tél közepén a Balaton partjára – vágyik, annak nyugodt szívvel ajánljuk az előadást. A „Ma éjjel szabad vagyok” című zenés vígjáték nem ígér és nem is ad többet, mint a műfaj sajátja: háromszor harminc perc gondűző mulattatást. Mindezt természetesen a hazai színházi élet krémjének tolmácsolásában.

Az Éless Béla vezette Éless-Szín produkciójaként jegyzett, Vaszary János tollából született bohózat az előző század harmincas-negyvenes éveiben játszódik egy francia Riviérát megszégyenítően színes vendégsereggel büszkélkedő Balaton parti szállodában. Minden van itt, ami ahhoz kell, hogy néhány óra alatt a feje tetejére álljon a rend és a nyugalom!



Adott a gátlástalan hódító (Kautzky Armand) és a kellemetlen helyzetek tömkelegébe keveredő cimbora (Tóth Roland), a házasságából kifelé kacsintgató asszony (Nyertes Zsuzsa) és a kalandra vágyó csinos hölgy (Madár Veronika), na meg a koránál fogva agresszívan párkeresésre törő társalkodónője (Borbáth Ottília) és a Fülöp család (Kertész Péter és Valler Gabriella), akiknek a kislánya éppen a fő nőcsábász menyasszonya (Boldizsár Tünde). A házasságtörő asszonynak persze feltűnik a fene sem tudja már hányadik szarvát növesztő férje (Koncz Gábor) is egy revolverrel, de ha mindez mégsem lenne elég, van a szállodának egy nem túl udvarias, ám annál szabadabb szájú személyzete is a zsémbes portás (Éless Béla) és a cserfes szobalány (Plaszkó Éva) személyében.

– Vaszary János elsősorban színigazgató volt, de úgy döntött, hogy tollat ragad és szerencsére olyan darabokat írt, amelyeket ma is színpadra tudunk vinni – nyilatkozta portálunknak a mókásan zsörtölődő portás bőrébe bújt Éless Béla, aki egyben a darab rendezője is. – Picit kellett hozzányúlnom az előadáshoz. Új, korhű, de modernebb zenét írattam hozzá és felgyorsítottam a darabot, hiszen anno a három felvonás arról szólt, hogy órákig tartson egy előadás, hiszen a büfé is a magánszínházak tulajdonában volt – tette hozzá viccesen a direktor.



Sikerült néhány szót váltanunk a darab szoknyapecérét alakító Kautzky Armanddal is, aki ugyan korábban még nem lépett színpadra a Kalocsai Színházban, a teátrum társulata már jó ideje nem ismeretlen a számára. – a Hyppolit, a lakáj főszerepét játszom velük immáron második éve. Korábban volt ez már itt Kalocsán is, de akkor még nem én szerepeltem benne. Szabó Árpád igazgatóval jó barátságot ápolok, és a társulatot is nagyon szeretem – mesélte. – Példaértékűnek tartom, hogy Kalocsán ilyen fontos szerephez jut a színház, hiszen ahol a kulturális életet nem gondozzák, az sajnos meglátszik a város életén és szellemiségén – mondta Kautzky Armand.

Csatlakozott hozzá az előadás egyik női főszerepét alakító Nyertes Zsuzsa, aki a tavalyi december 14-i „Nejcserés támadás” előadás napjára pontosan egy évvel, idén is városunk színházának deszkáin ünnepelte a születésnapját. – Úgy látszik, hogy én csak Kalocsán tudom megünnepelni a szülinapomat. Tavaly ezen a napon a lányom is leutazott velem és ő is a saját szemével láthatta, hogy milyen isteni az itteni közönség. Szoktuk játszani ezeket a darabokat Pesten is, de nagyon ritka, hogy ugyanolyan szeretetet kapjunk, mint a vidéki előadásokon. Hozzá kell tennem, hogy a kalocsai nemcsak lelkes, hanem egy igazán műértő közönség is – nyilatkozta lelkesen az előadás végén csokorral és vastapssal köszöntött művésznő.

V.I.

Blogok

Ezt fald fel!  Lajcsi szelet

Tudom, nemrég voltak az ünnepek, és annyi sütit ettünk, amennyi csak belénk fért, de [...]

Mit nézzünk ma a tévében?  Hétfő, február 22. – Búcsú

Kedves Olvasóim! Úgy döntöttem, nem írom tovább ezt a blogot. Ennek oka elsősorban a tévéműsorok kínálatának erodálódása: nincs már mit ajánlgatni.[...]