„Az idei falunap, pályázati lehetőséget megragadva, lényegesen nagyobb teret enged nekünk, hisz sikeres pályázaton van túl önkormányzatunk. Ezért egy lényegesen nívósabb, egy nappal hosszabb, és én azt hiszem látványában is tartalmasabb falunappal várjuk a vendégeket.” – mondta el a megnyitón Tóth Jenő polgármester, aki köszöntője után dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a kalocsai Művelődési Központ igazgatónője nyitotta meg a tárlatot, aki szintén tanulója volt a szakmári általános iskolának.



Beszédében elmondta, hogy a kilenc kiállító – Farkas Ferenc, Kiss Ernő, Köhler Péter, Nagyné Oliácsek Enikő, Ranga Tibor, Török Ferenc valamint Kovács Csaba, Szabó Dóra és Lami Cintia – alkotó munkáinak szemrevételezésével betekintést kaphatunk a művészek törekvéseikből, a személyes találkozás során pedig megismerhetjük magát az embert, az alkotókat, akik a környék hangulatából is táplálkozva, maradandó értékeket hoznak létre, tovább gazdagítva ezzel a régió kultúráját. A családias hangulatban zajló megnyitón a főszervező, Romsics Vincéné Török Tünde mindenkinek személyre szólóan köszönte meg, hogy elfogadta a meghívást, és gondolataival közelebb hozta hozzánk az alkotókat.



A kiállításon az alkotók közt volt Török Ferenc is, akinek édesanyja meghatározó tagja volt az iskola pedagógus gárdájának, akik most is jó szívvel gondolnak Julika nénire. Romsics Vincéné Török Tünde ezért is tartotta fontosnak, hogy a mostani kiállításon a meghívott kiállítók közt legyen, mint szakmári kötődésű alkotó, akinek alkotásai nemcsak időlegesen kerültek a községbe, hiszen Török Ferenc volt az, aki rajzszakos főiskolás hallgatóként az újonnan épülő tornaterem külső falára felrajzolta, az azóta mindenki emlékébe beívódott, sportolókat ábrázoló képet.

„Nekem mindig az volt az elvem, hogy a léleknek is adjunk valamit, ne csak a testnek. Korábban, amíg kicsit több gyerekünk volt, akkor még a váltó években irodalmi műsorral is készültünk. Ahogy folyamatosan csökken a gyereklétszám, ezt egyre nehezebb volt megszervezni, de kiállítások megmaradtak és ezt szívvel-lélekkel szervezi a tantestület.” – mondta el a MiÚjságnak az iskola igazgatónője, akinek volt tanítványai, Szabadi Adél, András Bernadett, Szabó Andrea, Balogh Ádám kedveskedtek a megjelenteknek egy kis zenés irodalmi műsorral.



Az iskola tantestülete nagy hangsúlyt fektet munkájuk során arra, hogy a diákok megfelelő alapokkal lépjenek tovább a középiskolába. Többen továbbra is kitűnő tanulók és az iskola létszámához képest sokan folytatnak később főiskolai tanulmányokat, amely a falak közt folyó kiemelkedő pedagógiai munka bizonyítéka. „Örülök annak, hogy ilyen kollégákkal dolgozhatom, mert azt gondolom, egy iskolában a legfontosabb a tanító néni meg a tanár néni. Igaz, hogy a mi iskolánk mindig kimaradt a felújításokból, de az a munka, ami benne folyik, kárpótolhatja mindezekért a gyerekeket. Mi mindig is híresek voltunk arról, hogy megköveteltük a fegyelmet, mert e nélkül nem lehet tanítani.” – mondta el Romsics Vincéné, akit büszkeséggel töltött el, hogy az iskola két volt tanulója is bemutatkozhatott a kiállításon.



Lami Cintia és Szabó Dóra is a kecskeméti Katedra Művészeti Szakközépiskolában folytatnak tanulmányokat, mindketten Demsa Lilla és Vidókné Mácsai Rózsa tanárnőnek köszönhetik a rajzolás szeretetét. Szabó Dóra elmondta, hogy büszkeséggel tölti el az, hogy élete első kiállítási anyagát az egykori iskolája falai közt mutathatta be. „Nagyon szerettem ebbe az általános iskolába járni, a tanárokat is szerettem. Nagyon erős iskola, ami biztos alapot adott a továbbtanulásom szempontjából, és tényleg nagyon sokat köszönhetek neki. Örülök, hogy itt volt az első kiállításom.” – mondta meghatottan Dóra.

Az iskola igazgatónője hangsúlyozta, hogy a kiállító volt diákok mellett többen vannak olyanok, akik tovább viszik az intézmény jó hírét. A Szakmár és Környéke Gyermekeiért Alapítvány jóvoltából minden évben megjutalmazzák az egykori tanulókat, akik kitűnőre végzetek vagy érettségizek. Az idén Markella Tamás, Répási Kinga, Tamás Krisztina és Tamás Dóra részesült az alapítvány által pénzjutalomban.

D.E.