Két hete a városunkban egykor szép napokat látott Xtrabizar együttes gitárosával beszélgettünk a hőskorról és az az óta eltelt évekről. Most az egyik oszlopos tagnak, a zenekar szinuszcsomójának, a dobokat ütő Rőthy Szabolcsnak a kocsmájában sikerült elkapnunk egy beszélgetésre a zenekar több tagját.

Az egykori csapatból a június 5-i koncerten színpadra lépők közül a két Csapai, Tamás és Szabolcs, Rőthy Szabolcs és Vékony Zoltán, alias V.Z. is itt van, hogy a közelgő koncerttel kapcsolatban egyeztessenek, csak Nebl Adorján hiányzik. Ő Budapesten dolgozik, és bokros munkahelyi teendői miatt már az is öröm a srácoknak, hogy a koncertet sikerül majd összehozni vele.


Nebl Adorján

Ugyanakkor mindnyájan nagyon fájlalták, hogy Viczay Endre nem erősíti a csapatot a bulin. Hívták, de ő családi és családi vállalkozásukkal kapcsolatos teendői miatt nem tudta vállalni a koncertre való felkészülés fáradalmait. Pedig ő is az aranykor idején játszott velük, az egyetlen demó felvételükön is szerepelt.

Miután legutóbb V.Z. elég őszintén számolt be a zenekar föloszlása idején és az utána következő időszakban vele történt eseményekről, kíváncsiak voltunk, a többiekkel mi történt. Érdeklődésemre a házigazda, Rőthy Szabolcs veszi át a szót.

– Engem a zene azóta is elkísért. A zenekar föloszlása után több formációban is játszottam. Először a Ciklon együttessel, majd Semmi Extra néven hoztunk össze egy csapatot, később a Positive dobosa voltam, és most is zenélek az Xtrabizar mellett is, jelenleg az újra fölállt Semmi Extra együttesben játszom. Családomat is részben a zenének, konkrétan az Xtrabizarnak köszönhetem, mivel feleségemet az együttes virágkorának tetőpontján ismertem meg. Pörgős időszak volt, akkoriban nagy sikerünk volt, szinte nem volt olyan hely a városban, ahova nem hívtak minket. Közben kéthetente a Club 502-ben volt rendszeres koncertünk. Ez volt a 2000-es év. Remek jókat buliztunk együtt, többek közt a későbbi feleségemmel. Aztán egy-két évre rá már vége is lett. Mármint a zenekarnak. Feleségemmel abban az évben megszületett első gyermekünk, akinek hat évvel később testvére is lett. Mindketten fiúk.


Rőthy Szabolcs

– A Semmi Extrában kikkel muzsikálsz?
– Csapai Szabolccsal, Zsiga Dániellel, Hunyadi Gáborral, alias Hunyusszal és Brányi Gáborral játszunk együtt.
– Mit?
– Régi pop és rock slágereket, jellemzően a ’80-as évek feelingjével.

– Eddig rólad sikerült megtudnom a legkevesebbet – fordulok Csapai Tamáshoz. – Neked hogy alakultak a dolgaid az Xtrabizaros évek után?
– Az idegenforgalomban dolgozom.
– Igen, erről hallottam már a múlt alkalommal V.Z.-től is, csak több részlettel kiegészítve. De mégis, mi történt veled az óta?
– Én ugyanazt csinálom, amit akkoriban. Nincs változás, és a világon semmi érdekes nem történt velem.
– Aha, értem. És a zene?
– Az Xtrabizar után csináltunk egy csapatot Birzarre néven, és pár évig még erőlködtünk, aztán már csak haveri zenélgetésekben vettem részt, régi srácokkal. Ilyesmiben most is benne vagyok, ha úgy adódik.


Csapai Tamás

Tamásból ennyit sikerült kihúznom, szerencsére a bátyja, Szabolcs bőbeszédűbb. Ő veszi át a szót.

– A Bizarre-os projektben is én voltam az énekes, és tudatosan, módszeresen igyekeztem fejleszteni magam. Képeztem a hangom, eleinte klasszikus éneket tanultam Geri Zsuzsától, akinek sokat köszönhetek. Később összehozott a sors Pély Barnabással, tőle is vettem énekórákat, és rengeteget tanultam belőle. Elsősorban énektechnikát, olyan trükköket, amelyek ehhez a műfajhoz kellenek. A zene továbbra is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, és még ma is folyamatosan próbálom továbbfejleszteni, képezni magam. Barnától, akivel a végére még barátok is lettünk, és máig gyakran találkozunk, új előadókat, stílusokat ismertem meg, ez is ösztönzést ad a fejlődéshez.

– Mit szólsz ahhoz, hogy legutóbbi találkozásunkkor V.Z. életművészként és örökifjúként jellemzett téged?
– Ez hízelgő – mondja mosolyogva Szabolcs.


Csapai Szabolcs

Végül V.Z.-hez fordulok, akiről legutóbb sok mindent megtudtunk, de a zenei pályájáról alig valamit. Kíváncsiak voltunk, hogy kezdte a gitározást. Válaszában egy kerek évfordulóra is fölhívja a figyelmemet.

– Én 14 éves korom óta gitározom, vagyis épp idén van a 30. évfordulója. Első tanárom Berán András volt, akitől sokat tanultam, az alapokat vele raktuk le. Volt ugyan némi zenei előképzettségem, a zeneiskolában klarinétozni tanultam, amivel járt valamennyi összhangzattani ismeret is. Így kezdtem a gitározást. Később, amikor 17 évesen a halasi Ozirisz együttesbe kerültem, akkor ismerkedtem meg Daczi Zsolttal, aki akkor a Bikini gitárosa volt, tőle tanultam meg a különböző gitártechnikákat és a rockzene lényegét. Sajnos őt valami rejtélyes betegsége miatt fiatalon elveszítettük. Nyolc éve halt meg, 2007. augusztus 6-án, és én mindaddig kapcsolatban álltam vele. Máig a legjobb magyar gitárosok közt tartják számon, halála hatalmas vesztség volt a hazai könnyűzenének. Neki még az elkészült Xtrabizar demót is bemutattuk.

– Apropó, demó! Ma már másodszor kerül szóba! Azon saját számokat játszotok? Hol és mikor készült?
– Igen, három saját szerzeményt, Ennyi volt, Te is élvezd, illetve A fény jele címmel. A hanganyagot 2000 februárjában Pécsett vettük föl a Tevesound Stúdióban.
– Hogy lehet ehhez a CD-hez hozzájutni?
– Óriási szerencsével. Nekünk is csak úgy sikerült, ugyanis valahogy minden példánya elkallódott. Már-már azt hittük, örökre a feledés homályába vesznek azok a dalok, mivel már sem a szövegekre, sem a zenére nem emlékeztünk, esetleg csak foszlányokban. Nem tudtuk, hogy a Csapai testvérek édesapja is megőrzött belőle egy példányt. Amikor ő elhunyt, akkor az általa hátrahagyott holmik közül bukkant elő az egyetlen megmaradt CD. Jó móka volt újrahallgatni!


Vékony Zoltán

– Akkoriban sokat koncerteztetek is. Hol muzsikáltatok?
– Rengeteg felé játszottunk. Helyi viszonylatban nézve nagyon ment a szekér. Jóformán minden hétvégén volt koncertünk, néha pénteken és szombaton is. Ahol egyáltalán meg lehet tartani egy ilyen bulit, szinte mindenhova hívtak. De azért van néhány hely, amelyeket ki kell emelnünk a többi közül, olyan fontos szerepet játszottak a zenekar életében. A 2000-es évben Kalocsán a Balkán Drinkbár és a Club 502, valamint Foktőn a Fekete Horgony volt az a három hely, amelyek nagyon sokban hozzájárultak a zenekar sikeréhez.
A Balkán közülük is a legkedvesebb számunkra, az volt a hátországunk. Ők segítettek ugyanis a próbaterem kérdésében. Sokáig ott próbáltunk az emeleten, méghozzá ingyen, bérmentve.
– Mondjuk, terembérletre olyan nagyon nem is futotta volna – szól közbe valamelyikük.
– Nemigen válogathattunk, és gondolhatod, hogy milyen lehetőségek közül – folytatja V.Z. – Az első próbatermünk egy fűtetlen helyiség volt, minden közmű nélkül, ahova még a villany sem volt bevezetve, így az áramot is a szembe szomszédtól kaptuk, szívességből. Hosszabbítóval hoztuk át az úton.
– Az szabálytalan áramvételezés!
– Nem loptuk, kaptuk.
– Akkor is szabálytalan, de nyugi, csak viccelek!
Komolyra fordítva a szót: már elévült!
– Ez jó, örömmel hallom. De most tényleg komolyra fordítva! El tudod képzelni a körülményeket, ami körbevett bennünket azon a bizonyos első próbahelyen! Na, ahhoz képest a Balkán emelete maga volt a paradicsom számunkra. Máig hálásak vagyunk a kocsmának és az azt üzemeltető Guzsván családnak, hogy ezt lehetővé tették számunkra. Egyébként a 200. jubileumi koncertünket is a Balkánban tartottuk meg, ez épp 2000-re esett.
De nagyon sokat köszönhetünk a másik két gyakori koncerthelyszínünknek, a Club 502-nek, ahol szintén őrületes jó bulijaink voltak, kéthetes rendszerességgel játszottunk ott, valamint a foktői Fekete Horgonynak is. Utóbbinak, illetve tulajdonosának, Frankynek nemcsak az ottani koncertek miatt vagyunk hálásak, hanem azt sem felejtettük el, hogy az ő segítsége révén volt lehetőségünk először közönség elé állni Budapesten, a Devil Motoros Club klubhelyiségében.


A legutóbbi csapatépítőn

– Később még hányszor találkoztatok a fővárosi közönséggel?
– Azt nem tudom. Jó néhányszor. Sokszor. A Hooligans előzenekaraként rengeteget játszottunk, már abban is volt több fővárosi akció.
– Melyik volt a legnagyobb szabású buli, mekkora lehetett a legnagyobb közönség, amely előtt játszottatok?
– Az szintén Budapesten, a híres Wigwam Klubban volt. [akkoriban a fővárosi rockzenei klubélet fontos helyszíne – A szerk.], amikor olyan 2500 fő előtt álltunk a színpadon. Az volt a csúcs…

De talán egyszer még túlszárnyalhatják azt a csúcsot is, ha nem is a jövő pénteki koncerten. Az erre való felkészülést viszont ellenőrizni fogjuk, ugyanis a most szombat délután tartandó főpróbára meghívást kaptunk a zenekartól.
Az ott látottakról, hallottakról olvasóinkat is tájékoztatni fogjuk!


A koncerthez virtuálisan is lehet csatlakozni >>>