A teátrum idei évadjának harmadik bemutatóját tartották meg szombaton, december 20-án pedig jön a ráadás! Aki egy valóban könnyed, kikapcsoló, jópofa vígjátékra – és a tél közepén a Balaton partjára – vágyik, annak nyugodt szívvel ajánljuk az előadást. A „Ma éjjel szabad vagyok” című zenés vígjáték nem ígér és nem is ad többet, mint a műfaj sajátja: háromszor harminc perc gondűző mulattatást. Mindezt természetesen a hazai színházi élet krémjének tolmácsolásában.

Az Éless Béla vezette Éless-Szín produkciójaként jegyzett, Vaszary János tollából született bohózat az előző század harmincas-negyvenes éveiben játszódik egy francia Riviérát megszégyenítően színes vendégsereggel büszkélkedő Balaton parti szállodában. Minden van itt, ami ahhoz kell, hogy néhány óra alatt a feje tetejére álljon a rend és a nyugalom!



Adott a gátlástalan hódító (Kautzky Armand) és a kellemetlen helyzetek tömkelegébe keveredő cimbora (Tóth Roland), a házasságából kifelé kacsintgató asszony (Nyertes Zsuzsa) és a kalandra vágyó csinos hölgy (Madár Veronika), na meg a koránál fogva agresszívan párkeresésre törő társalkodónője (Borbáth Ottília) és a Fülöp család (Kertész Péter és Valler Gabriella), akiknek a kislánya éppen a fő nőcsábász menyasszonya (Boldizsár Tünde). A házasságtörő asszonynak persze feltűnik a fene sem tudja már hányadik szarvát növesztő férje (Koncz Gábor) is egy revolverrel, de ha mindez mégsem lenne elég, van a szállodának egy nem túl udvarias, ám annál szabadabb szájú személyzete is a zsémbes portás (Éless Béla) és a cserfes szobalány (Plaszkó Éva) személyében.

– Vaszary János elsősorban színigazgató volt, de úgy döntött, hogy tollat ragad és szerencsére olyan darabokat írt, amelyeket ma is színpadra tudunk vinni – nyilatkozta portálunknak a mókásan zsörtölődő portás bőrébe bújt Éless Béla, aki egyben a darab rendezője is. – Picit kellett hozzányúlnom az előadáshoz. Új, korhű, de modernebb zenét írattam hozzá és felgyorsítottam a darabot, hiszen anno a három felvonás arról szólt, hogy órákig tartson egy előadás, hiszen a büfé is a magánszínházak tulajdonában volt – tette hozzá viccesen a direktor.



Sikerült néhány szót váltanunk a darab szoknyapecérét alakító Kautzky Armanddal is, aki ugyan korábban még nem lépett színpadra a Kalocsai Színházban, a teátrum társulata már jó ideje nem ismeretlen a számára. – a Hyppolit, a lakáj főszerepét játszom velük immáron második éve. Korábban volt ez már itt Kalocsán is, de akkor még nem én szerepeltem benne. Szabó Árpád igazgatóval jó barátságot ápolok, és a társulatot is nagyon szeretem – mesélte. – Példaértékűnek tartom, hogy Kalocsán ilyen fontos szerephez jut a színház, hiszen ahol a kulturális életet nem gondozzák, az sajnos meglátszik a város életén és szellemiségén – mondta Kautzky Armand.

Csatlakozott hozzá az előadás egyik női főszerepét alakító Nyertes Zsuzsa, aki a tavalyi december 14-i „Nejcserés támadás” előadás napjára pontosan egy évvel, idén is városunk színházának deszkáin ünnepelte a születésnapját. – Úgy látszik, hogy én csak Kalocsán tudom megünnepelni a szülinapomat. Tavaly ezen a napon a lányom is leutazott velem és ő is a saját szemével láthatta, hogy milyen isteni az itteni közönség. Szoktuk játszani ezeket a darabokat Pesten is, de nagyon ritka, hogy ugyanolyan szeretetet kapjunk, mint a vidéki előadásokon. Hozzá kell tennem, hogy a kalocsai nemcsak lelkes, hanem egy igazán műértő közönség is – nyilatkozta lelkesen az előadás végén csokorral és vastapssal köszöntött művésznő.

V.I.