Érdemes ezért átgondolnunk, hogy mi és miképpen kerül a szemetesekbe, lerakókba, ugyanis a felelőtlen szemeteléssel, az átgondolatlan hulladékkezeléssel olyan erőforrásokat és lehetőségeket hagyunk veszendőbe menni, amelyeket felhasználva jelentősen csökkenthetnénk bolygónk környezeti terhelését, így biztosítva magunk és minden utánunk következő generáció jövőjét, másképpen szólva a fenntartható fejlődést. Ahhoz azonban, hogy tisztában legyünk a kínálkozó opciókkal, érdemes megismerni a hulladék problémakörét, hogy minden felmerülő kérdésre a környezetünk szempontjából lehető legjobb válasszal állhassunk elő.

Mindehhez érdemes először különválasztani a szemét és a hulladék fogalmát. Bár a hétköznapokban sokan szinonimaként kezelik ezek a szavakat, jelentésük közel sem ugyan az.

Szemétnek nevezünk minden olyan haszontalanná vált, és ezért kidobott holmit, amit a jövőben már senki sem szeretne használni. Jó részük tehát értéktelen.

Más a helyzet a hulladék esetében. Ebbe a kategóriába olyan dolgok tartoznak, amik bár lehet, hogy tönkrementek, vagy valamilyen más okból váltak számunkra feleslegessé, mégis értéket képviselnek, hiszen többségük újrahasznosítható.

Hazánkban szerencsére évről-évre csökken a keletkező szemét és hulladék mennyisége, derült ki nemrég egy, a Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete (HOE) által szervezett tanácskozáson. A legfrissebb adatok szerint, míg a kétezres évek elején közel 40 millió tonna szemét és hulladék keletkezett minden évben, addig napjainkra ez a szám 17,4 millió tonna körül mozog.

Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne tehetnénk még többet környezetünkért a hulladék témakörében is. Környezetvédelmi szakemberek ezért alkották meg az úgynevezett „hulladékpiramis”-t, amely azokat a módokat mutatja be és rangsorolja, ahogy a keletkező szeméttel bánunk, illetve egy kis odafigyeléssel bánni lehet.


Forrás: http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hulladek/hulladekhierarchia/

A legrosszabb megoldás – ahogy az a piramisból is sejthető – a hulladéklerakás.

Ennek során a hulladékot anyagi minőségének megváltoztatása nélkül elszigetelik a környezet elemeitől, vagyis csak egy jól izolált területre szállítják és ott egy gödörben lerakják. Kalocsán szerencsére már az elmúlt években lezajlott a régi, elavult hulladéklerakó bezárása, majd rekultiválása, vagyis a környezeti helyreállítás. Szerepét 2010-ben az európai uniós előírásoknak megfelelően felépült Kalocsai Hulladékkezelő Komplexum vette át, amelynek része egy átrakó állomás, egy komposztálótelep és egy hulladékudvar, amelyeket 2009-től kezdődően folyamatosan helyeztek üzembe.

Ellenben az ország többi részén még jócskán találunk hatalmas szeméttelepeket, mivel a hazai hulladék 67%-a máig depókban végzi. E technológia az elmúlt években kvázi egyszerűsége és olcsósága miatt volt népszerű, azonban a környezetvédelmi előírások szigorodásával, illetve a lerakók telítődésével és a lakóterületektől történő egyre távolabb költöztetésével a hulladékszállítással kapcsolatos költségek is emelkedni kezdtek, ami napjainkban vezet e módszernek a lassú, ám örvendetes visszaszorulásához – legalábbis hazánkban, szemben a kevésbé fejlett régiókkal, ahol mindez egyelőre csak álom.

A piramis alulról haladva második szintje az energetikai hasznosítás, vagyis az elégetés.

Ennek során az elszállított hulladékot és szemetet nagy teljesítményű erőművekben égetik el, majd az így keletkezett hőt villamos áram és távhő termelésére használják fel. A folyamat látszólag egy win-win szituációt eredményez, hiszen energiát is nyerünk, miközben a hulladéktól is megszabadulunk. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a különböző matériák eltüzelésekor szennyező anyagok kerülhetnek a levegőbe, illetve az égetés után visszamaradt salakot is el kell helyezni valahová, azaz az energetikai hasznosítás sem váltja ki teljesen a lerakókat. Ráadásul a technológia hosszabb távon, a még inkább környezetbarát módszerek elterjedésével nehezen fenntarthatóvá is válhat, ahogy történt az a közelmúltban Svédországban és más északi államokban, akik – mivel élen járnak más, környezetbarátabb megoldások bevezetésében – mára kénytelenek hulladékot importálni égetőik számára.

Piramisunk közepén helyezkedik el a hulladék-újrahasznosítás.

Ez a megoldás az előzőeknél már egy modernebb szemléletet képvisel, hiszen az átlagembert, a hulladékok kvázi termelőjét is aktívan bevonja a szemét és a hulladék különbségének megértésébe és az ezzel járó folyamatba. Ha tehát a hulladékkezelésért felelős önkormányzatok és szolgáltatók a hulladék-újrahasznosítást választják a felmerülő lehetőségek közül, akkor már mi is könnyedén tehetünk valamit bolygónk tisztaságának megőrzése érdekében: elkezdhetünk szelektíven gyűjteni.

E megoldás infrastruktúrája napjainkra igen jól kiépült hazánkban, hiszen országosan több mint 9700 szelektív gyűjtősziget működik, illetve Budapesten, Vas és Hajdú-Bihar megyében már a házhoz menő szelektív gyűjtés bevezetése is megkezdődött, vagyis a szelektíven gyűjtött hulladékot közvetlenül otthonunkból szállítják el a szolgáltatók, hasonlóan az egyszerű háztartási szeméthez, szakszerűen szólva a kommunális hulladékhoz.

Az e módon kezelt hulladékot az e célra épült speciális üzemekben alkotóelemeire, vagy éppen egy korábbi állapotára alakítják vissza, majd ebből az állapotból kiindulva egy teljesen új, ám anyagában azonos használati tárgyat készítenek. Például ez az a folyamat, amikor a PET palackokat felaprítják, beolvasztják, majd alapanyagként más használati tárgyakhoz használják fel. Ennek lehetőségeit mutatja be az alkalmanként országos road show-ra induló Hulladékból termék kiállítás. De mi is készülhet újrahasznosított alapanyagokból?

Az előbb már említettük a PET palackokat, továbbá az újrafeldolgozott papír sem újdonság, de vannak ennél meglepőbb felhasználási lehetőségek is! Alumínium italos-dobozokból például egy hazai cég készíti a londoni metró szellőzőberendezéseinek egyik alkatrészét. Emellett a gumikkal sem bánhatunk felelőtlenül, mivel egyrészt még egy gumi cipőtalpnak is kell ötven-nyolcvan év, mire lebomlik, másrészt a gumik alapanyagául szolgáló kőolaj-készletek is végesek. Ezért üdvös, hogy törvények is szabályozzák a gumi-újrahasznosítást. Ezek a jogszabályok előírják, hogy a használt gumik (egész pontosan gumiabroncsok) minimum ötven százalékát kell újrahasznosítani. Az így feldolgozott hulladékból pedig például puha és biztonságos járófelületek készülhetnek a felújított játszóterekre. Sőt, mostanában kezd elterjedni hazánkban az úgynevezett gumibitumen is, amit útépítéseknél használhatnak fel az erre szakosodott cégek, mivel sokkal strapabíróbb, mint a hagyományos útfelület. A szakemberek ezért már el is készítettek egy ilyen útszakaszt Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ahol a gyakorlatban is kipróbálhatják, hogy miként működik ez az új technológia.

Nem összekeverendő az újrahasznosítással piramisunk dobogójának második foka, az újrahasználat.

Ez ugyanis az a folyamat, mikor a hulladékként kezelt terméket változatlan formában, ismét használhatjuk, annak eredeti funkciójában. Egyszerű példát hozva ilyen az, mikor az úgynevezett betétdíjas palackokat visszavisszük a boltba, majd azt visszaszállítják a gyárba, ahol kimossák, és ismét ahhoz hasonló folyadékot töltenek bele, mint ami korábban benne volt.

Végül, de nem utolsósorban érdemes kitérni a legújabb szemléletmódra, ami a hulladékkal kapcsolatban létrejött. Ez pedig a megelőzés. Hiszen – hasonlóan az élet többi területéhez – egyszerűbb egy problémát létre sem hozni, mint később kezelni azt.

A korszerű hulladékgazdálkodásban e felfogás támogatására hulladékszegény technológiákat, gazdasági ösztönzőket kell bevezetni, mint például:
- A betétdíjas csomagolás alkalmazása
- Hosszú élettartamú termékek gyártása (életciklus, ökodizájn)
- Kisebb tömegű termékek gyártása
- Javítható termékek gyártása, a kisipari javító szolgáltatások támogatása
- Termékhelyettesítés - a hulladékképző termék felváltása
- Takarékos termékhasználat - a használati idő növelése
- A fogyasztás csökkentése - bizonyos termékekről való lemondás
- Környezetterhelő termékek adóztatása (pl. írországi szatyoradó)

Ráadásul az általunk termelt hulladék mennyiségének csökkentéséhez végképp nem kell hatalmas erőfeszítéseket tennünk. Már az is sokat segíthet, ha a boltban nem kérünk feleslegesen újabb zacskót, hanem otthonról viszünk, csomagolópapír helyett ajándéktáskát használunk karácsonykor, vagy akár élményeket ajándékozunk utalványok, kuponok formájában – ha megtehetjük. Sőt, a kerti komposztálással is semlegesíthető az otthoni hulladék nagy része.

És Te mit teszel?