Az ünnepséget Herrmann Ildikó igazgatóhelyettes nyitotta meg. A 12. osztályosok és a megjelent vendégek köszöntése után egyenként szólították a végzős diákokat és osztályfőnöküket.
A műsort a hagyományokat követve a 11. osztály adta. Előbb röviden köszöntötték a tizenkettedikeseket. Ám a megszokottól eltérően, de egyben egy új hagyomány kezdeteként az estét palotás tánccal nyitották meg, amelyet Farkas Éva tanított be a 11. évfolyam tanulóinak.
Műsoruk keretében elhangzott Bősze Éva: Ha feltárhatnám című, valamint egy ismeretlen szerző Meghallgatott imádság című verse, továbbá Emeli Sandé Read all about it című dala is. Végül egy-egy szál rózsával köszöntötték az előttük járó generációt, és Gyökössy Endre Boldogságok című írásából idézett soraival búcsúztak tőlük.



Ezt követően Geszler Péter atya megáldotta a felelősség, érettség és nagykorúság jeleit, majd a világoskék szalagokat a végzős osztály osztályfőnöke tűzte fel a maturandák és maturandusok gallérjára.
A továbbiakban a 12. osztály nevében Rendvai Zoltán mondott búcsúzó beszédet, majd Koczkás Emma Mária Eszter nővér, az intézmény igazgatója szólt a megmérettetésre és búcsúra készülőkhöz.



A minden szalagavató fénypontját jelentő tánc előtt, amíg a táncosok előkészültek, egy rövid videó-összeállítás idézte föl a végzősök itt töltött 12 évének legemlékezetesebb pillanatait.
A záró tánc hagyományosan keringő volt, amelyet az iskola egyik pedagógusa, Roxinné Horváth Hajnalka tanított be a diákoknak. A lányok gyönyörű hófehér ruhákban, a fiúk elegáns frakkban bemutatott, csodálatosan látványos táncát a közönség hatalmas tapssal jutalmazta.
Az estély pezsgős koccintással ért véget.