A polgármester a lokálpatrióta lelkesedésével számolt be azokról a község kiadásában, „Fajsz a Sárköz kapuja” című füzetecskében is megtalálható kutatási eredményekről, amelyek a már elhunyt dr. Nagy Endre helytörténész nevéhez is köthetők.



Amint az köztudott, Fajsz ősmagyar, Árpád-kori település. Fajsz fejedelem, Árpád unokája a 930-as évek második felétől a 950-es évek közepéig uralkodott, uralkodásának szállásterületei a mai napig őrzik emlékét. A község nevét az 1061-ben alapított Szekszárdi bencés apátság oklevelei említik első ízben. Fajsz az apátság azon Dunán inneni birtokai közé tartozott, amelyet prediálisok, vagyis egyházi nemesek lakták. Fajsz tehát a földrajzi közelsége ellenére nem a kalocsai érsekséghez tartozott.

A polgármester arról is beszélt, hogy az első szilárd építmények a község mai helyének legmagasabb pontjain épültek. A település régi helyét máig őrzik azok a régészeti leletek, amelyek feltárása folyamatban van.



A korábbi feltárások során nagyon értékes, több ezer évre visszanyúló leletekre bukkantak. Külön figyelmet érdemel az Avar-kor, amelynek nyomait a fajszi Garadombon talált sírhelyek igazolják. Ezek a régi homokbánya munkálatai során fellelt sírhelyek a korai avar időszakból származnak. A 2007-2008 közötti kutatások többek között egy felnőtt férfi sírját, lábánál egy kisgyermekkel tárták fel. Öntött bronz veretes övének maradványit kitűnő állapotban emelték ki a régészek. Ez a lelet is azt bizonyítja, hogy Fajsz határa 8000 éve szinte folyamatosan lakott hely.

A település örömére, ezeket a feltárásokat kívánják folytatni a közeljövőben, a község várakozásai szerint már a 2015. esztendőben.

Természetesen a régészeti kutatások eredményéről tájékoztatjuk majd olvasóinkat.